Az elhízásnak két típusa van - az egyik rosszabb az egészségre

Jelenleg az elhízást a testtömegindex (BMI) mérése alapján diagnosztizálják, de az új kutatás mögött álló csoport szerint ez a megközelítés túlságosan leegyszerűsítő, és az egyéni biológiai eltérések figyelmen kívül hagyásával félrevezető lehet.

Az újonnan azonosított elhízás típusok egyikét a nagyobb zsírtömeg, a másikat a zsír- és a sovány izomtömeg egyaránt jellemzi. A kutatók megállapították, hogy a második típus fokozott gyulladással jár együtt, amely összefüggésbe hozható a rák és más betegségek nagyobb kockázatával, számol be róla a ScienceAlert.

„Tisztán adatvezérelt megközelítéssel először látjuk, hogy az elhízásnak legalább két különböző metabolikus altípusa létezik, mindegyiknek megvannak a maga fiziológiai és molekuláris jellemzői, amelyek befolyásolják az egészséget. Ha ezeket az eredményeket klinikailag használható tesztté alakítanánk át, az segítene az orvosoknak abban, hogy pontosabb ellátást nyújtsanak a betegeknek”

– mondta J. Andrew Pospisilik, a michigani Van Andel Intézetben anyagcsere-betegségeket vizsgáló epigenetikai kutató.

A tudósok a TwinsUK kutatási projekt keretében gyűjtött 153 ikerpár adatait használták fel, és négy, a testtömeget befolyásoló anyagcsere-altípusra jutottak: kettő hajlamos a soványságra, kettő pedig az elhízásra.

Ezeket az eredményeket aztán laboratóriumi körülmények között, olyan egerek segítségével ellenőrizték, amelyek genetikailag azonosak voltak, ugyanabban a környezetben nőttek fel, és ugyanannyi ételt ettek.

Ezek az ellenőrzések arra utalnak, hogy valami más is történik az említett táplálkozáson, környezeten és öröklésen túl. Az egyik valószínű magyarázat az epigenetikai markerekkel kapcsolatos – a DNS-molekulákon végzett nem kódoló módosítások, amelyek megváltoztatják a gének olvasását. Az epigenetika az oka annak, hogy az azonos DNS-kóddal rendelkező ikrek nem mindig azonosak.

„A laboratóriumi eredményeink szinte lemásolták az emberi ikrek adatait. Ismét az elhízás két különböző altípusát láttuk, amelyek közül az egyik epigenetikusan kiválthatónak tűnt, és magasabb sovány tömeg és magasabb zsír, magas gyulladásos jelek, magas inzulinszint és erős epigenetikai jellek jellemezték”

– fogalmazott Pospisilik.

A kutatók eddigi tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy a második típusú elhízást, amely a gyulladáshoz kapcsolódik, a véletlen váltja ki. Ez azt jelenti, hogy ezek az eredmények hasznosak lehetnek az úgynevezett megmagyarázhatatlan fenotípusos variáció (UPV) tanulmányozásában is, vagyis abban az elképzelésben, hogy a genetikán és a környezetünkön kívül más tényezők is azzá tesznek minket, akik vagyunk.

A tudósok már több mint száz éve gondolkodnak az UPV-n, és ez a tanulmány arra utal, hogy az epigenetika összefügg vele.

„A mai eredmények aláhúzzák az emberek közötti ilyen finom különbségek felismerésének erejét, hogy a betegségek kezelésének pontosabb módjait irányíthassuk”

– magyarázta Pospisilik.

Ha az elhízás két (vagy több) típusát sikerül megerősíteni a jövőbeni humán validációs vizsgálatokban, akkor ebből az következik, hogy a különböző elhízáskezelések - például az étrend megváltoztatása vagy a fogyókúrás műtétek - az elhízás típusától függően eltérő hatással lehetnek. Egy teljesen új kutatási terület nyílt meg.

A kutatók most az általuk azonosított két elhízástípust szeretnék részletesebben tanulmányozni – ami a későbbiekben olyan irányelvekhez vezethet, amelyek alapján az orvosok más-más diagnózist állíthatnak fel.

„Világszerte közel kétmilliárd ember számít túlsúlyosnak, és több mint 600 millió elhízott ember van, mégsem rendelkezünk olyan keretrendszerrel, amely alapján az egyéneket pontosabb betegség etiológiájuk szerint rétegezhetnénk”

– tette hozzá Pospisilik.

Nyitókép: Shutterstock