Fotó: Shutterstock
Minden ember valamilyen módon a boldogságot hajszolja, és mindenkinek más-más az elképzelése, mi hozza meg ezt számukra. Azok a felnőttek, akik úgy nőttek fel, hogy szüleik figyelmen kívül hagyták az érzéseiket (gyermekkori érzelmi elhanyagolás), egyedi alcsoportnak számítanak. Az érzelmi elhanyagolásban felnőtt embereknek sok a közös vonása. A szüleiktől azt tanulták gyerekkorukban, hogy a saját érzelmeik terhesek és lényegtelenek. Az érzelmeik figyelmen kívül hagyásával a szüleik megtanították nekik, hogy az érzések rosszak.
Mit hisznek, mire van szükségük ahhoz, hogy boldogok legyenek? Hogy megvédjék őket a világ érzéseitől. Most, felnőttként végigjárják az életüket, a saját érzéseiktől védve magukat, és elrejtve azokat más emberek elől is.
6 dolog, amirőt az érzelmileg elhanyagolt emberek azt hiszik, szükségük van
- Önállóság: minden gyerek a szüleihez fordul érzelmi támogatásért és megértésért. De mi van akkor, ha anya és apa nem képes vagy nem hajlandó ezt megadni? Az érzelmileg elhanyagolt gyerekek megtanulják, hogy a segítségkérésben ott a csalódás vagy elutasítás kockázata. Felnőttként úgy gondolják, hogy boldogságuk a teljes önellátáson múlik.
- Soha ne tűnjenek rászorulónak vagy érzelmesnek: Az érzelmileg elhanyagolt személy számára az érzelmi szükséglet egyet jelent a gyengeséggel. Ha a saját szüleinkre nem támaszkodhatunk az érzéseinkkel, akkor kiben bízhatunk? Senkiben. Ezért túl gyakran elrejtjük a dühünket, a fájdalmunkat, a szomorúságunkat vagy a bánatunkat, és akár még a saját örömünket is elfojtjuk.
- Nem követnek el hibákat: Nem baj, ha mások hibáznak vagy tévednek, amíg nem mi tesszük azt. Mi mások vagyunk, és valószínűleg emberfeletti mércét állítunk magunknak.
- Nem kérdezősködnek az érzésekről: A személyes határaink megsértésének tűnik, ha megkérdezik, mit érzünk? Amikor erős érzések vannak jelen, megpróbálunk elmenekülni a szobából?
- Nincs konfliktusuk: Az érzelmileg elhanyagolt emberek a békért hordozzák, bármi árán is legyen az. A konfliktusra mint a boldogságot érintő nagy veszélyként érzik, ha soha nem tanították meg őket az erős érzések azonosításához és megértéséhez szükséges készségekre. Ha nem tudjuk, hogyan dolgozzuk fel vagy fejezzük ki az érzelmeinket, a konfliktusokat túl soknak érezhetjük.
- Távol tartja magától a legtöbb embert: Ha valaki túl közel kerül hozzánk, attól félünk, hogy meglátja a tökéletlenségeinket. A legjobb módja annak, hogy biztonságban és boldognak érezzük magunkat, lehet, hogy azt kívánja meg, hogy az emberek ne ismerjék meg a valódi énünket.
Mire van szükségük valójában a boldogsághoz?
- Megtanulni segítséget kérni és elfogadni: A segítség elfogadása erőt adhat. A mások támogatásának elfogadása eleinte kockázatosnak tűnhet, de ha egyszer ezt vállaltjuk, az érvényesítés és a vigasztalás erősebbé tesz, nem pedig gyengébbé.
- Elfogadni és felismerni, hogy a szükségleteink érvényesek és valósak: A szüleink azt tanították, hogy az érzelmi szükségleteink nem érvényesek, és hogy ha vannak, amiatt gyengének tűnünk. Ez az érzés belénk ivódott és csendben irányította az életünket. Amikor elfogadjuk a számunkra felmerülő érzéseket, akkor legbelül elfogadjuk a hiteles énünket is. Ez az igazi boldogság feltétele.
- A érzéseink azonosítása és megosztása: Ha meg tudunk nevezni egy érzést, akkor elkezdhetjük feldolgozni, és ha szükséges, megoszthatjuk valaki mással. Minél inkább megtanuljuk ezeket a készségeket, annál gyümölcsözőbbek lesznek a kapcsolataink.
- A konfliktusokat az élet normális részének tekinteni: Senki sem akarja a konfliktust, de az élet velejárója, és ez segít minket a fejlődésben. A konfliktusokkal való szembenézéssel a problémákat úgy kezeljük, ahogy azok felmerülnek, lehetővé téve, hogy személyes erőnk növekedjen és erősítse a kapcsolatainkat.
A változás nem olyan nehéz, mint gondolnánk
Három lényeges dolgot kell a fejünkben tartani: kockázatot vállalni, elfogadni a változást, és olyan dolgokat is megtenni, amiket rossznak érezhetünk, mert gyerekkorunkban ezt tanultuk.
Ehhez bátorságra lesz szükségünk, hogy elengedjük a régi szokásokat, motivációra, hogy folyamatosan lépéseket tegyünk előre, és bizalom önmagunkban, hogy tudjuk, helyesen cselekszünk.