Tésztát evő, lelkes kisfiú

Egy módszerrel segíthetünk a gyerekeknek elkerülni a felesleges súlygyarapodást

Ha kevesebb, nem pedig több korlátot állítunk, az segíthet gyerekünknek, hogy a megfelelő mennyiséget egye.


A Pediatrics című folyóiratban közzétett szisztematikus áttekintés összefüggésekről számolt be az élelmezési bizonytalanság és a növekvő testsúly és testtömegindex (BMI) százalékpontja között, különösen óvodáskorú gyermekek és lányok esetében, olvasható a Psychology Today cikkében.

Bármely gyermek szülőjeként a következőket kell tudni: Az élelmezési bizonytalanság lehet valós vagy vélt. Akár szó szerinti, akár pszichológiai okokból fakad az ételmegvonás, az élelemmel kapcsolatos bizonytalanság érzése közismerten negatívan befolyásolja a gyermek étkezését, és ezek a hatások még sokáig fennmaradhatnak, miután a vélt hiányt már megszüntették.

Ha elég szerencsések vagyunk, és bőséges élelemmel rendelkezik a család, akkor is érdemes lépéseket tenni annak érdekében, hogy gyermekünket megnyugtassuk, hogy minden étkezésnél és uzsonnánál elegendő étel áll rendelkezésére, és szabad is ennie. A természetes, egészséges testsúly megőrzése szempontjából kulcsfontosságú lehet, hogy annyit ehet, amennyire éhes. Hatékonyabb, mint sok étkezési korlát felállítása, így a gyerekek szoronganak, bizonytalanok, és nagyobb valószínűséggel esznek többet (vagy kevesebbet).

Ha amiatt aggódunk, hogy eleget eszik-e a gyerek?

A gyermekkori éhezés hatalmas probléma, amelyet azonnal orvosolni kell. Az élelmezési bizonytalanság okozta rendellenes táplálkozás és alultápláltság tragikus és hosszú távú lehet. Az élelmezési bizonytalanság érzése olyan otthonokban is pusztító lehet, ahol a gyerekeknek bőven van mit enniük. Az étkezési zavarok az élelmiszer-korlátozás következményei, ami a diétázóknál és azoknál is előfordul, akik olyan hiper egészséges táplálkozási mintákat követnek, amelyek egész élelmiszercsoportok vagy összetevők elhagyását vagy korlátozását igénylik.

A valódi táplálkozási bizonytalanságtól eltérően a szülőknek megvan a hatalmuk, hogy a diétával járó szigorú korlátozások elkerülése révén kikerüljék a mentális táplálékhiány káros hatásait. Eltörölhetjük otthonunkban az étellel kapcsolatos nyugtalanságot, ha nagyobb szabadságot adunk gyermekeinknek, amikor eldöntik, hogy mennyit egyenek. Emellett az élelmiszerek szélesebb választékát kínálhatjuk, és elkerülhetjük, hogy másokat tabuvá vagy tiltottá tegyünk.

Pszichológiai élelmiszer-bizonytalanság

A gyerekek egészségének megőrzése érdekében a szülők sokszor korlátozzák vagy akár meg is tiltanak bizonyos ételeket, például azokat, amelyeknek magas a cukor- vagy zsírtartalmuk, csomagoltak vagy feldolgozottak, vagy túl keményítőtartalmúak. A szülők által meghatározott élelmiszer-korlátozások azonban több negatív étkezési magatartással is összefüggésbe hozhatók a gyerekeknél, beleértve a falánkságot és a szélsőséges diétázást.

Ha a gyerekek úgy érzik, hogy korlátozzák az általuk fogyasztható ételek mennyiségét vagy típusát, hajlamosak túlzásba vinni az adott ételek fogyasztását, ha erre lehetőséget kapnak. Gondoljunk a saját tapasztalatairnka az étkezési szabályokkal kapcsolatban. Ha erősen korlátoztuk a cukros ételek, például a sütemények vagy édességek fogyasztását, hogyan viselkedett a gyerekünk, amikor szabad kezet kapott, mondjuk egy zsúron vagy a nagyszülőknél? Nyugodtan és mértékkel élvezik ezeket? Vagy túlzásba esnek?

A túlzott korlátozás érzésének másik következménye, hogy az illető hajlamos az ételek elrejtésére vagy azokat titokban beszerezni. Ha a szülők ételcsomagolásokat találnak a gyermekük ágya alatt vagy a fiókban, az gyakran arra utal, hogy a gyermek bizonytalannak érzi magát az adott étel fogyasztása miatt. Ezért van szükségük arra, hogy titokban lenyúlják vagy elrejtsék.

Mindezeknél a forgatókönyveknél fontos megjegyezni, hogy attól, hogy az általunk egészségesnek tartott határt szabunk a nagyon kívánatos ételeknek, azok nem lesznek kevésbé finomak, és a gyermekeink sem fogják kevésbé kívánni őket. Épp ellenkezőleg, még inkább arra készteti őket, hogy elfogyasszák ezeket az ételeket, és most már azzal a további hatással jár, hogy bűntudatot éreznek emiatt. Sajnos a hiányra való gondolkodásmód még sokáig fennmaradhat, miután az élelmiszer elérhetővé válik. Ezt szem előtt tartva válasszunk egy pozitívabb megközelítést az ételekkel kapcsolatos korlátok felállításához.

Stratégia az egészséges korlátok felállításához

Ha zöld utat adunk a gyerekünknek, hogy bármit, bárhol, bármikor ehet, az nem segít abban, hogy nyugodtabbnak, biztonságosabbnak és lazábbnak érezze magát az étkezéssel kapcsolatban. Ha minden kontrollt átadunk nekik, különösen, ha általános iskolás vagy annál fiatalabb, az más étkezési problémákat okozhat.

A Satter-féle felelősségmegosztás a táplálkozásban erősen ajánlott megközelítés ahhoz, hogy a gyerekek egészséges és boldog kapcsolatot alakítsanak ki az étellel. Segít a gyermeknek abban a tudatban, hogy biztonságban érzi magát, hogy eleget és olyan ételeket kap, amelyeket élvez. Ez a bizonyítékokon alapuló megközelítés megköveteli, hogy bizonyos területeken korlátokat szabjunk, míg más területeken elengedjük az irányítást. Egyszerre tartalmaz struktúrát és engedélyt az étellel kapcsolatban.

Struktúrák teremtése

Az étkezések körüli struktúra megteremtésével egészséges határokat állíthatunk fel az étkezéssel kapcsolatban. Döntsük el, milyen típusú ételeket kínálunk az étkezéseken, és hogy mikor és hol esznek majd a gyerekek. Ha megbízható étkezési rutint tartunk, gyermekeink biztonságban érzik magukat, és megnyugodhatnak, hogy etetni fogják őket.

Elengedés a megfelelő helyen

Az a terület, ahol a szülők elengedhetik az irányítást, az az elfogyasztott mennyiségek. Ha hagyjuk, hogy gyermekünk annyit vagy olyan keveset egyen, amennyit szeretne, akkor nem fogja korlátozottnak érezni magát, ami elnyomhatja a túlfogyasztásra való hajlamot.

Ez nehéz lehet azoknak, akik életük nagy részét diétázással töltötték. Az ebbe a kategóriába tartozó szülőknek gyakran extra támogatásra van szükségük ahhoz, hogy ez a modell jól működjön.

Fontos szempont, hogy bőséges mennyiség álljon rendelkezésre (a lehetőségeinkhez mérten). Kerüljük a korlátozást vagy a megszorítást, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy gyermekünk túlzásba viszi. Az a szabadság, amit ebben a tekintetben megengedünk a gyereknek, idővel segíteni fog neki abban, hogy a jövőben könnyebben tudja majd önszabályozni az ételfogyasztását. Ez a megközelítés a válogatósság csökkenésével is összefügg.

Nyitókép: Shutterstock