A pollen egyre rosszabb, de ezekkel a tippekkel könnyen segíthetünk magunkon

A fák és a fűfélék minden tavasszal több milliárdnyi virágporszemcsét bocsátanak a levegőbe, amelyek a szél segítségével szaporodni próbálnak a vidéken. Az egész a túlélésről szól; azok a növények, amelyek több virágport bocsátanak ki, túlélési előnyt élveznek.

A szezonális allergiás és asztmás tünetekkel küzdő betegek azonban ennek csak a hátrányait tapasztalják. Szerencsére, a modern időkben az orvostudomány olyan gyakorlatokat és kezeléseket azonosított, amelyek hatékonyan segítenek az allergiában szenvedőkön.

Régebbi, mint a dinoszauruszok, szélesebb, mint a világ

A pollenszemcsék megkövesedett példányait a dinoszauruszok előtt és a neandervölgyiek mellett találták meg.
Az arcüreg- és asztmás tüneteket és kezeléseket pedig a történelem során és világszerte dokumentálták. Az emberek csak nem tudták pontosan, hogyan kezeljék a tüneteket, vagy hogy pontosan mi okozza azokat.

Például több mint 5000 évvel ezelőtt a kínaiak a lófarok növény, a ma huang (Ephedra distachya) bogyóit használták a „növényi lázzal” – az embereket ősszel sújtó állapottal - kapcsolatos torlódások enyhítésére és a nyálkatermelés csökkentésére.

Egyiptomban az i. e. 1650 körül írt „Ebers papirusz” több mint 20 gyógymódot ajánlott köhögésre vagy légzési nehézségekre, többek között mézet, datolyát, borókát és sört. Bár HoméroszIliászában a csatában a légzés hangos zaját asztmának nevezi, az i. u. II. században élt kappadókiai Aretaeusnak tulajdonítják az első klinikai leírást, amely jobban megfelel az állapot modern értelmezésének. Ő így írt a szenvedőkről:

„Szájukat kinyitják, mivel egyetlen ház sem elegendő a légzésükhöz, lélegzetvisszafojtva állnak, mintha minden levegőt be akarnának szívni, amit csak be tudnak lélegezni... a nyak a légzés felfújásával megduzzad, a prekordia (mellkasfal) visszahúzódik, a pulzus kicsi és sűrű lesz”, és ha a tünetek tartósan fennállnak, a beteg „epilepszia formája után fulladást produkálhat”.

Amikor Kolumbusz partra szállt, a közép- és dél-amerikai őslakosok már használták a Brazíliában található ipekakuána gyökeret, amely köptető és hánytató tulajdonságokkal rendelkezik, valamint a balzsamot, amelyet még ma is használnak néhány megfázás elleni szerben. Az inkák által gyógyászati célra használt koka- és dohányleveleket később Európába exportálták, ahol további kísérleteket végeztek a nátha és az asztma kezelésére.

A Kínában leírt növényi láz mellett a szezonális légúti tünetek első írásos leírását Rhazes perzsa tudósnak tulajdonítják i. u. 900 körül. Ő írta le a rózsák virágzásával egybeeső orrdugulást, amelyet rózsaláznak nevezett.

Tüneteket észleltek, de nem azonosították az okát

Mivel a tudományos fejlődést a középkorban – nagyrészt a pestis miatt – elfojtották, Dr. John Bostock csak 900 évvel később, 1819-ben tette közzé saját szezonális allergiájának leírását. De nem tudta, hogy mi okozza őket.

Mivel Bostock gyermekkora óta szenvedett a „nyári huruttól”, kitartóan tanulmányozta az állapotot, annak ellenére, hogy az orvosi közösség kezdetben nem kapott kellő visszhangot. Az első és a második publikációja között eltelt kilenc év alatt mindössze 28 további esetet talált, amelyek megegyeztek a saját szezonális allergiás tüneteivel, ami talán azt mutatja, hogy az állapot akkoriban kevésbé volt elterjedt.

Bostock leírása szerint a nemesség és a kiváltságos osztályok gyakrabban szenvedtek szezonális allergiától. Úgy vélte, hogy ez a gazdagság, a kultúra és a beltéri élet következménye.

Az ipari forradalomban gyökerező társadalmi változások, beleértve a légszennyezésnek való fokozott kitettséget, a szabadban töltött idő csökkenését, a megnövekedett pollenszámot és a higiénia javulását, valószínűleg mind hozzájárultak az allergiák ma is tapasztalható gyakoribbá válásához. Segítettek a higiénia hipotézis kialakításában is, amely szerint részben a bizonyos baktériumokkal és fertőzésekkel szembeni csökkent expozíció vezethet az allergiás és autoimmun betegségek növekedéséhez.

A szezonális tünetek forrását akkoriban szintén az új széna szagának vélték. Ez vezetett a szénanátha kifejezés megalkotásához. Bostock ehelyett arra gyanakodott, hogy a visszatérő tüneteket a nyári hőség váltotta ki, mivel tünetei javultak, amikor a nyarat a tengerparton töltötte. Később a nemesek és az arisztokraták körében általánossá vált, hogy a zavaró tünetek elkerülése érdekében tengerparti vagy hegyvidéki üdülőhelyeken töltötték az allergiaszezont.

A valódi bűnös azonosítása

Dr. Charles Blackley módszeres tanulmányozással és önkísérletezéssel azonosította, hogy az allergiás tünetekért a pollenek a felelősek. Összegyűjtötte, azonosította és leírta a különböző polleneket, majd a szemébe dörzsölve vagy a bőrét megvakarva megállapította allergizáló tulajdonságaikat. Ezután feljegyezte, hogy melyek eredményeztek bőrpírt és viszketést. Ugyanezt a technikát alkalmazzák ma az allergológusok a bőrszúrásos tesztek során.

A vakcinázással kapcsolatos felfedezések által inspirálva Dr. Leonard Noon és John Freeman az 1900-as évek elején pollenkivonatokat készítettek injekció formájában, hogy az allergiás náthában szenvedő betegeket érzéketlenné tegyék. Ezt a hatékony kezelést, az úgynevezett allergia immunterápiát, más néven allergia injekciókat, ma is alkalmazzák.

Az antihisztaminok először az 1940-es években váltak elérhetővé, de ezek jelentős szedációt okoztak. A ma használt, kevesebb mellékhatással járó készítmények csak az 1980-as évek óta állnak rendelkezésre.

A pollenek száma valószínűleg nőni fog

Bár már az ősi civilizációk is felismerték, a szezonális allergiás nátha és az allergiás asztma előfordulása csak a közelmúltban növekedett, és egyre inkább terjed, ma már a világ népességének 10-30 százalékát érinti.

A melegebb hőmérséklet és a megnövekedett szén-dioxid-szint miatt a pollenszezonok hosszabbak, a pollenek száma pedig magasabb. Sok szakértő úgy véli, hogy ez az elkövetkező években súlyosbodni fog, ami nagyrészt az éghajlatváltozásnak tudható be.

Mi mit tehetünk? Az allergiásoknak gyakran sokoldalú megközelítésre van szükségük:

• Tudjuk meg, milyen allergének okozzák a tüneteinket: jegyezzük fel egy naptárba, hogy mikor kezdődnek a tünetek
• Minimalizáljuk az allergéneknek való kitettséget. Kövessük nyomon a pollenek számát. Amikor ez a mennyiség magas, tartsuk zárva az ablakokat otthon és az autóban. A szabadban töltött idő után zuhanyozzunk le és öltözzünk át, hogy elkerüljük a pollennek való folyamatos kitettséget.
• Kezeljük proaktívan a tüneteket: a kialakulásuk előtt megkezdett gyógyszeres kezeléssel megelőzhető, hogy a tünetek elszabaduljanak. Ez általánosságban csökkentheti a szükséges gyógyszerek mennyiségét is. A hosszú hatású, nem leszedáló antihisztaminok segíthetnek a viszketés és a tüsszögés ellen, míg az orrspray-kortikoszteroidok inkább az orrdugulás esetén hasznosak.
• Fontoljuk meg egy allergológus/immunológus szakorvos felkeresését, aki segíthet meghatározni, hogy mely pollenek okozhatják a tüneteket.
• Beszéljük meg orvosunkkal az immunterápia lehetőségét. Az immunterápia megváltoztatja az immunválaszt az allergének kis, szabályozott dózisú, idővel történő adagolásával. Ez a tolerancia állapotát idézi elő, ami végül segít abban, hogy az emberek idővel kevésbé legyenek allergiásak.

(Good Men Project)

Nyitókép: Shutterstock