Kezét feltartó nő sziluettje a naplementében

3 tipp a motiváció fokozásához

A motiváció felelős azért, hogy miért és mennyi ideig teszünk valamit, és milyen keményen próbálunk valamit csinálni.

A motiváció szó a latin movere igéből származik, ami azt jelenti, hogy „mozogni”. A motiváció tehát az a szó, amellyel azt írjuk le, ami mozgásra késztet minket.

Amikor a modern világban a motivációról gondolkodunk, gyakran úgy gondolunk rá, mint arra a képességünkre, hogy rávesszük magunkat, hogy megtegyünk dolgokat. Talán azt kívánjuk, bárcsak motiváltabbak lennénk, hogy megtegyünk valamit, különösen azokat a dolgokat, amelyeket meg kell tennünk, vagy amelyek segítenek céljaink elérésében.

Általánosságban úgy gondoljuk, hogy a motiváció magában foglalja a következőket:

  • Egy adott cselekvés megtételének választása
  • a kitartás a cselekvés mellett
  • a ráfordított erőfeszítést.

Tehát a motiváció felelős azért, hogy miért és mennyi ideig teszünk valamit, és milyen erővel próbáljuk azt tenni. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a motiváció nem állandó dolog. Idővel hullámzik, ahogy különböző célokért dolgozunk.

Mi vezet motivációhoz?

Az elméletek a motivációt a cselekvés okának és hatásának egyaránt tekintik. Például előfordulhat, hogy nem vagyunk motiváltak arra, hogy tanuljunk egy vizsgára, ezért nem teljesítünk jól a vizsgán, ami pedig ahhoz vezet, hogy a jövőben még kevésbé leszünk motiváltak a tanulásra. Ily módon az alacsony motiváció valójában még alacsonyabb motivációt eredményezhet.

A másik oldalon talán motiváltnak érezzük magunkat a gitározásra. Ekkor jól érezzük magunkat a gitározási képességeinkkel kapcsolatban, és még motiváltabbak leszünk a gitározásra. Mint látható, úgy tűnik, a motiváció olyan dolog, ami önmagára épül.

A motiváció két típusa – a külső és a belső motiváció – segíthet megmagyarázni, hogy miért tesszük a dolgokat úgy, ahogyan tesszük:

Intrinzik motiváció

Az intrinzik motiváció esetében nincs nyilvánvaló jutalom egy cselekvés megtételéért. Valójában a jutalmak (mint a pénz vagy a jó jegyek) gyakran csökkentik az intrinzik motivációt, míg a dicséret és a pozitív visszajelzés növeli azt. Ez egyeseket arra késztetett, hogy megkérdőjelezzék, mi is valójában az intrinzik motiváció. Azt sugallják, hogy talán az intrinzik motiváció egyszerűen csak élvezet – jobban motiváltak vagyunk valaminek a megtételére, mert szeretjük azt. És nincs szükségünk jutalomra azért, hogy megtesszük, mert az szórakozás.

Extrinzik motiváció

Az extrinzik motiváció úgy jön létre, hogy valaki feltételes jutalmat kap. Például lehet, hogy azért vagyok motivált a munkára, mert fizetést kapok (és csak akkor kapok fizetést, ha dolgozom). A munka helyzetében a kutatások azt mutatják, hogy az extrinzik jutalmak rövid távon motiválóak, de elidegenítőek vagy dehumanizálóak is lehetnek. Tehát a teljesítménytől függő jutalmak (a jó munkáért járó bónusz) nyújtása valójában visszafelé sülhet el.

Hogyan legyünk motiváltak?

  1. Készítsünk tervet. A motiváció számos folyamatot foglal magában, mint például a tervezés, a célmeghatározás, a szándékképzés, a feladatgenerálás, a cselekvés és az eredményértékelés. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy mit kell tennünk, milyen lépések következnek először, és hogyan vezetnek a teendőink a kitűzött célhoz, hasznos lehet, ha készítünk egy pontos tervet arra, amit el szeretnénk érni.
  2. Tűzzünk ki megvalósítási szándékokat. A megvalósítási szándékok olyan stratégiák, amelyeket előre felállítunk, hogy segítsenek biztosítani a célunk elérését. Alapvetően csak egy olyan szándékot állítunk fel, hogy ha X történik, akkor megtesszük Y-t. Ez segít abban, hogy a helyzettől függetlenül motiváltabbak maradjunk. Például előre eldönthetjük, hogy ha nagyon motiválatlannak érezzük magunkat egy feladat elvégzéséhez, akkor egy másik feladatot fogunk elvégezni. Vagy kitűzhetünk végrehajtási szándékokat arra az esetre, ha az élet akadályozná egy feladat elvégzését.
  3. Tegyük egyértelművé a feladatokat. Minél világosabbá tudjuk tenni, hogy milyen feladatokat kell elvégeznünk, annál könnyebb lesz teljesítenünk őket. Fontoljuk meg tehát, hogy összeállítunk egy listát a feladatokról, és kisebb részekre bontjuk őket. Például a házi feladat elvégzése magában foglalhatja a tankönyv elolvasását, jegyzetlapok készítését, majd a jegyzetlapok átnézését.

(Psychology Today)

Nyitókép: Unsplash