Modern skandináv belső nappali sok növénnyel

Ettől a hibától sorra elpusztulhat az összes növényünk

Egy növényt nemcsak elhanyagolásból, hanem épp az ellenkezője, túlzott gondoskodásból is könnyen meg lehet ölni. Ennek pedig nincs köze a túl sok napfényhez, a túl kevés légáramláshoz vagy a hőmérséklet-ingadozáshoz – elég csak szimplán túlöntözni őket.


A túlzott figyelem helyett sokszor csak elég, ha egyszerűen békén hagyjuk a növényeinket. Ezzel kapcsolatban Lindsay Pangborn növényszakértő adott néhány tippet az ideális növényneveléshez.

Mint kiderült, a túlöntözés gyakran nagyobb problémát jelent, mint az alulöntözés. A szobanövények esetében a túlöntözés az egyik leggyakoribb oka a növények pusztulásának. Nem véletlen, hogy ott vannak azok a vízelvezető lyukak a cserepek alján, ami a legjobb emlékeztető a kezdő növénytulajdonosoknak.

Az öntözés művészetének elsajátítása nehéz lehet, mivel nagyban függ az egyéni környezettől: az olyan tényezők, mint a fényerősség, a páratartalom, a hőmérséklet, a légáramlás és még sok más tényező befolyásolja, hogy egy növény mennyire gyorsan (vagy lassan) használja fel a vizet, írja a Hamu és Gyémánt.

Ha a növényeket túlöntözik, a talajuk telítődhet és a gyökereik nem jutnak oxigénhez, így idővel a gyökerek egyszerűen nem fognak tudni működni. Ez a probléma először a lógó levelű növényekben mutatkozik meg, amelyek nem élénkülnek fel az öntözés után. A túlöntözés előrehaladottabb stádiumában a levelek gyakran sárgulni kezdenek és lehullanak a növényről – mondja Pangborn.

Különösen hajlamosak a túlöntözésre a szalonpálmák, a pozsgafák, a szukkulensek és a szobai szanszeviériák, de vannak olyan növények is, amelyeket nem zavar a túlöntözés: a szobanövények világában egy gyakori növénytípus, a húsevő tolerálja a sok vizet, de a kancsóvirág is jó példa erre.

Hogyan ne öntözzük túl a növényeket?

Az egyik mód, hogy gondoskodunk arról, hogy a növény edényének alján legyen egy vízelvezető nyílás, így a felesleges víz el tudj folyni. Gyakran ezeknek a cserepeknek van egy hozzáillő csészealja, amely felfogja a felesleges vizet és védi a bútorokat. A vízelvezető lyukak nélküli cserépben lévő növénynél nagyobb az esélye a gyökérrothadásnak és a túlöntözés okozta általános károsodásnak/pusztulásnak. Emellett a növény jelzi, ha vízre van szüksége.

A hőmérséklet, a páratartalom és a fényviszonyok változása miatt minden növény és annak környezete más és más. Ugyanaz a növénytípus más-más helyen teljesen eltérő gyakorisággal igényelhet öntözést. Például a közvetlen napsütésben és meleg hőmérsékleten lévő Sansevieriát (Anyósnyelv) hetente lehet öntözni, míg ugyanezt a növényt csak 4-6 hetente egyszer érdemes öntözni, ha kevés fényt kapó és/vagy hűvös helyen tartjuk.

Emiatt soha nem javallott az ütemezett öntözés, inkább értékeljük a növényt és a talajt, hogy tudjuk, mikor kell öntözni. Erre a legjobb módszer az érintési teszt: nyomjuk az ujjunkat a talajba, amíg annak szintje a középső ujjpercünknél van. Ha a talaj nedves, ne öntözzük meg, majd néhány nap múlva ellenőrizzük újra. Ha száraznak érezzük, öntözzük meg, amíg a víz szabadon ki nem folyik a cserép vízelvezető nyílásain, ezután távolítsuk el a felesleges vizet, és helyezzük vissza a cserepet egy üres csészealjra.

Nyitókép: Shutterstock / Followtheflow