A néhány hónapos csecsemők többet tanulnak a gyermekdalokból és más énekes beszédből, mint a szokásos bababeszédből − derül ki egy új tanulmányból, amely a csecsemők nyelvtanulásának alapjait vizsgálja.
Ez azért van így, mert az agyuk először a beszéd ritmusát tanulja meg feldolgozni − ami segít nekik abban, hogy elkezdjenek különbséget tenni a szavak között − jóval azelőtt, hogy különbséget tudnának tenni a szavakat alkotó különböző hangok között, ami úgy tűnik, hogy körülbelül hét hónapos korban kezdődik.
A tanulmányban agyi képalkotó eljárással vizsgálták a kisbabák reakcióit a ritmikus információkra (a különböző szótagok hangsúlyozása és a hangszínváltozások), szemben a fonetikus információkkal (a beszéd legkisebb hangelemei, például a „pa" és a „ba" szótagok megkülönböztetése).
A brit Cambridge-i Egyetem és az írországi Dublini Egyetem kutatócsoportja szerint az agyszkennelések kimutatták, hogy az újszülöttek életük első néhány hónapjában még nem állnak készen a fonetikus információk teljes körű feldolgozására.
Kutatásunk azt mutatja, hogy a beszéd egyes hangjait körülbelül hét hónapos korukig nem dolgozzák fel megbízhatóan, annak ellenére, hogy a legtöbb csecsemő ekkorra már felismeri az olyan ismerős szavakat, mint például a cumisüveg. Ettől kezdve az egyes beszédhangok még mindig nagyon lassan adódnak hozzá − túl lassan ahhoz, hogy a nyelv alapjait képezzék
− mondja Usha Goswami idegtudós, a Cambridge-i Egyetem munkatársa.
Fotó: Getty Images
Az agyi aktivitás mintáit 50 csecsemő négy, hét és tizenegy hónapos korában vizsgálták, miközben egy általános iskolai tanítónő gyermekdalokat éneklő videóját nézték. Ezután egy egyedi algoritmus segítségével elemezték az agyhullámokat, hogy lássák, hogyan értelmezik ezeket a hangokat.
Az agyi aktivitás leolvasott értékeit összehasonlították a hasonló felnőttkori szkennelésekkel, hogy lássák, hogyan fejlődik a nyelvi megértés. A kutatók megállapították, hogy a fonetikus kódolás fokozatosan alakult ki, kezdve a labiális hangokkal (mint a „b" a babában) és az orrhangokkal (mint az „m" a mamában).
A csapat azonban a hét hónapos kor előtt következetesebb válaszokat figyelt meg a gyermekdalok mintájára, például a dallam és a hangmagasság emelkedésére és süllyedésére. Egy testvérvizsgálat eredményével együtt ez arra utal, hogy a nyelvtanulás a ritmussal kezdődik.
A csecsemők a ritmikus információkat vázként tudják használni, amelyre fonetikai információkat tudnak ráépíteni. A ritmusmintákat arra tudják használni, hogy természetes beszédet hallgatva kitalálják, hol végződik az egyik szó, és hol kezdődik a másik
− mondja Goswami.
Eddig az volt az általános konszenzus, hogy a nyelvet fonetikusan tanuljuk meg, építőelemekből rakjuk össze a szavakat, majd a mondatokat, és innen folytatjuk tovább. Ez azonban nem magyarázza meg teljesen a nyelvi fejlődés egyes eltéréseit. Ez a tanulmány alátámasztja azt az elképzelést, hogy a ritmus még a fonetikánál is fontosabb a beszéd fejlődésében.
Tehát eszerint a szülőknek minél többet kellene beszélgetniük és énekelniük a babáikkal, mert ez nagyban befolyásolja a nyelvi eredményt.
Forrás: Science Alert
Nyitókép: Getty Images
