Fogyókúrás csodaszerek vagy nettó felelőtlenség?
Jellemzően minden nő ruhatárában szerepel egy-két olyan darab, ami lemondó sóhajjal arra vár, hogy egyszer (újra) ránk jöjjön. Az ügy érdekében temérdek dologra képesek vagyunk, úgy is, mint tervezgetni, álmodozni, régi képeket nézegetni és kitenni a hűtőre kedvcsinálónak, de mondjuk diétázni vagy futócipőt húzni nem nagyon. Ezért aztán eléggé egyértelmű, hogy ha jön a hős gyógyszeripar, ami könnyű megoldást kínálgat sziszegő kígyó képében, akkor nem nehéz elgyengülni.
A legutóbbi Oscar-gála moderátora széles gesztussal, mintegy magához ölelve a publikumot, imigyen köszöntötte az egybegyűlteket: Ó, mennyi Ozempic-fogyasztó! Célozva ezzel arra, hogy milyen szép számban indultak feltűnő slankulásnak az emberek, mióta világhódító útjára indult ez a fogyókúrás módszer, amit cseppet sem erre fejlesztettek ki mondjuk. Igaz, Szilárd Leó szemei előtt sem az atombomba létrehozása lebegett, mikor a nukleáris láncreakcióban rejlő lehetőségeket felismerte, aztán az emberiségnek mégis sikerült a rossz szolgálatába állítania magát.
Az eredetileg cukorbetegek számára kifejlesztett vércukorszint-befolyásoló, inzulintermelést noszogató injekciók ma már jellemzően a makkegészséges háztartásokban is felbukkannak a gyors fogyás reményében, hiszen a zörgő csont és az agárra hajazó testalkat már-már alapvető elvárás társadalmunkban. A néhány évtizeddel ezelőtti szépségverseny győzteséről és nőiesen telt formáiról készült képeket ma már simán lekövérezzük, a rubensi idomok rég kiszáguldottak a divatból, és a fogas-szerű testalkat dívik, hiába próbál néhány cég szembe menni az árral, hogy visszatolja a helyére az egészséges énképet a nők fejében.
A Dove például igyekszik különböző bőrszínű, testalkatú, urambocsá’ egyenesen striás bőröket is megvillantani a reklámjaiban, hogy azok a nők is embernek érezzék magukat, akik nem photoshoppolva születtek. Akik kevésbé szerencsésen választottak tükröt és mérleget, mint én, akinek eredményfüggetlenül mindig csak azt mantrázza reggeli útravalóul, hogy csinos vagy anyukám, legyen szép napod (mármint a tükör, a mérleg közelébe sem megyek emberemlékezet óta), azok önbecsülését és önbizalmát felőrölheti a társadalom által állított mérce. Ha pedig nem a jóval melósabb, de célravezető edzőtermi és éhkoppos úton indulnak el, akkor egyszerűbbnek tűnhet a patikában kiváltani valamit, amit X felvállal, Y titkol, de legutóbb kificcent a táskájából, amit Z éppen megpillantott, úgyhogy most már A-nak, B-nek és C-nek is kell. Olyannyira, hogy hónapokon keresztül hajtóvadászat zajlott érte patikáról patikára rohangálva, és jellemzően éppen azok nem jutottak hozzá, akiknek valóban orvosi céllal lett volna rá szüksége, mivel a sok amatőr műkedvelő beach bodyra vágyó úgy betárazott belőle, hogy a gyógyszergyárak sem bírták szusszal.
A piacon taroló szerek közül a két kedvenc a Saxenda liraglutid hatóanyagú és az Ozempic szemaglutid hatóanyagú injekciók, melyeket 2-es típusú cukorbetegeknek ajánlanak, vagy akiknek a testtömegindexe jelentősen vagy kórosan eltér az egészségestől. 2022-ben közel 40 millió alkalommal írtak fel az Egyesült Államokban ilyen szereket fogyókúrás céllal, de Európában is jött, látott, a Novo Nordisk pedig alig győzi gyártani, hogy megkeresse belőle az aranyéletre valót.
Pedig minden leírásban egy teljes Háború és békényi felsorolás zajlik a rizikófaktorokról, amin a fogyni vágyók tekintete felületesen átsiklik, pedig olyan nyalánkságok vannak ott pedáns sorrendben, mint hasnyálmirigy- és epehólyaggyulladás, a vesekeringés lustulása vagy egyenesen pajzsmirigyrák.
Mivel szabadidőmben életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül, így a következők lennének a meglátásaim:
Remek lenne, ha a nők békét kötnének magukkal, a tükörrel és az idővel, hiszen a belső elégedettség kikönyököl az arcunkra és végtelenül vonzóvá tesz, még akkor is, ha megmarkolni való a csípőnk. Tegyük ki a szűrét annak, aki a bizonytalanságba taszigálja kritikáival az önbecsülésünket, és pusztán a magunk kedvéért válasszunk valami nekünk való sportot a széles palettáról, hiszen mozogni csodás, és bónuszként elhalmoz minket boldogsághormonnal. A hasnyálmirigyünket pedig ne noszogassuk, hagyjuk szépen békén, tudja és teszi ő a dolgát magától is. Végül pedig vegyük figyelembe az ízlések és a jobb horgok különbözőségét, elvégre ahány ház, annyi zsáner. Kinek a zörgő csontok ébresztik fel a pillangókat a mellkasában, míg mások a gusztán gömbölyűekre rezonálnak. Hiszen tudvalevő, hogy a repülőn is az első osztály van kipárnázva, nem a turista, csak mondom.
Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.
Fotó: Unsplash/Huha Inc.
