Ez a titka azoknak, akik mindig talpra állnak a nehézségek után
Néha úgy érezzük, hogy mindenki más természetes módon erősebb nálunk, de a rugalmasság valójában tanulható.
Az American Heritage Dictionary meghatározása szerint a reziliencia a betegségből, változásból vagy szerencsétlenségből való gyors felépülés képessége.
Mindig azt hallani, hogy a gyerekek mennyire ellenállóak a különböző kudarcokkal és traumákkal szemben. Az ellenálló képességünk szintje átvihető, és gyakran át is viszik a felnőttkorba.
A reziliencia mindenkinél különböző, és az is számít, azonban jó hír, hogy bárki növelheti a lelki ellenálló képességét. A rezilienciához vezető út az, hogy tovább haladunk előre, tanulunk a különböző élethelyzetekből, összegyűjtjük a megfelelő információkat, hogy a következő alkalommal egy kicsit könnyebb legyen.
Ehhez olyan cselekvésekre van szükség, amelyek támogatják, hogy eléggé szeressük magunkat ahhoz, hogy rugalmasak legyünk. Ezek a cselekvések alkalmazhatók a kapcsolatokra, a karrierépítésre, a pénzügyekre, a társadalmi vonatkozásokra vagy az élet egyéb kihívásaira. Az alábbiakban négy tippet mutatunk a lelki ellenálló képesség kiépítéséhez és az élet kihívásainak leküzdéséhez
1. Mondjunk köszönetet
Első pillantásra ez ellentmondásosnak tűnik. Miért mondanánk köszönetet egy látszólag rosszul sikerült dologért? A hála kifejezése más lelkiállapotba helyez. Amikor egy rossz helyzet kellős közepén vagyunk, hajlamosak vagyunk pánik üzemmódba kapcsolni, a gondolataink elkezdenek beszűkülni.
Ha hálásak vagyunk a helyzetért, az segít elfojtani ennek az érzelemnek egy részét, és megnyitja az elmét több lehetséges perspektívára. Ha hálásak vagyunk azért, ahol vagyunk, akkor a helyzetet lehetőségként láthatjuk arra, hogy fejlődjünk és tanuljunk valami újat. Ha még nem csináltuk ezt korábban, furcsa lehet, de minél többet gyakoroljuk, annál könnyebb lesz, és annál objektívebbek tudunk lenni a pillanatban.
2. Az érzelmek tisztelete
Fontos, hogy átéljük az érzelmeket, amelyek az adott helyzetben felszínre törnek bennünk. Nem segít, ha elnyomjuk őket, különösen, mert nem tudhatjuk, mikor bukkannak fel újra.
Ügyeljünk arra, hogy helyet és időt biztosítsunk érzelmeink átélésére és megértésére. Még az idő szorításában is képesek vagyunk verbalizálni, amit érzünk, és ezek ellenére is továbbléphetünk. Szánjunk időt az olyan kellemetlen érzelmek átélésére, mint a bizonytalanság, a félelem, a bűntudat, a csalódás és a megbánás. Írjunk és beszéljünk róluk, amíg egy ideig nem találunk olyan teret, ahol logikusan gondolkodhatunk.
Ez a reakció gyakorlatot igényel, és az érzelmek intenzitásától függően diktálja, hogy mennyi időre van szükségünk ahhoz, hogy szilárd lépéseket tegyünk a helyzeten keresztül. Ha az érzelmeink kissé nyomasztóak, akkor szakítsunk időt arra, hogy elfoglaltsággal eltereljük a figyelmünket.
3. Tisztánlátás
A kezdeti érzelmi reakciók egy részének felszabadulásával elkezdhetjük értékelni az élményt. Beszélgessenünk más, a helyzetben nem érintett emberekkel, hogy különböző, általunk esetleg figyelmen kívül hagyott nézőpontokat nyerjünk. Más emberek meglátásai különböző módokat kínálhatnak arra, hogy legközelebb hogyan kezeljünk egy hasonló helyzetet.
Az értékelésünk hasznos szempontja, hogy meghatározzuk, mit vesztettünk az adott helyzetben, még ha csak átmenetileg is. Ezután azt is határozzuk meg, hogy mit nyertünk a helyzetből.
4. Felelősség válallás
Szedjük össze a bátorságot és a megfelelő kommunikációt, hogy megmutassuk, felelősséget vállalunk a helyzetben való részvételéért. Csak azért vállaljunk azonban felelősséget, amihez valóban közünk van, de ne is próbáljunk kibújni a felelősségünk alól.
Nyitókép: Shutterstock
