Legyen szó munkahelyről vagy párkapcsolatról, mindenhol megfordulhatnak olyan emberek, akik egyszerűen nem képesek őszintén bocsánatot kérni. Egy tanulmány ennek pszichológiai okát vizsgálta, alábbi cikkünkben pedig a folyamat részleteit és eredményeit foglaltuk össze.
A Yorki Egyetem munkatársa, Joshua R. Guilfoyle és szerzőtársai idén találták meg a választ arra, hogy miért képtelen néhány személy az őszinte sajnálat kinyilvánítására. Ennek fő oka a hatalmi játék megőrzése, pontosabban az imázs és a felsőbbrendűség érzésének megtartása.
A szakértők szerint a hatalmi rendszer kialakulása aktiválja az egyének megközelítési és gátlási rendszerét, ennek hatására kognitívan saját magukra, vagy másokra helyezik a figyelmet.
Az alap felvetés szerint tehát, a hatalmon lévő ember mindig védeni próbálja az igazát és a magáról kialakított képét, így felsőbbrendűségében másra hárítja a felelősséget olyan dolgokban is, amiket ő követett el. Ezzel szemben a másik személy — a behódolt — sokszor elfogadja a kritikát és a saját hibájaként értékeli a történteket.
Fotó: Shutterstock
Az elmélet hitelességét vizsgáló kutatócsoport kísérletek során hasonlította össze a bocsánatkérési mintákat, melyekben a résztvevőket véletlenszerűen két feltétel egyikéhez rendelték. A minta 128, átlagosan húszéves egyetemi hallgatókból állt. Az egyik társaságot arra kérték, hogy emlékezzenek vissza egy esetre, ahol ők voltak vezető pozícióban, majd azt az érzést őrizzék meg.
Ezzel szemben az ellenkező társaságnak olyan emléket kellett felidézniük, ahol alárendelt szerepbe kerültek — írja a Psichology Today. A tudatosítás után a résztvevők mindegyikének ugyanazt a forgatókönyvet kellett meghallgatniuk, majd választ adniuk bizonyos kérdésekre.
A felvázolt történet szerint a résztvevők egy partin elhagyták a partnerüket, majd a lehetőséget kihasználva táncolni és csókolózni kezdtek valaki mással. Természetesen a folytatásban lebuktak, a teszt szerint pedig dönteniük kellett a bocsánatkérés és a hárítás mellett. A sajnálat kifejezésénél magukra vonatkozóan értékelniük kellett olyan módszerek valószínűségét, mint a hiba elismerése vagy a „sajnálom” szó kimondása. A nem bocsánatkérő tesztlapon ugyanezt kellett megtenniük olyan módszerekkel, mint a hárítás vagy a tagadás.
Ahogy azt a szakértők sejtették, a hatalmi pozícióba képzelt emberek túlnyomó része nem vállalta a felelősséget a tettéért, vagyis kerülte a bocsánatkérést. Későbbi tesztek hasonló eredményekkel zárultak.
Nyitókép: Shutterstock
