Ételek a paellán kívül, amiket nem hagyhatsz ki, ha Spanyolországban jársz
Szeptember elsejétől hivatalosan is folytatólagosan a nyarat várjuk, hogy madarak csicseregjenek csacsiságokat a faágakon, szellő nyargalásszon a hajunkban, egyre forróbb napsugarak suttogjanak bujaságokat a fülünkbe és simogassák le rólunk egyre-másra a ruhadarabokat, míg a végén már csak egy apró bikiniben találjuk magunkat egy nyugágyon heverészve. Ekkor aztán mi nők belekezdünk a fülrágós tevékenységünkbe, minek a vége természetesen az, hogy a család felkerekedik arccal valamilyen napfényes desztináció felé fordulva. Ha ez épp Spanyolország, akkor itt egy kis étkezési útmutató, ami segít eligazodni a spanyol konyha rejtelmeiben.
Abban talán megegyezhetünk, hogy kedves bár a női szemnek a brit férfiak Hugh Grant-szerű, kissé sápadt és esetlen udvariassága, vagy a pimaszul szeplős svédek favágáson edzett izomzata, ám mit kezdjünk egy olyan nációval, ahol az is sértésnek számít, ha egy férfi megnéz az utcán egy nőt?!? Ezért aztán az összes praktikánkat bevetve beszéljük rá a családot egy nyaralásra az Ibériai-félszigeten, hiszen talán jottányit sem értünk a focihoz, (ámbár a lest egyszer már majdnem megértettük, de aztán kiderült, hogy mégsem) viszont, ha a spanyol válogatott játszik, akkor valahogy még a nők is szép számmal foglalnak helyet a képernyők előtt. Személy szerint én sportág függetlenül a spanyoloknak drukkolok, akár zöld labdát pattogtatnak a salakon, akár a lóerőkkel viaskodnak a kormány mögött ülve. Úgyhogy látogassunk el a bikaviadalok fülledt hangulatába, ahol, ha egy férfi azt mondja, hogy „caramba!”, akkor ott drága pénzen vett női fehérneműk hullanak gyorsan egymásután a földre.
Kerekedjünk hát fel sebesen és nézzünk szét a magyarral meglehetős rokonságot mutató, Pató Pálos, #ejráérünk magnana-földön, de legalább a konyhájukban!
A spanyol konyha elsősorban mór, zsidó és római gyökerekkel bír. A főzés egyik elengedhetetlen alapanyaga az olívaolaj. Sokan ennek tulajdonítják, hogy Spanyolországban, és általában a mediterrán országokban sokkal magasabb az átlagéletkor. Spanyolország a világ olívaolaj-termelésének jócskán 44 százalékát adja, melynek egy jelentős hányada a helyi konyhákban végzi. Nem akarják erőszakkal elfedni egy-egy alapanyag ízét vagy karakterét, sőt, sokkal inkább annak kiemelésére törekednek melléjük házasítva a velük legtökéletesebben együttműködő fűszereket. „Si no puedes determinar con ojos tapados lo que comes, malo es el cocinero” - ha bekötött szemmel ízlelsz egy ételt, és nem tudod megmondani, hogy mit eszel, akkor nem volt jó a szakács, mondja a konyhaművészetére méltán büszke spanyol.
Spanyol reggeli
Ugorjunk el gondolatban mondjuk a Földközi-tenger partján terpeszkedő katalán fővárosba, Barcelonába, hogy új értelmet nyerjen szótárunkban mostantól a nyári meleg kifejezés. A délibábos és aszfaltolvasztóan rekkenő hőség miatt egyébként is célszerű egy-egy kulturális programpont közé pihenőket iktatni. Kezdjük mondjuk rögtön a kikerülhetetlen La Rambláról nyíló piaccal, a La Boqueriával, ahol a reggeli éltető koffeinünket elfogyaszthatjuk. Ha igazán menők akarunk lenni, akkor okvetlenül mártogassunk a kávéba churrost. Azt a ropogós, keksz-szerű édességet, ami víz, liszt és só szentháromságából készült, majd végezetül még cukorban is meghempergették a kis gazfickókat, hogy a város valahány dombjának megmászására szükség legyen a ledolgozásukhoz.
Spanyol frissítő
A gazpacho-t bár hidegen tálalják, de tagadhatatlanul napsütés íze van, és jobban frissít, élénkít, mint bármennyi jéghideg citrusos limonádé. Viszont meg se próbáljuk még gondolatban sem le „paradicsomoslevesezni”, mert először is rommá sértődik, másodszor pedig tényleg semmi köze nincs az iskolai menzák örök darabjához. Alapjául szolgáló, napfény és csábítás ízű paradicsomot, uborkát, hagymát, paprikát és fokhagymát tartalmaz, amit egyszerűen összeturmixolnak a kedvenc olívaolajuk és némi só társaságában. Nem egyszerűen tartományonként vagy városonként, de gyakorlatilag társasházanként eltérően készítik mind az alapanyagok arányait, mind a leves sűrűségét illetőleg. Időnként szívószállal, pohárban tálalják, máskor még beáztatott kenyérrel is emelnek a sűrűségén, de mindenképp szomjoltó, frissítő és képes feltölteni a melegtől cecelégy- csípettre változott energiatartalékainkat.
Spanyol főétel
Ki ne hagyjuk a spanyol konyha nagyágyúját: a napvilágot Valenciában meglátó paellát, ami speciális rizs, sáfrány, a kihagyhatatlan és megkerülhetetlen, olívaolaj, különféle tengeri cifraságok, hús és színorgiás zöldségek parádéjából születik. Nevét arról az edényről kapta, amelyben készítik: egy nagy, kétfülű, vastag falú serpenyőről, a paelláról. Ebben készül sofrito-alappal, ami a fokhagyma, a hagyma, a paradicsom és nem is kell mondanom, hogy az olívaolaj szerelmének gyümölcse. A serpenyő alján lévő rizst megpirítják kissé, a rizsszemek pedig szemet gyönyörködtetően sárgák, az ízek különfélék, izgalmasak és kicsit pityókásak a párolás időszakában meglocsolt száraz fehérbortól.
Spanyol desszert
Desszertként nem kérdés, hogy a crema catalana lesz a befutó, ami leginkább talán a franciák créme brulée-jével konkurál. Bár állítólag a katalán krém már - nanáhogy - korábban létezett, mint a créme brulée, így tehát ez utóbbi a spanyolos öntudat szerint csak egy satnya plágium. Citrommal és fahéjjal ízesítik és tejszín helyett kukoricaliszttel sűrítik, a tetején pedig vékony karamellréteg csábít a diétánk száműzésére. Persze sikerrel.
Spanyol csipegetnivaló
Köztes étkezésként a nap bármely szakában pihenjünk meg egy tapas bár hűs árnyékában, és kortyolgassunk - az nem kifejezés, hogy alamuszi - sangriát, ami az alacsony alkoholfokával, gyümölcsös ízével becsapósan itatja magát a tikkadt forróságban, aztán egyszer csak úgy fejbe csap alattomosan, hogy a Barca indulóját is harsogva tudjuk énekelni akcentusmentesen, ámbár meglehetősen hamisan. Ilyenkor jó szolgálatot tud tenni a spanyol konyha egyik jellegzetessége, a talán leginkább falatkaként fordítható tapas-felhozatal. A tapasok kis adag ételek, lehet sonka, sajt, kolbász, szendvicsek, krumpli, olíva bogyó vagy bármilyen étel, amiből lehet kis adagot felszolgálni.
Összesen 21 étterem ragyog a spanyolországi Michelin-csillagos égen, amiket idő- és pénztárca-függően persze, de életre szóló élmény végig látogatni. Ráadásul ezek közül jónéhány található a híres vezeklőútvonal, az El camino mentén, hogy a napközben nyert zarándoklatos bűnbocsánatot sebesen semmissé is tudjuk tenni egy kis jóféle torkossággal Viva hedonismo jeligére.
Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.
Nyitókép: Shutterstock
