Mégsem tesz jót a mérsékelt alkoholfogyasztás
Egy új elemzés megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy az alacsony ivási szint jobb lehet az egészségünknek, mintha egyáltalán nem innánk.
Egy, a Journal of the American Medical Association (JAMA) című szaklapban nemrég publikált új elemzés megállapította, hogy a kis mennyiségű alkoholfogyasztás nem jár egészségügyi előnyökkel. A kutatók munkájukban, amely 107 tanulmány és több mint 4,8 millió résztvevő adatait tartalmazta, az általános mérőszámot jelentő összhalálozást vizsgálták, nem pedig az adott betegségtípus okozta halálozást.
Dr. Paul Linde, az RIA Health pszichiátriai és kollaboratív ellátás orvosi igazgatója szerint az ehhez hasonló kutatások segítenek a függőségek területén dolgozóknak abban, hogy értékes beszélgetéseket folytassanak az alkoholfogyasztásról, és eloszlassák azt az elképzelést, hogy a csekély mértékű ivás jobb, mintha egyáltalán nem innának.
„Úgy érzem, hogy ez a fajta kutatás valóban ideális helyzetbe hozza a klinikust, hogy tanácsot adjon a pácienseknek az alkoholfogyasztással kapcsolatban. Aztán, talán beszélgetést folytathat arról, hogy milyen módjai vannak az ivás csökkentésének, ha ez olyasmi, ami a pácienst érdekli”
– mondta Linde.
Ez az új metaanalízis most megkérdőjelezte a közvélemény azon felfogását, hogy az alacsony alkoholfogyasztás egészséges választásnak számít. A tanulmány megállapította, hogy a viszonylag kis mennyiségű alkoholfogyasztás nem jelent alacsonyabb halálozási kockázatot, mint az alkoholt nem fogyasztók esetében.
Dr. Eric Collins, a kábítószerrel való visszaélésre összpontosító Recovery Education főorvosa szerint az alkoholfogyasztással kapcsolatos korábbi kutatások, amelyek szerint az ivásnak általános egészségügyi előnyei lehetnek, hibás adatelemzésből származnak.
Véleménye szerint az az elképzelés, hogy az alkohol egészséges választás, azért alakult ki, mert a korábbi tanulmányokban a vizsgálatokban használt teljes absztinensek meghatározásába valószínűleg olyan emberek is beletartoztak, akik már érezték a magas alkoholfogyasztás hatásait.
„A legnagyobb kérdés az volt, hogy az úgynevezett élethosszig tartó absztinensek valójában olyan emberek voltak-e, akik korábban alkoholisták voltak, és talán korábban nagyivók, akiknek már jelentős egészségügyi kockázatokat jelentett a korábbi alkoholfogyasztásuk”
– fogalmazott.
A kutatócsoport rámutatott, hogy a jövőbeni tanulmányoknak meg kellene vizsgálniuk, hogy az emberek életük során mennyi alkoholt fogyasztottak, hogy jobban megismerjék a kockázatokat és az előnyöket.
Ez a cikk az ilyen stílusú elemzés két korábbi változatának frissítése volt, amelyet ugyanaz a kanadai kutatócsoport készített.
A kutatók azt is megerősítették, hogy a nőknél nagyobb az alkoholfogyasztással összefüggő halálozási kockázat, mint a férfiaknál.
Nehezítő tényezők
Az elemzés egyik korlátja a szerzők szerint az, hogy az önbevalláson alapuló adatok – amikor a résztvevő saját maga adja meg, hogy mennyi alkoholt fogyasztott egy adott időpontban – általában alacsonyabbak, mint a valóság, és a legtöbb tanulmány csak korlátozott időközönként rögzíti ezeket az adatokat. Linde azt mondja, hogy ezt gyakran látja a gyakorlatában.
„A klinikusok körében évtizedek óta [van] egyfajta közhely, hogy amikor egy beteg jelenti neked a napi vagy heti italok számát, csak menj előre belsőleg, és szorozd meg kettővel.”
Linde szerint az, hogy a felépülésben lévőknek olyan eszközöket adunk, amelyekkel pontosan megoszthatják adataikat, egy módja annak, hogy javítsuk az alapfeltevéseinket és az általunk nyújtott kezeléseket. Abban is bízik, hogy az ehhez hasonló tanulmányok segíthetnek az ártalomcsökkentés szempontjából, és az általa „muníciónak” nevezett eszközöket adnak neki ahhoz, hogy teljesebb perspektívát adjon ügyfeleinek az alkoholfogyasztás egészségükre gyakorolt lehetséges hatásairól, akár teljesen le akarnak állni, akár csökkenteni akarják a fogyasztásukat.
„Nyilvánvaló, hogy ott akarunk találkozni az emberekkel, ahol éppen vannak. Nem akarunk drákóiak lenni. Azt szeretnénk, ha a klinikai partnerség együttműködő lenne, közös döntéshozatallal”
– mondta Linde.
Collins számára a tanulmány legfőbb értéke az, hogy segít a saját elszámoltathatóságukban.
„Azt hiszem, társadalmi szempontból is segít, mivel nem engedi, hogy az emberek becsapják magukat [azzal], hogy jót tesznek az egészségüknek [az ivással].”
A tanulmány kutatói remélik, hogy munkájuk kiindulópontot jelent a jövőbeli projektekhez, amelyekben olyan embercsoportokat vizsgálnak meg, akiknek fokozott kockázata lehet – javasolják a HIV-fertőzötteket –, valamint az általuk dekódolt adatokat, amelyek szerint az életkor és a nem két kockázati tényező, amikor a teljes halálozást és az alkoholfogyasztást vizsgálják.
Collins reméli, hogy ez a tanulmány segíthet a fiatalabb populációk kockázati tényezőinek jövőbeli kutatásában.
„Szeretném, ha az ilyen jellegű adatok kifejezetten a 12 és 25 év közötti korosztályban vizsgálnák a halálozási kockázatot, mert ott van, és azt hiszem, ez megvilágító erejű lehet a szülők számára, amikor elgondolkodnak azon, hogy milyen kockázatokkal járnak a gyermekeik számára.”
Eközben Linde szeretné, ha a kutatók tovább vizsgálnák az alkohollal kapcsolatos konkrét halálozási kockázatokat, különösen azok esetében, akik már most is többet fogyasztanak, mint amennyit az olyan szervezetek, mint a National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism (Nemzeti Alkoholfogyasztási és Alkoholizmus Intézet) ajánlanak
„Szeretnék olyan tanulmányokat, amelyek finomabb mintavételt biztosítanának számunkra, hogy valóban megvilágítsuk, például a rák esetében, hogyan változik a rák kockázata? Változik-e a rákkockázat napi hat italról napi kettőre?”
Nyitókép: Shutterstock
