Március 22-én búcsúztatják a februárban elhunyt mecénás írót és üzletembert, Alexander Brodyt egy nyilvános megemlékezésen a Fiumei úti sírkertben. Most három közeli barátja mesélt arról, milyen is volt a legendás Sándor.
Fotó: Hamu és Gyémánt/Miklóska Zoltán
Ahogy mi is beszámoltunk róla, februárban néhány nappal a 89. születésnapja után elhunyt Alexander Brody, a reklámipar egyik legikonikusabb szakembere, a hazai kortárs írók színe-javát felvonultató Alibi antológiasorozat alapítója és a magyar irodalom elkötelezett mecénása. A családja bejelentette, hogy március 22-én, 14 órakor egy nyilvános szertartáson helyezik végső nyugalomra a Fiumei úti sírkertben, hogy mindenkinek lehetősége nyíljon elbúcsúzni tőle, aki ismerte, szerette, tisztelte. A Hamu és Gyémánt oldalán három barátja emlékezett meg a legendás Sándorról, melyek többet mondanak bármilyen gyászjelentésnél, ebből idézünk most mi is.
Fotó: Hamu és Gyémánt/Miklóska ZoltánFreund Tamás, neurobiológus, az MTA elnöke
„Nemcsak a feltétel nélküli emberszeretet sugárzott belőle, hanem a rajongás az emberi életet kiteljesítő művészetekért, a szemet, fület gyönyörködtető képzőművészeti alkotásokért, a zenéért, illetve a kémiai érzékszerveinket elvarázsoló gasztronómiáért, borkultúráért. Mindezek a tudomány iránti, érdeklődő tisztelettel együtt tették Sándor életét páratlanul gazdaggá, és nemcsak az övét, hanem egy kicsit valamennyiünkét, akik egy kis időt a társaságában tölthettünk.”
Csányi Vilmos, etológus, író
„Az én generációmból történelmi okokból adódóan hiányoztak az úriemberek, ő volt az első, akit ebben a minőségben megismertem: egy világlátott, tájékozott, remek humorérzékkel rendelkező férfi, aki tökéletesen öltözködött, és akinek az eleganciája nemcsak a ruházatában mutatkozott meg, hanem a viselkedésében és a gondolkodásában is. Mindenkivel választékosan és rendkívül figyelmesen beszélt, és soha nem vesztette el a türelmét, visszafogottan és higgadtan intézte a vitás ügyeit is. Az úriemberség nála egy életmód volt.”
Dömölky Lídia, olimpiai bajnok vívó
„Világfi volt, akinek nagyon is fontos volt a magyarsága. Büszkén gondolt a szülőföldjére, az őseire, a magyar barátaira, de ezt sohasem emlegette fennhangon. Számára mindez természetes volt. Bárhol járt is a világban, udvarias közvetlensége mindenkit levett a lábáról. Kedvenc hawaii éttermének felszolgálónőjét épp olyan szeretettel kérdezte gyermeke hogylétéről, mint a legközelebbi barátait. A társaságában valahogy mások is kedvesebbek lettek. Sándor ilyen módon is formálta a környezetét.”
Nyitókép: Hamu és Gyémánt/Miklóska Zoltán
