Az otthoni munkavégzés előnyei: van neki egyáltalán?

Azt hagyjuk, hogy mennyire kedvezőtlen hatással van szervezetünkre a belénk sulykolt rettegés, a szeretteinkért való aggodalom, a szüntelen szorongás, de azóta nagyjából kimondva-kimondatlanul kiderült, hogy hozzávetőleg feleslegesen húzták be csikorogva a Föld című bolygó kézifékét, hiszen ennek a vírusnak is előbb kell felkelnie, ha az emberiség elpusztítása a célja. Lássuk be, a napi esetszám a nem kevés-, sőt inkább jócskán-tartományban mozog napjainkban is, de ettől még ugyanúgy egymás lábán állunk a közért felvágottaspultja előtt, ahogy koncerten vagy a moziban pattogatott kukoricáért, ha pedig valaki fejfájásra hivatkozik, akkor szimplán csak megkérdezzük, hogy influenza vagy covid, és nem kezdünk el sopánkodni vagy bőszen kereszteket vetegetni. Darwin büszke lenne ránk, hiszen alkalmazkodtunk a változó körülményekhez. Mondjuk egyeseknek nem ment ez túl gyorsan, de hát ne mindig magunkból induljunk ki...

Ha nem is túl szívesen, de azért be kell látnunk, hogy ha igazságosak akarunk maradni, akkor akad csekély számú pozitív hozadéka az elmúlt periódusnak is, hiszen a kényszerű összezártság tartogatott vicces pillanatokat is szép számmal: kamaszok tucatjai látták be, hogy a szüleik és/vagy testvéreik egészen elviselhető emberek, döbbenten tapasztalhattuk, hogy igenis tudunk kenyeret sütni, vagy hogy hány szomszédunk sétál este 8 után pórázzal a kezében hozzánk hasonlóan az utcán, pedig tudjuk, hogy éppen úgy nincs kutyájuk, mint nekünk. Friss, éppen csak bimbózó kapcsolatok szökkentek szárba sebesen, hiszen minden randizós hely ajtajára lakat került, nem lehetett moziba, színházba, étterembe, de még utcára sem nagyon menni, ezért elindult a villám összeköltözések ideje, máshol iskolák tucatjai fejlődtek technikailag egy fél évszázadot, mikor kiderült, hogy zökkenőmentesen képesek elstartoltatni az online oktatást, ámbár majd’ minden iskola főfőfőtudorává az informatika tanár lépett elő. A zoom meetingek azóta is divatban maradtak, hiszen rádöbbentünk, hogy egy 20 perces megbeszélés kedvéért nem okvetlenül fontos ugyanazon koordináták alatt lennünk, hanem autóban, orvosi rendelő várójában ücsörögve is simán megejthetőek.

Néhány multi azonban, főleg a költséghatékonyság kedvéért a mai napig igyekszik homeoffice-ban tartani az alkalmazottai egy részét, ami szerintem több szempontból is aggályos.

Egyrészt a cégnek talán pénztárcabarát ez a megoldás jóval kisebb irodákat bérelve kisebb rezsivel, a dolgozónak azonban kevésbé, hiszen így ő hűt vagy fűt otthon az évszaknak éppen megfelelően, kapcsolgatja a lámpát és a számítógépét. Ha ráadásul nőről van szó, akkor pedig dédanyáink hiába fogtak bele hajdanán holmi szüfrazsett-mozgalomba, de ezzel csak annyit értek el, hogy mi is tanulhatunk és dolgozhatunk, de legalább több ember helyett is, elvégre a férfiak szemében - tisztelet a kivételnek, bár ezt a kivételt még sosem láttam -, az otthon tartózkodó nő nem csinál semmit, így aztán ebbe a nettó nihilbe simán belefér, hogy fogadja a bojlerszerelőt, leméri a karnist, két videokonferencia között bedob egy mosást, felteszi az ebédet és felporszívózik, ha pedig beteg a gyerek, akkor átveszi vele a matekot is. Mindezt persze vágymészárló rosszalkodószettben, picit lenőtt hajjal.

A ránk szűkült világ és a monotonitás jó táptalajba kerülve gyorsan el tudja ültetni a depi palántáját, tetejében kimutatások a megmondhatói, hogy a hatékonyságot is visszaveti, a csapatban gondolkodás eszméjét pedig végképp messzire száműzi. Boldog békeidőben komoly ötletelés folyt, hogy időről időre hová menjenek a cégek a minél extravagánsabb és emlékezetesebb teambuilding kedvéért, ami kiváló egységgé kovácsolt véletlenszerűen összeválogatott kollégákat, simított ki ellentéteket vagy mélyített el barátságokat.

A csukott ajtajú lakásokban egymagukban dolgozó emberek biztosan nem a motivációtól csattannak ki, ráadásul esténként, a napunkat összegző történéslajstromnak is rapid módon a végére érhetünk, mikor az egész napos derbyről hazatoppanó férjünknek mindössze annyiról tudunk beszámolni enervált hangon, hogy picit akadozott a net, de az új öblítőnk fincsi illatú. Az életünk nagyjából 28 ezer napból áll, de egyáltalán nem mindegy, hogy ez 28 ezer holtunalmas egyhangúság, vagy egy-egy szatirikus Örkény egyperces a kaland ízével a szánkban, úgyhogy hajrá, kint vár régi barátunk, az életünk!

Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.

Nyitókép: Unsplash