Szabó T. Anna: A nyári test

A nyári test nem törődik magával: naptejjel felkent, meztelen király.

A napra néz, és minden sejtje rá vall, a nyári test nem törekszik: kivár.

A nyári testen fehérek a szőrök, csiszolta sós szél, átsikálta fény, világítanak rózsaszínű körmök, a csupasz nyári test csupa remény.

Feküdni a forró a lyukacsos a híg köveken a parton a kék szél lélegzetében kinyúlva lihegni a napban a semmi világít a testben fügefák bőrsúrlása zizeg a gyümölcsök édes súlya húzza az ágat sóíz ásít az árnyék felissza a húst a magasság

Jó az üresség jó heverészni kitártan az égnek a napnak a víznek hagyni a forró fényt kutakodni kivájni a szemből a látást húsból a csontot izomból a görcsöt a régi szorongást átnyomakodni a vibráló levegőn a határon kisüvíteni zajból a csendbe

A nyári test nem sóvárog, nem érez, a nyári test csak fekszik a kövön, a nyári test nem követel, nem kérdez, mert lüktetés csak, ének és öröm.

A nyári test nem akar már szeretni, mert minden izzó sejtje szerelem, nem igázza és nem köti le senki, már nincs bukás és nincsen győzelem.

Zsong a sok élet a parton de mit neki mások léptei súlya beszéde a teste ő egyedül van és maga lesz hiszen egy a világgal és a világ ez a híg kék föld az a gömbölyű és levegős test nem felel senkinek száll egyedül csak a napnak a párja örökkön

a nap egyedül a hatalmas a lázas a gyilkos az édes ő csak az úr a parancs az egyetlen a nap csak az isten ő aki adja a létet a testet is ő veszi vissza magának áldás a lénynek a fénynek a nagynak a szépnek nyár nyár nyár nincs soha vége

A nyári test nem törődik magával: naptejjel felkent, meztelen király.

A napra néz, és minden sejtje rá vall, a nyári test nem törekszik: kivár.

A nyári testen fehérek a szőrök, csiszolta sós szél, átsikálta fény, világítanak rózsaszínű körmök, a csupasz nyári test csupa remény.

Az írás az Alibi hat hónapra – Meztelen című kötetében jelent meg.