Tudósok megtalálták a félelem rejtekhelyét az agyban

A kísérleteket egereken végezték, melyeknek az idegsejtjeiket úgy módosították még a munkálatok előtt, hogy a stresszreakcióik könnyen felismerhetők legyenek. Emellett bizonyos vírusok alkalmazásával elvágták azokat az idegpályáikat, melyekről úgy gondolták, hogy részt vehetnek az emlékezet konszolidációjában.

Az adatgyűjtési folyamatok részeként az alanyokként szolgáló egerek áramütést kaptak. Ez volt a kiindulási trauma, melynek a későbbiekben a hatásait és a tovább élését kutathatták. Egy hónappal a kezdés után az állatokat visszavitték az áramütés helyszínére, ahol lefagytak a félelemtől.

Ez azt jelentette, hogy a régi stressz, amit átéltek, rögzült. Később az agyminták vizsgálatai során a szakértők rádöbbentek, hogy az agynak a döntéshozatalért és a kognitív viselkedésért felelős területe — prefrontális kéreg — folyamatosan erősödött a teszt alatt. Mindezek értelmében ez lehet az az agyi terület, amely a távoli félelem emlékeinek fizikai struktúráit képezi.

Egy kis videós ismertető a poszttraumás stressz szindróma pszichológiájáról:

Ennek az elméletnek a bizonyításához elvágták ezeket a bizonyos memórianeuronokat, az eredmények pedig stimmeltek. Jun-Hyeong Cho, idegtudós így nyilatkozott a kapott eredményekről:

„A prefrontális memória-áramkörök azok, amelyek a traumatikus eseményeket követően fokozatosan erősödnek, és ez az erősödés kritikus szerepet játszik abban, hogy a félelemmel kapcsolatos emlékek hogyan érnek stabilizált formává az agykéregben a tartós tárolás érdekében.

Hasonló mechanizmus segítségével más, nem félelemmel kapcsolatos távoli emlékek is tartósan tárolódhatnak ott.”

További kutatások szükségesek a témakörön belül — olvashatjuk a ScienceAlert cikkében. A szakértők remélik, hogy a későbbi vizsgálatok során rájöhetnek arra, hogy ezek az eredmények miként gyógyíthatják majd az emberek régi traumák miatt kialakult rossz érzéseit.

Nyitókép: Shutterstock