A Pisai ferde torony kiegyenesítésére tett erőfeszítések a vártnál jobban haladnak
A mérnökök már az eddig négy földrengést is átvészelő ikonikus harangtorony elkészülte előtt azért küzdöttek, hogy a szerkezetet ismét függőleges helyzetbe hozzák. Most mindannyian fellélegezhetünk, hála a harangtorony legutóbbi felmérésének, amely szerint a torony állapota sokkal jobb, mint ahogy azt előre jelezték. A torony az utolsó stabilizációs munkálatok óta eltelt 21 év alatt mintegy 4 centimétert kúszott felfelé.
A felmérést egy geotechnikai mérnökökből álló csapat végezte, és az Opera Primaziale Pisana (O₽A), egy nonprofit szervezet finanszírozta, amelyet a történelmi helyszín megőrzését célzó építési munkálatok felügyeletére hoztak létre.
„Figyelembe véve, hogy egy 850 éves páciensről van szó, amely mintegy öt méteres dőléssel és több mint három méteres süllyedéssel rendelkezik, a pisai ferde torony egészségi állapota kiváló”
– mondta az O₽A szóvivője az olasz Nemzeti Társult Sajtóügynökségnek (ANSA) a hónap elején.
A pisai torony építése 1174-ben kezdődött, és néhány éven belül, már az első néhány szint megépítése után nyilvánvalóvá vált, hogy valami nincs rendben. A torony sekély alapjait egy instabil, sárból, homokból és agyagból álló alapra építették, amely a déli oldalon puhább volt. A mérnökök menet közben megpróbálták korrigálni a dőlést, a felsőbb szinteket az egyik oldalon magasabbá tették, mint a másikon, melynek eredménye egy nemcsak görbe, hanem ferde torony lett.
A mérnökök sok éven át, a dőlés fokozódásával megpróbálták biztosra venni a nyolcemeletes tornyot, néha csak súlyosbítva a problémát. Az 1990-es évekre a pisai torony már nem volt közelebb a szilárd talajhoz, 5,5 fokkal dőlt dél felé, éppen azon a ponton túl, ahol a mérnökök szerint a torony összeomlani készül.
Röviddel ezután a tornyot lezárták a nyilvánosság elől, és az olasz kormány Michele Jamiolkowski építőmérnök vezetésével szakértői csoportot hívott segítségül, hogy kidolgozzák, hogyan lehetne megmenteni. Arra gondoltak, hogy cementet fecskendeznek a torony alá, de úgy döntöttek, hogy ez túl kockázatos, így inkább megpróbálták az északi oldalt 900 tonna (816 tonna) ólomsúlyokkal lehorgonyozni, a megsüllyedt déli oldal ellensúlyozásaképpen.
Miután ez nem működött, a torony északi oldala alól földet ástak ki, így az lassan elkezdett felemelkedni és forogni.
Az évtizedes stabilizációs projekt végül 2001-ben fejeződött be, ami után a torony mintegy 40 centimétert egyenesedett, és most már csak alig 4 fokos a dőlésszöge, ez még mindig kétszerese az épület eredeti, 1350-ben befejezett építéskori dőlésszögének.
2013-ban az ausztrál nemzeti tudományos ügynökség, a CSIRO kutatói 3D-s szkennerek segítségével feltérképezték a torony minden zugát is, és létrehozták a torony néhány kísérteties digitális rekonstrukcióját, amelyet felhasználhatnának, ha az épületet valaha is meg kellene javítani.
Felborulni, remélhetőleg, nem fog. Nunziante Squeglia geotechnikus, a pisai egyetem geotechnika professzora, a megfigyelőcsoport tagja szerint a torony most olyan enyhén inog, évente átlagosan fél milliméter körül ingadozik.
„Bár ami a leginkább számít, az a harangtorony stabilitása, amely jobb a vártnál”
– nyilatkozta Squeglia az ANSA-nak.
Egyes mérnökök szerint a helyreállítási munkálatok olyan sikeresek lehetnek, hogy a pisai torony egy nap még önmagát is helyreállíthatja.
Ironikus módon a kutatások azt mutatják, hogy a torony alapja alatt lévő puha talaj, amely a szerkezet jellegzetes dőlését okozta, most talán némi védelmet nyújt a földrengésekkel szemben, így a szerkezet hosszabb, kevésbé pusztító természetes rezgési periódust kap, ha megrázkódik.
Nyitókép: Shutterstock
