Ijesztő dolgok, melyek a Mount Everest halálzónájában történnek az emberrel
A Mount Everest megmászása során az emberek szervezetét erőteljes hatások érik. Többek között nehezebbé válik a légzés, a döntéshozó képesség összezavarodik, valamint a véráramban is halálos rendellenességek alakulhatnak ki. Mi történhet a halálzónában?
A Mount Everest halálzónájának azt az utolsó 8 ezer métert nevezik, ahol már olyan kevés az oxigén, hogy a szervezet percről percre, apránként haldokolni kezd. Csak 2019-ben legalább 11 ember halt meg ezen a szakaszon. A problémák a kevesebb oxigén miatti megnehezedett légzéssel kezdődnek.
Tapasztalt hegymászók szerint olyan érzés ott a légzés, mintha futópadon futás közben egy szívószálon át vennék a levegőt. Ez az oxigénhiányos állapot számos egészségügyi problémát idézhet elő. Ilyen körülmények között a pulzusszám akár 140 ütés/percre is felugorhat, ez pedig lényegesen megnöveli a szívroham kockázatát.
A magasságban töltött hosszú hetek során a szervezet több hemoglobint kezd termelni annak érdekében, hogy kiegyenlítse az értékeket. Ez viszont sűrűbbé teheti a vért, tehát stroke is könnyedén bekövetkezhet az Everest meghódítása során.
Mindezek mellett jelentkezhet még magaslégköri tüdőödéma, fáradtság, éjszakai fulladás, valamint gyengeség és tartós köhögés is. Ez a köhögés olyan körülmények között szintén nagy veszélyt rejt, hiszen néha olyan erős, hogy a bordák megrepedhetnek, illetve szétválhatnak miatta. A szív- és az érrendszer, valamint a tüdő megnehezedett funkciói mellett nem szabad elfelejtkezni az agyban keletkező problémákról sem.
Sok hegymászó esetében megfigyelhető, hogy a nagy magasság miatt az agyuk megduzzadt, ez pedig hányingert és egyfajta pszichózist okozott. Ebben az állapotban az emberek elfelejthetik azt is, hogy hol vannak, illetve olyan is előfordult már, hogy valaki képzeletbeli barátokkal társalgott, valamint, hogy levetkőzte a ruháit a fagyban.
Mivel a halálzónában a hőmérséklet soha nem emelkedik -17 Celsis-fok fölé, így minden környezeti körülményeknek kitett bőrfelület azonnal megfagy. Ez fagyási sérülésekhez, súlyos esetben pedig — ha a bőr és az alatta lévő szövetek elhalnak — üszkösödéshez vezet.
A halálzóna veszélyességét mi sem bizonyítja jobban, hogy a hegymászók egy nap alatt fel és lejutnak, hiszen sietnek elhagyni a környéket. Az adott napon nagyon korán, fejlámpák segítségével indulnak el, majd nagyjából hét órával később felérnek a csúcsra. Onnan rövid ünneplés és gyönyörködés után azonnal elindulnak a biztonságosabb zónába, ahova jó esetben még sötétedés előtt megérkeznek.
Nyitókép: Shutterstock
Forrás: ScienceAlert
