Értékes információkat árulhat el arról a szemünk, hogyan hozunk döntéseket
Az orvosok potenciálisan arra is felhasználhatják az eredményeket, hogy a jövőben olyan betegségeket szűrjenek ki a pácienseiknél, mint a depresszió vagy a Parkinson-kór.
„A szemmozgásokat hihetetlenül érdekes tanulmányozni. A karokkal vagy lábakkal ellentétben a szemmozgások sebessége szinte teljesen önkéntelen. Ez sokkal közvetlenebb mérése az agyban zajló, nem tudatos folyamatoknak”
– mondta Colin Korbisch, a CU Boulder Egyetem Paul M. Rady Gépészmérnöki Tanszékének doktorandusza és a tanulmány vezető szerzője a Medical Xpressnek.
A Current Biology című folyóiratban nemrég publikált vizsgálatban a kutatók 22 embert kértek meg arra, hogy sétáljanak egy futópadon, majd válasszanak a számítógép képernyőjén megjelenő különböző beállítások közül: rövid séta egy meredek emelkedőn, vagy hosszabb sík terepen.
A kutatók felfedezték, hogy az alanyok szeme elárulta őket: a futópadot használók már a választás előtt is hajlamosak voltak gyorsabban mozgatni a szemüket, amikor a végül választott lehetőség felé néztek. Minél erőteljesebben mozgott a tekintetük, annál inkább úgy tűnt, hogy a választásukat preferálják.
„Olyan hozzáférhető mérést fedeztünk fel, amely néhány másodperc alatt megmondja nemcsak azt, hogy mit szeretne, hanem azt is, hogy mennyire részesíti előnyben”
– mondta Alaa Ahmed, a tanulmány vezető szerzője és a CU Boulder gépészmérnöki docense.
Hozzátette, köztudottan nehezen tanulmányozható, hogyan vagy miért döntenek az emberek (tea vagy kávé, kutya vagy macska?). A kutatóknak nem sok olyan eszközük van, amely lehetővé teszi az agyba való bepillantást. Ahmed azonban úgy véli, hogy a szemünk bepillantást engedhet bizonyos gondolkodási folyamatainkba. Kiemelte, hogy különösen érdekli az úgynevezett szakkád szemmozgás.
„A szemünk mozgásának elsődleges módja a szakkádok. Ilyenkor a szemünk gyorsan átugrik az egyik fixációs pontról a másikra.”
A kulcsszó itt a gyors, a szakkádok általában csak néhány tucat milliszekundumot vesznek igénybe, ami gyorsabb, mint egy átlagos pislogás.
Hogy kiderítsék, vajon ezek az ugró mozdulatok adnak-e támpontokat arról, hogyan hozunk döntéseket, Ahmed és kollégái felkerestek egy edzőtermet.
Az új tanulmányban a csapat egy futópadot állított fel a CU Boulder campusán, és a kísérletben résztvevők alanyokat arra kérték, különböző emelkedőkön menjenek egy ideig, majd leültek egy monitor és egy nagy sebességű, kamerás eszköz elé, amely követte a szemmozgásaikat.
A képernyő előtt egy sor lehetőséget mérlegeltek, és 4 másodpercet kaptak arra, hogy válasszanak két ikonokkal ábrázolt lehetőség közül: Akartak-e 2 percig 10%-os emelkedőn vagy 6 percig 4%-os emelkedőn gyalogolni? Miután végeztek, visszatértek a futópadra, hogy a választott opciót elvégezzék.
Kiderült, hogy a kísérleti személyek szeme rövid idő alatt maratoni aktivitáson ment keresztül. Miközben mérlegelték a lehetőségeiket, a résztvevők először lassan, majd gyorsabban váltogatták a tekintetüket az ikonok között.
"Kezdetben a szakkádok bármelyik opcióhoz hasonlóan erőteljesek voltak. Aztán, az idő múlásával a hevesség fokozódott, és még gyorsabban fokozódott annál a lehetőségnél, amelyet végül választottak”
– magyarázta Ahmed.
A kutatók azt is felfedezték, hogy a leghamarabb döntést hozó emberek – talán a csoport legimpulzívabb tagjai – szintén hajlamosak voltak erőteljesebben mozgatni a szemüket. Miután a résztvevők döntöttek a választásuk mellett, a szemük ismét lelassult.
„A döntéshozatali folyamat valós idejű leolvasásához általában az agyba helyezett invazív elektródákra van szükség. Ennek a könnyebben mérhető változónak a megléte sok lehetőséget nyit meg”
– mondta Korbisch.
A szem villanásai sokkal többet számíthatnak annál, mint hogy megértsük, hogyan dönt az ember. Majmokon végzett vizsgálatok például azt sugallták, hogy az agyban található néhány olyan útvonal, amely segít a főemlősöknek választani, a Parkinson-kórban szenvedő embereknél is meghibásodhat – ez egy olyan neurológiai betegség, amelyben az egyének remegést, mozgási nehézségeket és egyéb problémákat tapasztalnak.
„A lelassult mozgás nem csak a Parkinson-kór tünete, hanem számos mentális betegségben, például depresszióban és skizofréniában is megjelenik. Úgy gondoljuk, hogy ezek a szemmozgások olyan dolgok lehetnek, melyeket az egészségügyi szakemberek diagnosztikai eszközként követhetnének nyomon, bizonyos betegségek előrehaladásának azonosításának módjaként”
– fogalmazott Ahmed.
Nyitókép: Unsplash
