Végre megtalálhatták az Uránusz furcsa, elferdült tengelyének okát​

Az Uránusz forgástengelye jelenleg a keringési síkhoz képest 98 fokos dőlésszöggel rendelkezik, illetve amellett sem szabad szó nélkül elmenni, hogy a többi bolygótól eltérően az óramutató járásával megegyező irányba forog. Ezek a szokatlan és rejtélyes tulajdonságok rengeteg kérdést vetettek fel a szakértőkben.

Egy új elméletet most hihető magyarázattal szolgál. A kutatócsoport tagjai szerint egy hold távolodik a bolygótól, aminek következtében a planéta az oldalára húzódik. Valami, ami legalább fele akkora tömegű, mint a mi Holdunk, már képes lehet ilyen hatásokat produkálni egy bolygóra.

A kutatást Melaine Saillenfest, csillagász vezette.

Korábban már készítettek olyan modelleket, melyek egy nagy, vagy több kisebb hold becsapódásával magyarázták a szokatlan tulajdonságokat, ezek viszont további kérdéseket vetettek fel, melyeket még nehezebb megmagyarázni. Ezek túlnyomó része a Neptunusszal való kísérteties hasonlóságokra vezethetők vissza.

A két jégóriás tömege, sugara, forgási sebessége, légköri dinamikája és összetétele, valamint a furcsa mágneses mezőik rendkívül hasonlóak. Ezek az egyezések arra engednének következtetni, hogy a két planéta az univerzum keletkezésének ugyanabban az adott szakaszában születhetett.

Ennek bebizonyítása sokkal nehezebbé vált, amikor más égitestek becsapódására gyanakodtak.

Néhány érdekesség az Uránuszról: 

Éppen ezért Saillenfest csapata más magyarázatot keresett. Megfigyeléseik során rájöttek, hogy a Jupiter dőlése a holdjaink köszönhetően a jelenlegi enyhe 3 százalékról néhány milliárd év alatt mintegy 37-re nőhet.

Ezt követően a Szaturnuszt is megvizsgálták hasonló szempontokból. Megállapították, hogy a jelenlegi 26,7 fokos dőlésszöge a legnagyobb holdja, a Titan gyors ütemű távolodásának eredménye lehet.

Ezek a hatások szinte semmilyen módon nem befolyásolják a bolygók forgási sebességét. A kutatócsoport az elméletük bizonyítására szimulációkat végzett. Nem szokatlan, hogy a holdak vándorolnak. Saját Holdunk jelenleg évente körülbelül 4 centiméterrel távolodik a Földtől.

Visszatérve az Uránuszhoz, a szakértők szerint egy olyan hold, melynek legalább a földi Hold tömegének körülbelül a fele, 90 fok felé billenthette az Uránuszt, ha az évente 6 centiméternél nagyobb sebességgel, a gazdabolygója sugarának több mint tízszeresével vándorolna. Egy nagyobb égitest sokkal nagyobb valószínűséggel okozhatott ilyen eredményeket.

„Tudomásunk szerint ez az első alkalom, hogy egyetlen mechanizmus egyszerre képes az Uránuszt megdönteni és végső állapotában rögzíteni a forgástengelyét anélkül, hogy óriási becsapódásra vagy más külső jelenségre kellene hivatkozni”

— olvashatjuk a kutatók szavait a ScienceAlert cikkében.

Az elmélet bizonyítására és a további kérdések megválaszolására további kutatások szükségesek.

Nyitókép: Unsplash/Planet Volumes