Egy járókelő kisegít egy földön ülő hajléktalant

Egy kísérlet feltárta, hogy az emberek mi alapján adakoznak valójában​

Egy kísérlet vezetői érdekes felfedezést tettek a jótékonyság valódi mozgatórugójáról. Bár a hajléktalanok támogatása egy együttérző cselekedetnek tűnik, valójában a kérők igényes megjelenése az, ami előremozdítja a járókelők adakozókedvét. Hogyan alakult ki ez a paradoxon?


Egy társadalmi kísérlet végeredménye azt állítja, hogy a hajléktalan kéregetők nagyobb valószínűséggel kapnak adományokat, ha nem csak egy poharat tartanak a kezükben, hanem az igényes megjelenésre is odafigyelnek valamilyen módon. Sokan egyből azt gondolhatnák, hogy a szegények sajnálatra méltó, mocskos vagy éppen szakadt ruhái nagyobb együttérzést váltanak ki, de úgy tűnik, ennek nincsen befolyásoló ereje az adott témában.

Ha a pénzt kérő ember egyszerűen csak pólót és valamilyen farmernadrágot visel, akkor ritkábban kap anyagi támogatást a járókelőktől. Ezzel szemben az igényesen megfésülködött, öltönyt viselő adománygyűjtők nagyobb arányban számíthatnak az idegenek segítségére.

Az adatgyűjtési folyamat részeként a tanulmány szerzői kivonultak Chicago és New York egy-egy utcájára, ahol egy tábla feltartásával jelezték kéréseiket. Tudni érdemes, hogy a kutatók nem akarták félrevezetni a járókelőket, éppen ezért nem is állították azt, hogy ők személyesen hajléktalanságot élnek át. A felírat így szólt:

„Legalább 1700 chicagói aludt az utcán 2011 januárjában. Még nincs hideg, de közeleg a tél. Bármilyen adomány segít. Köszönjük."

A másik városban természetesen oda passzoló szöveget alkalmaztak. Míg az egyik adománygyűjtő öltönyt viselt a feladata elvégzése közben, addig a másik egy farmernadrágot és egy sima pólót hordott, illetve a haját is kócosan hagyta. Ha valaki félreállította őket azzal a kérdéssel, hogy mit csinálnak, akkor azt válaszolták, hogy adományt gyűjtenek jótékony célra.

Korábbi kutatások már bebizonyították, hogy a társadalmi osztály megítélése befolyásolja az emberekhez való hozzáállásunkat. Ez alatt azt kell érteni, hogy a szegénységet sugalló kinézet kevesebb empátiát, melegséget és rokonszenvet vált ki a külső szemlélőkből. Emellett egy 1970-es években végzett kísérlet arra is rávilágított, hogy a jobb anyagi helyzetben álló emberek — legalábbis akikről ezt állapítják meg a külsőjük alapján — átlagosan több anyagi segítséget kapnak.

Egy macsk\u00e1t tart\u00f3 f\u00e9rfi leguggol egy hajl\u00e9ktalan mell\u00e9

Fotó: Unsplash/Zac Durant

Mindezeket a jelenlegi tanulmány is alátámasztotta. Míg az üzleti öltönyt viselő kéregető 54 dollárt kapott három és fél óra alatt, addig az átlag megjelenésű társa csak 21 dollárt — ezeket az összegeket a későbbiekben jótékony célra fordították a kutatók. Az utcai felmérést követően egy online szavazás indult el, melyben a két adománygyűjtőről készített képeket értékelhették.

A két személyt egyaránt alacsonyabb státuszúnak ítélték, de a pólót viselőt egy kicsit még lentebb helyezték. Elképzelhető, hogy a farmernadrágba bújt adománygyűjtőt tudat alatt kevésbé érdemesnek érezték a járókelők. Olyan elképzelés is született, miszerint az öltönyös személyről hamarabb gondolták azt, hogy valóban másnak gyűjt, és nem saját felhasználásra.

A szakértők szerint ez az elmélet nem helyes, mivel a kartonpapírra felírt szöveg egyáltalán nem utal professzionális intézményre.

„A társadalmi osztály másokban való érzékelésének képessége nemcsak azt teszi lehetővé, hogy azonosítsák a társadalmi hierarchiákat — és saját helyüket ebben —, hanem olyan társadalmi észlelési mintákat is eredményez, amelyek implicit módon igazolják ezeket a hierarchiákat, az alul lévőket inkompetensnek vagy érdemtelennek állítva be"

— olvashatjuk a kutatás szerzőinek gondolatait a ScienceAlert cikkében.

Nyitókép: Unsplash/Jon Tyson