Tudományos oka van, hogy jobban érezzük magunkat az erdőben sétálva, mint a városban

A csoport azt a kérdést vizsgálta, hogy mi történik az agyunkban, amikor az utcán sétálunk, és arra a következtetésre jutott, hogy a városi környezet nem tetszik az emberi agynak. Ennek oka a fraktálok hiánya a modern építészetben és terekben. A fraktálok olyan mintázatok, amelyek különböző léptékekben önismétlődnek, és a természetben mindenütt megtalálhatók olyan tárgyakban, mint a fák, folyók, felhők és partvonalak.

A természetes fraktálok ilyen elterjedtsége miatt az emberi agy úgy fejlődött ki, hogy kedvezően reagáljon rájuk, méghozzá egy szempillantás alatt. Az emberi agynak mindössze 50 milliszekundumra van szüksége ahhoz, hogy érzékelje a fraktálok jelenlétét.

„Amint ránézünk a természetre, automatikus reakciók zuhatagát indítja el. Még mielőtt észrevennénk, hogy mit nézünk, már reagálunk is rá”

– idézi a PhysRichard Taylort.

És ez a válasz pozitív. Az emberek kevesebb stresszt és jobb közérzetet tapasztalnak, amikor a természetet nézik, és ezt a fraktálok irányítják. Taylor kutatásai szerint a fraktálok akár 60%-kal is csökkenthetik a stresszt és a szellemi fáradtságot a megfigyelő számára.

A fizikus rámutat arra a kutatásra is, amely kimutatta, hogy a kórházban fekvő betegek gyorsabban gyógyulnak, ha hozzáférnek egy ablakhoz, mert a kintről és a természetes fraktálok látványa segít a betegeknek ellazulni és gyorsabban gyógyulni.

„Az embereknek valóban szükségük van az esztétikus környezetre ahhoz, hogy egészségesek maradjanak."

A városokat és a modern építészetet azonban nem úgy tervezték, hogy a természetet vagy a fraktálokat beépítsék. Ehelyett a városi környezetet a doboz alakú épületek, az egyszerű folyosók és az ablaktalan fülkék jellemzik.

A csoport által az Urban Science című szaklapban közzétett és a Times által is ismertetett tanulmány hangsúlyozza, hogy a tervezést a kutatásnak kellene befolyásolnia, és több épületnek és térnek kellene emberközpontúnak lennie, mivel ez a stressz csökkenéséhez és nagyobb jóléthez vezetne. És bár a stressz jelenleg évente több mint 300 milliárd dollárjába kerül az amerikai gazdaságnak, ez egy olyan befektetés, amely több szempontból is megérné, jegyzi meg Taylor.

„Az emberek nem szeretnek dobozokat nézegetni. Vissza kell szereznünk a városi környezetünket, és abba visszaintegrálni a természetet."

De ez nem olyan egyszerű, mint felfesteni egy fát egy épület oldalára és befejezni a munkát. A fraktálokat módosítani kell, mert az emberek másképp reagálnak az épületek viszonylag egyszerű környezetébe ágyazott mintákra, mint a természeti jelenetek összetettségére.

Taylor ezért Margaret Sereno pszichológussal és Ihab Elzeyadi építésszel olyan tudományos alapokon nyugvó tervezési projekteken dolgozik együtt, amelyek az emberi agy számára kellemese fraktálokat tartalmaznak, ha az emberek munkaterületein és lakóhelyein látják őket. Néhány példa erre az a fraktálszőnyeg, amelyet Taylor csapata a Knight Campus és olyan terek számára tervezett, mint a munkahelyek, iskolák, repülőterek és más olyan helyek, ahol az emberek fokozott szorongást tapasztalnak.

Taylor szerint ugyanezt a tervezési koncepciót be lehetne építeni a mennyezetekbe, az ablakok redőnyeibe és a modern építészet más részeibe, de egy másik, jelenleg is zajló projektben fraktálmintákat fejlesztenek ki a háztetők napelemtábláihoz.

Taylor a főiskolai kampuszra mint elsődleges helyszínre mutat rá, ahol az építészet és a tervezés emberközpontúbbá tétele prioritást élvezhet. Képzeljük el, ha a diákok egyszerű dobozok és falak helyett fraktálokat nézegethetnének egy vizsga reggelén. Ez automatikusan csökkentené a stresszt, és jobban felkészítené őket a vizsgára, mutat rá.

„A biológiai magunkban ott van a vágy, hogy nyugodtnak érezzük magunkat; ez alapvető emberi szükségletünk. A természet stresszcsökkentő tulajdonságából oly sok előnyre tehetünk szert, és mérhetően növelhetjük az emberek jólétét, ha a természetet visszavezetjük a tervezésbe és az építészetbe."

Nyitókép: Shutterstock / Ruslan Ivantsov