Barátnőjét megcsaló férfi kézen fog egy másik nőt

A megcsalás ragályos lehet?

A hűtlenségnek való kitettség hatással lehet arra, hogy mi magunk is hajlandóak vagyunk a hűtlenségre?

Az Archives of Sexual Behavior című folyóiratban ebben a hónapban megjelent tanulmányban Birnbaum és munkatársai azt vizsgálták, hogy azok az egyének, akik mások hűtlen viselkedéséről értesültek, hajlamosak-e később arra, hogy saját romantikus kapcsolataikban is hűtlenek legyenek. A szerzők azzal érveltek, hogy a hűtlenség elterjedtségéről való tanulás (amely egyes kutatók becslése szerint akár 70%-os is lehet) csökkentheti az elsődleges partner iránti vágyat és elkötelezettséget, miközben növelheti a vonzó alternatív partner iránti vágyat.

A szerzők szerint annak ismerete, hogy másoknak is vannak extradiadikus viszonyaik, az embereket kényelmesebbé teheti, amikor maguk is ilyen viszonyokat folytatnak. Előrejelzéseik tesztelésére a kutatók három különálló vizsgálatot végeztek heteroszexuális monogám kapcsolatban élő résztvevőkkel.

1. vizsgálat

Az első vizsgálatban izraeli egyetemisták – akik legalább 4 hónapig tartó elkötelezett párkapcsolatban éltek – megnéztek egy videót, amely a hűtlenség előfordulását a kapcsolatok 86%-ára vagy 11%-ára becsülte. Ezután arra kérték a résztvevőket, hogy írjanak egy olyan szexuális fantáziáról, amelyben a jelenlegi partnerükön kívül másvalaki is szerepel. A vizsgálat kimutatta, hogy a hűtlenség gyakoriságának manipulációja nem befolyásolta sem az egyének jelenlegi partnerük, sem egy másik partner iránti vágyát.

A 2. és 3. vizsgálat azonban eltérő eredményeket mutatott.

2. vizsgálat

A 2. tanulmányban izraeli egyetemisták – akik legalább 12 hónapos elkötelezett heteroszexuális kapcsolatban éltek – egy másik személy „vallomását” olvasták el, amely vagy romantikus hűtlenséget (szenvedélyesen megcsókolt egy munkatársat, és ezt eltitkolta a partnere elől) vagy iskolai csalást (egy esszé másolása egy másik hallgatótól) írt le.

A résztvevőket ezután arra kérték, hogy nézzenek meg 16 fotót vonzó és nem vonzó személyekről, és a lehető leggyorsabban válaszoljanak arra, hogy ezek a személyek potenciális romantikus partnerek lehetnek-e. Azok a résztvevők, akik olvastak a romantikus hűtlenségről, több fotóra válaszoltak „igen”-nel, ami azt jelezte, hogy nagyobb számú potenciális új partner iránt érdeklődnek, mint a tanulmányi csalás feltételében résztvevők.

3. vizsgálat

A 3. vizsgálatban izraeli egyetemisták – akik legalább 4 hónapig tartó, elkötelezett heteroszexuális kapcsolatban éltek –olvasták egy felmérés eredményeit, amelyben a romantikus hűtlenség vagy az akadémiai megcsalás előfordulási gyakoriságát 85%-ra becsülték. A résztvevők ezután egy azonnali üzenetküldő platformon keresztül interakcióba léptek egy kutatóasszisztenssel.

A kísérleti személyek fényképeket töltöttek fel magukról, és üzenetküldő partnerként egy vonzó férfi vagy nő fényképét mutatták meg nekik. A kutatóasszisztens a résztvevők hobbijairól, érdeklődési köréről és étkezési preferenciáiról kérdezett, majd az interjú végén kijelentette: „Határozottan felkeltette a kíváncsiságomat! Remélem, újra találkozunk, és ezúttal szemtől szemben”

A kutatók a résztvevőknek erre az utolsó kérésre adott válaszait elemezték arra vonatkozóan, hogy mennyire érdekeltek abban, hogy újra találkozzanak a kérdező biztossal. Végül a kísérleti személyeket az interjúztató iránti vonzalmukról, valamint a jelenlegi párkapcsolati partnerük iránti elkötelezettségükről kérdezték.

A 3. tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a romantikus csalással kapcsolatos információknak kitett egyének kevesebb elkötelezettséget jeleztek a jelenlegi kapcsolatuk iránt, mint az akadémiai megcsalás körülményei között. Azt is megállapították, hogy a megcsalási feltételtől függetlenül a férfiak kevésbé voltak elkötelezettek jelenlegi kapcsolatuk iránt, mint a nők. Ráadásul azok az egyének, akik olvasták a romantikus hűtlenségről szóló felmérés eredményeit, és akik vonzóbbnak találták a kérdezőt, nagyobb valószínűséggel fejezték be a kérdezőnek küldött üzeneteiket azzal, hogy kifejezték a vágyukat, hogy újra találkozzanak.

Következtetések

A szerzők érvelése szerint a hűtlenségnek való kitettség normalizálhatja ezt a viselkedést, és a jelenlegi kapcsolatainkat sebezhetőbbé teheti a hűtlenséggel szemben. Arra a következtetésre jutottak, hogy a hűtlenség normája kevésbé motiválhat minket arra, hogy megvédjük jelenlegi kapcsolatainkat, így a jövőben nyitottak leszünk a potenciális hűtlenségre.

A szerzők azonban figyelmeztetnek arra, hogy a váltakozó személyek lehetséges új partnerként való felfogása, sőt, még az a vágy, hogy újra lássunk egy vonzó személyt, nem feltétlenül egyenlő a félrelépéssel. A szerzők feltételezik, hogy "a házasságtörési normáknak való kitettség például kevésbé szembetűnővé teheti a hosszú távú célokat, és ezáltal csökkentheti a bűntudat érzését, vagy enyhítheti a hűtlenséggel szembeni ellenállást azáltal, hogy csökkenti a motivációt a jelenlegi kapcsolat védelmére".

Hangsúlyozzák azonban, hogy jövőbeli kutatásokra van szükség annak tisztázására, hogy a hűtlenségnek való kitettség hogyan befolyásolhatja a hűtlenségre való hajlandóságot.

(Psychology Today)

Nyitókép: Shutterstock