Hogyan játszanak szerepet a korai félelmek a későbbi szorongásban?
A JAMA Psychiatry című szaklapban októberben közzétett tanulmány 165 személyből álló kohorszot követett nyomon 4 hónapos korától, 1989 és 1993 között, 26 éves koráig.
Dr. Alva Tang, a School of Behavioral and Brain Sciences pszichológia adjunktusa és a tanulmány vezető szerzője azt találta, hogy azok az emberek, akik kora gyermekkorukban gátlásosabbak és akik serdülőkorban nem reagálnak a tipikusan a lehetséges jutalmakra, azoknál nagyobb az esély elnőtt felnőtt korukban a depresszió kialakulására, mint a szorongásra.
„Az eredmények rávilágítanak az agy különböző mechanizmusaira, és összefüggésbe hozzák őket azzal, hogy ki van nagyobb kockázatnak kitéve a különböző mentális problémák kialakulása szempontjából. Ezek az eredmények információt szolgáltathatnak az egyénre szabott, megelőzés orientált kezelések kifejlesztéséhez”
– idézi Tangot a Medical Xpress.
Amikor a csecsemők újszerű tárgyakkal, emberekkel vagy helyzetekkel való találkoznak vannak kitéve, egyesek pozitívan reagálnak, és félelem nélkül közelítenek hozzájuk, míg mások óvatossággal vagy elkerüléssel reagálnak. Ez a megkülönböztetés határozza meg a gátlástalan kontra gátolt viselkedést.
„Tudjuk, hogy a gátlásos gyerekeknél nagyobb valószínűséggel alakulnak ki később szorongásos zavarok, különösen a szociális szorongás, amely késő gyermekkorban és serdülőkorban kezdődik. Kevesebbet tudunk a depresszióról, amely általában később, fiatal felnőttkorban kezdődik. De azt tudjuk, hogy azoknál az embereknél, akiknek szorongásos zavaruk volt, 50-60%-kal nagyobb valószínűséggel alakul ki depresszió a későbbi életük során, így a gátlásos gyerekeknek a depresszió szempontjából is nagyobb kockázatot kell vállalniuk”
– fogalmazott Tang.
Tang kutatása egyedülálló az alanyok korai temperamentumkockázatainak jellemzése és az elhúzódó időtartam miatt, ameddig tanulmányozták őket.
„Bármilyen kapcsolatot kimutatni a depressziós tünetek növekedésével az idő előrehaladtával, évtizedekig kellett követnük a résztvevőket, mivel a kifejlett szindrómák általában nem jelentkeznek a fiatal felnőttkorig”
– jegyezte meg.
Kisgyerekként a kísérleti személyeket gátlásos vagy gátlástalan kategóriába sorolták. Kamaszkorúként a résztvevőket MRI-s vizsgálat alá vetették, miközben egy, az agyuk reakcióját mérő feladatot kellett elvégezniük a jutalmakra való tekintettel – ebben az esetben pénzt akartak nyerni.
„Megvizsgáltuk a ventrális striatumot, egy olyan agyi régiót, amelyet jól tanulmányoztak a felnőttek depressziójának megértése szempontjából, hogy lássuk, vajon kapcsolódik-e az agy jutalomközpontjainak maladaptív feldolgozásához”
– magyarázta Tang.
A vizsgálat egyes résztvevői tompított választ mutattak ebben az agyi régióban a potenciális pénzjutalomra adott reakciókra.
A kutatók azt találták, hogy a 14-24 hónapos korban tapasztalt gátlás és a 15-26 éves korban romló depressziós tünetek közötti összefüggés csak azoknál volt jelen, akik serdülőkorukban a ventrális striatumban is tompított aktivitást mutattak. A szorongással nem volt hasonló összefüggés.
Azt találtuk, hogy a viselkedéses gátlás kapcsolódott a depressziós tünetek romlásához felnőttkorban. Ez alátámasztja azt az állítást is, hogy ez a temperamentum erősebb kapcsolatot mutat a szorongás megjelenésével kamaszkorban, de felnőttkorban erősebben kötődik a depresszióhoz. Azonban nem minden gátlásos gyermeknél alakul ki szorongás vagy depresszió, mutat rá Tang.
„Különösen azok a gátlásos gyerekek voltak azok, akik tompa striatális aktivitást mutattak, akiknél nagyobb valószínűséggel alakult ki depresszió fiatal felnőttkorban.”
Tang elmondta, hogy korábbi kutatása a szorongást a figyelmet és a végrehajtó funkciókat kiszolgáló idegi hálózatokkal és folyamatokkal kapcsolta össze, míg az új kísérlet a depresszióval kapcsolatos agyi jutalmazási és motivációs központokat hozza összefüggésbe.
„Ez a tanulmány azért új, mert el tudja különíteni a különböző állapotok különböző típusú agyi korrelátumait.”
Hozzátette, már léteznek olyan beavatkozások a szociálisan szorongó és viselkedésileg gátolt gyermekek számára, amelyek javítják a szociális és kognitív készségeket. Az ezeknek a gyerekeknek szánt további beavatkozások a motivációs hiányosságokat célozhatnák meg, például abban segíthetnék őket, hogy megtanuljanak aktívan olyan körülményeket teremteni, ahol szociálisan elkötelezettek lehetnek társaikkal, és ahol pozitív élményeket kereshetnek.
„Ez viszont csökkentheti a depresszió kialakulásának valószínűségét, amely abból ered, hogy szociálisan nem kötődnek, vagy kimaradnak a pozitív élményekhez vezető lehetőségekből”
– tette hozzá.
Tang elmondása szerint a jövőbeni kutatásoknak a maladaptív jutalmazási rendszerek hatékonyságát kellene megvizsgálniuk a szorongással küzdő fiatalok körében a később bekövetkező depresszió kockázat csökkentéséért.
Hozzátette, a szorongás és a depresszió összetett állapotok, amelyeket számos, genetikai, környezeti és egyéb tényező indíthat el.
„Itt erős bizonyítékot mutatunk arra, hogy mind a korai temperamentumos kockázati tényezők, mind a jutalmak maladaptív neurokognitív feldolgozása részt vesz a depresszió kialakulásában.”
Nyitókép: Shutterstock
