A kiégés leküzdésének 5 módja
Egyre többet hallani a kiégésről, nemcsak az idősebb, hanem a fiatalabb korosztályban is. Sőt, úgy tűnik, kimerültség és a kiégés minden idők legmagasabb szintjén van. Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) 2022-es felmérése szerint a munkavállalók több mint 50%-a számolt be arról, hogy jelenleg kiégést tapasztal.
A mostanában megjelenő „nagy lemondás” és a „csendes kilépés” – olyan trendek, melyek a kiégés hatását mutatják a tágabb értelemben vett gazdaság egészségére. Azonban talán még ennél is fontosabb, hogy a stressz és a kimerültség jelentős veszélyt jelent egyéni testi és lelki egészségünkre.
A krónikus stressz hatással van azon képességünkre, hogyan tudunk másokhoz kapcsolódni, és hogy megfelelő gondoskodással legyünk magunk felé. Komoly pszichológiai distresszt okozhat, beleértve a szorongást és a depressziót. Kiszippanthatja az összes örömöt az életünkből és zombiszerű teremtményekké változtathat.
A kimerültség és a kiégés is klasszikus 22-es csapdája: amikor azt érezzük, hogy lemaradunk a feladatainkkal és elveszítjük az irányítást, gyakran már nem engedjük meg magunknak, hogy megfelelően kipihenjük magunkat. Ez azonban katasztrofális reakció, hiszen ha nem pihenünk, még kevésbé leszünk képesek újra jól dolgozni, és a végén a kiégési zónában végezzük, miközben folyamatosan azzal szidjuk magunkat a csökkent termelékenységünk miatt, és egyre rosszabbul vagyunk.
A kiégés különösen azokra az emberekre van hatással, akik lelkiismeretesek, elkötelezettek és mélyen szenvedélyesek a munkájukkal kapcsolatban. Nagy veszély azok számára, akik sok felelősséget visznek el a hátukon, valamint akik erősen idealisták és vágy hajtja őket, hogy a jobb hellyé tegyék a világot. Ez a maximalistákat is aránytalanul nagy mértékben érinti.
Mit tehetünk tehát, ha a kiégés küszöbén állunk, vagy már el is kapott minket?
1. Fogadjuk el, hogy a kiégés strukturális probléma
Az esetek többségében nem a saját rossz időgazdálkodásunk vagy a rugalmasságunk hiánya okozza a kimerültségünket, a kutatások újra és újra kimutatták, hogy a kiégés a bennünket megbetegítő mérgező munkakörnyezetben gyökerezik. Vagyis, nem személyes, hanem strukturális problémáról van szó, melyet a források hiánya, a rossz vezetés, az észszerűtlen határidők, a nagy munkaterhek és a rosszul átgondolt folyamatok okoznak. Ha ezek a tiszteletlenség és az elismerés hiányával párosulnak ráadásul, destruktívvá válhatnak.
Ezt nagyon fontos felismerni, mivel gyakran előfordulhat, hogy erős bűntudatot és szégyent érzünk a termelékenységünk csökkenése miatt, és azt gondoljuk, hogy a kiégésünk a mi hibánk, mert nem voltunk elég erősek vagy hatékonyak ahhoz, hogy sikeresek legyünk a munkánkban.
Egy nemrégiben készült Gallup-felmérés a kiégés következő öt legfontosabb okát állapította meg:
- igazságtalan bánásmód a munkahelyen
- kezelhetetlen munkaterhelés
- a szerepek tisztázásának hiánya
- a kommunikáció és a támogatás hiánya
- ésszerűtlen időnyomás
A rugalmasság vagy az akaraterő hiánya nem tartozik ezek közé.
2. Fogadjuk el, hogy a kiégés kulturális probléma
Amellett, hogy strukturális probléma, a kiégés kulturális probléma is. A legtöbb embernek mélyen rögzült kulturális hiedelmei vannak a munkáról, az időről és az értékünkről. Ma már nemcsak fizetést várunk a munkánktól, hanem célt, értelmet, identitást, státuszt, sőt, talán még megváltást is. A munka és ezen mélyebb értékek összekapcsolása azonban veszélyes lehet. Gyakran belső munkára van szükség egy coach vagy terapeuta segítségével, hogy feltárjuk, milyen sokféleképpen kötődnek sokkal mélyebb, egzisztenciálisabb feltételezések és meggyőződések a munkáról és az időről gondolkodásunkhoz.
3. Az önismeret elmélyítése
A folyamat elengedhetetlen része az önismeret elmélyítése. Csak akkor tudjuk hatékonyan kezelni a mintáinkat, ha ismerjük őket, és tudjuk, hogy honnan származnak, de az önismeret ahhoz is vezet, hogy kedvesebben és együtt érzőbben tekintsünk a hiányosságainknak tekintett dolgokra.
Önismeret nélkül nem leszünk képesek bölcsebb döntéseket hozni. Ha nem értjük meg alapvető motivációinkat és félelmeinket, akkor érzelmeink továbbra is hánykolódni fognak.
4. Határozzuk meg, hogy mi van és mi nincs a kezünkben
Készítsünk egy listát a legfontosabb belső és külső stresszorainkról. Mi az, ami ennyire kimerít minket, a konkrét személyek, a határidők, a munkaterhelés vagy az idői nyomás? Utána gondolkodjunk el azon, hogy a stresszorok közül mik állnak a kontrollunk alatt, és mik nem. Ez azért fontos, mert láthatjuk, min tudunk változtatni és min nem.
5. Tekintsünk a kiégésre mint tanulási lehetőségre
A kiégés gyakran a hosszú ideje fennálló rossz munkakörülmények és a mélyen belénk ivódott, önmagunkról és értékünkről alkotott káros hiedelmek eredménye. Sok idő és munka ezeket szétszálazni, de érdemes. A kiégés egy figyelmeztető jel, melynek során a testünk azt mondja, hogy ez így nem mehet tovább. Arra kényszerít minket, hogy abbahagyjuk, amit csinálunk, és elgondolkodjunk azon, hogyan tudunk fenntartható és kiegyensúlyozott módon dolgozni, és tartós változásokat eszközölni.
Nyitókép: Shutterstock
