A világ leghalálosabb pókja hangulatától függően meg tudja változtatni a mérgét
Miért akarjuk tudni? Mert a tölcsérhálós pókok mérge összetett keverék, amely számos potenciális felhasználási lehetőséget rejt magában, például természetes növényvédő szerek és gyógyszerek előállítására, nem is beszélve a pókok halálos csípésének kezelésére használt ellenmérgekről.
Ha megértjük, hogy a tölcsérhálók miért termelik ezeket a keverékeket, az segíthet a hatékonyabb méregfejtésben és felhasználásban, valamint a méreg funkciójának megismerésében.
„A tölcsérhálóknak van a legösszetettebb méreganyaguk a természetben, és a méregmolekuláikban potenciálisan elrejtett terápiás szerek és természetes bioinszekticidek miatt nagyra értékesek. Ha többet tudunk arról, hogyan keletkeznek, az egy lépés e potenciál felszabadítása felé”
– magyarázta Linda Hernández Duran biológus, az ausztráliai James Cook Egyetem munkatársa a ScienceAlertnek.
Hozzátette, hogy számos kutatást végeztek a tölcsérháló mérgével kapcsolatban, amely csak azokra a rovarokra halálos, amelyeken zsákmányol, és a főemlősökre.
Az ausztrál tölcsérhálós pókok arról híresek, hogy a világon a leghalálosabbak (legalábbis az emberre nézve), bár talán megnyugtató, hogy bár évente 30-40 embert harapnak meg, eddig csak a hím Sydney-i tölcsérhálós pók ölt meg embereket, és azóta, hogy 1981-ben bevezették az ellenmérget, nem volt halálos áldozat a tölcsérhálós pókok között.
Bár sok munkát végeztek a méreg molekuláris összetettségének megértése érdekében, ezek a tanulmányok nem vették figyelembe a pókok viselkedését, fizikai állapotát és környezetét. Duran és kollégái ezért nekiláttak a vizsgálatnak.
Négy ausztrál tölcsérhálós pókfaj - Border Ranges (Hadronyche valida), Darling Downs (Hadronyche infensa), Southern tree-dwelling (Hadronyche cerberea) és Sydney (Atrax robustus) tölcsérhálós példányait gyűjtötték össze, majd különböző tesztnek vetették alá őket.
A tesztek a bújócskázó, védekező, mászó és általában aktív viselkedést vizsgálták három különböző kontextusban. Az első a ragadozás volt, amelyet a tudósok levegőfújással vagy a pókok csipesszel való bökdösésével imitáltak. A második kísérlet egy másik, azonos fajhoz tartozó pókkal való együttlét volt, míg a harmadik egy új terület felfedezése volt.
A tesztek során a kutatók feltérképezték a pókok viselkedését, és lézeres monitorral mérték a szívritmusukat, hogy megállapítsák az anyagcseréjük arányos értékét. Ezután begyűjtöttük a mérgüket, és tömegspektrométerrel elemezték.
Három faj esetében úgy tűnt, hogy nincs összefüggés a viselkedésük és a szívritmusuk, valamint a mérgük összetétele között. Egy pók esetében azonban a tudósok különbséget észleltek: a Border Ranges tölcsérhálós pókok magasabb pulzusszámát és védekező kedvét úgy tűnt, hogy összefüggésbe hozták a mérgek eltérő összetételével.
Az a tény, hogy a három másik faj nem mutatott ugyanilyen összefüggést a méreg összetétele és a fizikai tényezők között, arra utal, hogy ezek az összefüggések fajspecifikusak lehetnek. Csak azt nem tudjuk még, hogy a többi faj esetében milyenek lehetnek ezek az összefüggések.
A kutatók szerint az eredmények hasznosak lehetnek az ellenméreg előállítása és a tölcsérhálók mérgében található bioaktív összetevők tanulmányozása szempontjából.
„Először mutattuk meg, hogy bizonyos méregkomponensek hogyan kapcsolódnak bizonyos viselkedési és fiziológiai változókhoz, és bizonyítottuk, hogy ezek a kapcsolatok kontextusfüggőek. A méreg ökológiai szerepének további feltárásához és megértéséhez értékes meglátásokra tettünk szert”
–fogalmazott Duran.
Nyitókép: Shutterstock
