Amikor az anyaság gyilkos ösztönné válik – a Marianne Bachmeier-sztori

Bachmeier a németországi Sarstedtben nőtt fel. Szülei a második világháború után menekültek ide Kelet-Poroszországból. Apja a Waffen-SS tagja volt, és dühös, erőszakos embernek írták le, aki állandóan ivott, ami Marianne szüleinek válásához is vezetett. Még kislány volt, amikot az anyja újra férjhez ment, így gyerekként anyjával és a mostohaapjával élt.

Azt az időszakot és otthoni életét diktatúrának nevezte. Bachmeier egyszer egy újságnak elárulta, hogy mostohaapja szigorúan bánt vele. Nagyon konzervatív, vallásos háztartásban nevelkedett, rengeteg szabállyal, amelyeket idővel a lázadó tini nehezen tudott betartani. Végül az anyja elküldte őt otthonról, és egyedül kellett boldogulnia.

Mindössze 16 éves volt, amikor teherbe esett első gyermekével, ekkor azonban úgy döntött, örökbe adja a picit. Két évvel később ismét teherbe esett, akiről szintén lemondott.

Teltek az évek, a felelőtlen kislányból nő lett, dolgozott és megismerkedett Christian Bertholddal, akibe szinte azonnal belezúgott. A férfi teherbeejtette, a kapcsolatuk viszont ígéretesnek tűnt, a párja a lelkére kötötte, hogy mindenben támogatni fogja őt és a babát, ezért megtartotta. Amikor azonban Marianne 1972-ben életet adott Anna nevű lányuknak, Christian hirtelen kihátrált a kötelezettségei alól.

Marianne ennek ellenére úgy döntött, hogy ezúttal megbirkózik a feladattal: egyedül fogja felnevelni a gyermekét.

Bár meghozta a döntést, hogy a kislányt támogatás nélkül neveli fel, hatalmas küzdelem volt számára. Anyagi nehézségekkel küzdöttek. Marianne viszont mindent megtett azért, hogy pénzt szerezzen, ezért egy helyi kocsmában vállalt munkát, több műszakban.

De nem engedhette meg magának, hogy ne dolgozzon, ezért sokszor a kis Annát is magával vitte a bárba, amíg ő vitte a műszakot. Amikor pedig hazatértek, Marianne egész nap aludt, ezért a kislánynak magáról kellett gondoskodnia. Azok, akik közel álltak hozzájuk, azt mondanák, hogy az asszony teljesen tisztában volt azzal, milyen szörnyű helyzet ez egy gyermek számára, de nem volt más lehetőség.

A tragédia pedig hamar utolérte őket.

A hétéves Anna Bachmeiert – a nehéz élethelyzet ellenére – boldog és nyitott gyermekként jellemezték, de 1980. május 5-én minden a feje tetéjére állt, amikor a 35 éves szomszédjuk, Klaus Grabowski elrabolta.

Ezen a napon Marianne-nek nézeteltérése volt a kislánnyal. Veszekedtek, Anna pedig bosszúból kitalálta, hogy lógni fog az iskolából, és elmegy az egyik barátnőjéhez. Nem világos, hogy pontosan mi történhetett, miközben Anna a barátnőjéhez tartott, de feltehetőleg útközben találkozott Klaus Grabowskival, aki egyébként hentesként dolgozott a városban.

Feltételezések szerint a férfi azzal az ígérettel csábította a kislányt az otthonába, hogy suli helyett játszhat a macskáival. Miután pedig Anna néhány órát a férfi házában töltött, Grabowski egy harisnyával megfojtotta. Ezután egy kartondobozba tette a holttestét, amit egy csatorna partjához cipelt, majd otthagyta.

Utólag viszont kiderült, hogy az erőszakos magatartás nem volt idegen Grabowskitól. Korábban szexuális zaklatással vádoltak, valamint regisztrált szexuális ragadozó volt.

Németországban az elítélt szexuális bűnözőknek korábban lehetőségük volt arra, hogy a kezelés részeként kasztrálják őket. A német kormány ezt szigorúan kezelésnek és nem büntetésnek nevezte. Így Grabowski is a kasztrálás mellett döntött, és hormonterápiát kapott.

A rendőrség számára meglehetősen egyszerű lett volna összerakni a kirakóst. Grabowski Marianne-ék szomszédja és szexuális bűnöző. Kissé gyanús. Valószínűleg ő lett volna a legelső ember, akivel a rendőrség beszélt volna, azonban nem jutottak el idáig. Ugyanis meglepő módón a férfi menyasszonya riasztotta a rendőrséget, miután Grabowski bevallotta neki tettét. Anna holttestét gyorsan megtalálták a csatornaparton, a gyilkost pedig azonnal letartóztatták.

A rendőrségen Grabowski beismerte, hogy megölte a 7 éves kislányt, de tagadta, hogy molesztálta volna. Mindezek mellett pedig egy vad történettel állt elő. Azt állította, hogy Anna volt az, aki megpróbálta elcsábítani őt, és amikor nem egyezett bele abba, amit akart, a kislány megzsarolta. Állítása szerint a gyermek azt mondta, hogy ha nem ad neki pénzt, akkor azt fogja hazudni az anyjának, hogy bántalmazta őt. Ezért a férfi pánikba esett, és megölte.

Egy hétéves gyerek szájából elhangzott volna egy ennyire aljas és számító terv? Ugyan!

Marianne-t lesújtotta lánya meggyilkolása, de zaklatottságát tetézte a gyilkos nevetséges állítása. Felháborító volt számára, hogy egy ártatlan kislányt ilyesmivel vádol. Az ügyészség a per során kijelentette, hogy a bűncselekmény szexuális indíttatású volt, így szexuális erőszakkal és gyilkossággal vádolták. Bár Grabowski az előbbit a végsőkig tagadta.

A per 1981 márciusában kezdődött a lubecki kerületi bíróságon. A férfi pedig azzal védekezett, hogy Annát hormonális zavarjának súlyosabb időszakában ölte meg. Illetve a kasztrációt tette felelőssé a hormonális egyensúlyhiányért.

Anna édesanyjának, Marianne-nek nap mint nap csendben kellett ülnie a tárgyalóteremben, és hallgatnia a kifogásokat, hogy miért nem él már a gyermeke. A tárgyalás harmadik napján viszont végleg eltört benne valami.

Március 4-én Marianne Bachmeier egy 22-es kaliberű Beretta pisztolyt csempészett be magával a tárgyalóterembe. Nyolc lövést adott le, amelyek közül hat Klaus Grabowski hátát érte, aki azonnal meghalt a helyszínen. A teremben lévő egyik tanú hallotta, amint azt mondta:

Meg akartam ölni.

Ezután eldobta a fegyvert, és azonnal őrizetbe vették.

Marianne-t gyilkossággal vádolták. Ha elítélik, akár élete hátralévő részét börtönben tölthette volna. Azonban ehhez hasonló önbíráskodáshoz a német bíróságnak még nem volt dolga. A média pedig azonnal ráharapott a sztorira.

A legtöbben Marianne-t egy gyászoló anyának látták, aki nem bírta tovább hallgatni a gyermeke meggyilkolását övező szörnyű részleteket. A per körülbelül 4 hónapig tartott, az ügyvédje pedig azt állította, hogy az asszony nem tehető felelőssé a tetteiért, mivel érzelmileg súlyosan instabil volt.

Marianne a saját védelmében a tanúk padjára lépett, és bevallotta, hogy álmában már lelőtte Grabowskit. Amikor pedig aznap reggel belépett a tárgyalóterembe, megjelent lánya látomása. Úgy érezte, cselekednie kell.

Az ügyészség viszont úgy állapította meg, hogy a nő teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy mit fog tenni. A lövöldözés előtt körülbelül egy héttel vásárolta a pisztolyt. Miután pedig lelőtte a férfit, többen is hallották, amint azt mondta:

Arcon akartam lőni, de sajnos csak hátulról kaptam el a disznót. Remélem, meghalt.

A legtöbb vallomás azt bizonyította, hogy Marianne pontosan tudta, mit csinál aznap. A vád szerint nem mutatta mentális zavar jeleit, csak egy dühös anya volt, aki bosszút akart állni lánya haláláért.

Az ügy egyik legszívszorítóbb jelenetéről pedig egy orvos számolt be, aki nem sokkal azután vizsgálta meg Marianne-t, hogy lelőtte Grabowskit, és kézírásmintát kért tőle. Az orvos szerint a nő azt írta a papírra:

Érted tettem Anna.

Az ország elsöprő támogatásával a büntetését enyhítették, és habár 1983-ban emberölésért és lőfegyver jogellenes birtoklásáért elítélték, csupán három évet ült. Amíg büntetését töltötte, és tárgyalásokra várt, sok levelet és ajándékot kapott azoktól, akik mellette álltak. Az egész média az ő történetével foglalkozott, Marianne még arra is képes volt, hogy mintegy 60 ezer dollárért eladja élettörténetét, bár ezt a pénzt a jogi költségeinek kifizetésére fordította.

A közvélemény akkor kezdett meginogni vele kapcsolatban, amikor elkezdtek megjelenni a múltjáról szóló hírek. Míg kezdetben hősies anyaként ábrázolták, aki lelőtte gyermeke gyilkosát, az idő előrehaladtával az emberek kezdtek bizonytalanok lenni, miután megtudták, hogy kétszer is lemondott gyermeikeről, valamint hogy édesapja kapcsolatban állt a náci Waffen-SS-szel.

Végül hat év börtönbüntetésre ítélték, de ahogy már fentebb is említésre került, csak három évet töltött a rácsok mögött. Szabadulása után feleségül ment egy tanárhoz, és Ghánába költözött, ahol férje egy helyi iskolában tanított. Később elvált, és Olaszországban telepedett le, ahol eutanázia asszisztensként dolgozott egy hospice-ben.

Marianne Bachmeier 46 éves korában, 1996-ban hunyt el hasnyálmirigyrákban. Lánya, Anna mellé temették.