Így beszélnek a sikeres emberek önmagukhoz
Mindannyian hallottunk már motivációs előadókat, akik arra biztatnak minket, hogy találjuk meg a belső hangunkat és kommunikáljunk vele. Valójában ezt mindannyian természetes módon tesszük, szinte lehetetlen, hogy ne beszéljünk magunkhoz, még ha csendben is tesszük ezt. A folyamatos belső beszélgetéseink nagy része azonban negatív.
Ezek a leggyakoribban a következők:
- Mi a baj velem?
- Ez volt a leghülyébb dolog, amit valaha tettem!
- Mit képzeltem?
- Nem hiszem el, hogy ezt mondtam
- Hülyeség! Hülye! Hülye!
Ha ezt leállítjuk és átgondoljuk, mi is történik valójában, némi betekintést fogunk kapni. Amikor a fent említetthez hasonlóan beszélünk, általában érzelemből reagálunk arra, mi történt az adott pillanatban. Nem gyakoroljuk a módszeres, logikus belső kommunikációt, hanem magunkat hallgatjuk és aztán reagálunk. A valóságban a belső hang és a magunkkal való kommunikáció általában az önmeghallásból és az arra való reakcióból áll.
Az érzelmi állapotunkra hagyatkozva könnyen belecsúszunk a negatív önbeszédbe. Elkezdjük lehúzni magunkat, amiért olyan„hülyék”, „balesetveszélyesek” vagy „ügyetlenek” vagyunk. Mindannyiunknak vannak hibái, melyek az emberi tapasztalat részei.
Ezt megfordíthatjuk, ha átgondoljuk, hogyan beszélnek magukkal a hatékony vezetők.
Justin Rose 1998-ban, 17 évesen tört be a golf világába, 2013-ban megnyerte a U.S. Open Golfbajnokságot, aranyérmet nyert a 2016-os olimpián a férfi golfozók egyéni versenyében. Rose négy évvel ezelőtt a hivatalos golf világranglistán a világranglista első helyére emelkedett.
Nem kétséges, hogy Rose tehetséges.De jól vezeti magát is, kezdve az önbeszédével. Egy golfozó társa beszámolója alapján Rose-nak egyszer nem volt túl jó napja a golfpályán, de a golfozó társ soha nem látta, hogy lehangolná magát. Sőt, észrevette, hogy miközben Rose újra és újra elhibázta az ütéseket, akkor is mindig pozitívan beszélt, ráadásul hangosan, az ütéséről és a pályán elfoglalt helyéről.
- Hűha! Olyan közel voltam.
- Hmm. Egyre jobb vagyok.
- Jól haladok.
- Ez nem volt rossz ütés.
- Hamarosan meglesz.
- Haladok a célom felé.
- Megvan.
Rose tehát pozitívan, nem negatívan nyilatkozott a hibáiról.
Hogyan ösztönözzük magunkat?
Talán mi másmilyenek vagyunk, lehet, hogy jól reagálunk a kemény önkritikára. A legtöbb ember azonban sokkal jobban reagál a bátorító, kihívást jelentő és pozitív megjegyzésekre, amelyek a célunk felé terelnek minket. Ez nem azt jelenti, hogy tagadásban vagyunk. Olyan edzője legyünk saját magunknak, amilyet magunknak szeretnénk. Ez azt jelenti, hogy kegyelmet adunk, és bátorítjuk magunkat.
Nem könnyű ezt megtanulni, sokan furának és nagyképűnek érezhetik, ahogy maguknak optimista és bátorító megerősítéseket mondanak. De ha elsajátítjuk ezt a módszert, az átalakíthatja a gondolkodásunkat. Amikor úgy érezzük, hogy például egy fontos, nagy tét előtti pillanatban felpörögnek az idegeink, miért ne változtatnánk meg a megszokott nyelvezetet, amit akkor használunk, amikor magunkhoz és másokhoz beszélünk? Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy „ideges vagyok”, miért nem mondjuk azt, hogy „izgatott vagyok”, vagyis keretezzük át a mondanivalónkat.
Az önbeszéd a belső párbeszédünk, melyet a tudatalattink befolyásol. Feltárja a gondolatainkat, kérdéseinket, ötleteinket és az érzéseinket. Az önbeszélgetésünk negatívról pozitívra váltása döntést igényel. Gondoljunk csak Justin Rose-ra. Az ő példájának követése bizonyítottan csökkenti a fájdalmat és a stresszt, energiát ad, növeli az elégedettséget, és még az immunrendszer működését is javítja. Ezek kézzelfogható előnyök. Az, ahogyan magunkkal beszélünk, megteremti a valóságunkat.
Nyitókép: Shutterstock
