Kimerült nő laptop előtt, fejét kezében tartva

A fókusz elvesztése valójában elősegítheti a tanulást

Segíthet a tanulásban, ha egy rövid időre elveszítjük a fókuszt, mivel az agyunknak gyors felszabadulást biztosít az adott feladattól. Egy új tanulmány szerint ez lehetővé teheti számunkra, hogy olyan információkat is befogadjunk, amelyek talán nem kapcsolódnak közvetlenül az adott feladathoz, de mégis hasznos lehet tudni őket.

„Míg a fókuszálás segít a céljainkra való összpontosításban, addig a fókusz elvesztése kitágíthatja a figyelem hatókörét, segítve a kevésbé releváns információk befogadását, ami segíthet a környezetünkben lévő szabályszerűségek megismerésében vagy akár távoli gondolatok vagy fogalmak integrálásában”

– magyarázta Alexandra Decker, az új tanulmányt vezető kognitív idegtudós és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) munkatársa a Twitteren.

A kreativitás a tudósok által mérni tudott két olyan aspektusa, a távoli fogalmak közötti kapcsolatteremtés vagy az új ötletek vegyes keverékének létrehozása (az úgynevezett divergens gondolkodás). De az új készségek elsajátításához, az új ötletek kidolgozásához vagy a flow-állapot megtalálásához is kulcsfontosságú, hogy a figyelemelterelő tényezők figyelmen kívül hagyásával koncentráljunk.

A legtöbbünk tapasztalta már, hogy elbóbiskolt az órán, és a figyelem kiesése bizonyítottan károsítja az alapvető észleléstől kezdve a tanulásig és a memóriáig mindent. Megjelennek a zavaró tényezők, és a figyelem csökken.
De bármennyire is próbálkozunk, a figyelmünk természetesen ingadozik. Míg egyes kutatások szerint a figyelem kiesése az agyunk túlterheltségének jele, egy másik elmélet szerint akkor következhet be, ha egy feladat túl monotonná válik.

Ez azonban nem várt előnyökhöz vezethet. Az agyunk befelé fordulhat, és elkezdhet vándorolni a saját gondolatain, boldog, „agyatlan” állapotban létezhet, vagy elkezdhet más információmorzsákat keresni, amelyeket megemészthet – ami viszont segítheti a tanulást.

Decker éppen ezt szerette volna kideríteni: hová kalandozik az elménk, amikor a figyelmünk halványul, és hogy a fókuszvesztés néha jótékony hatással lehet-e a tanulásra. Követte azokat a kutatásokat, amelyek szerint a magasabb impulzivitással és alacsonyabb kognitív kontrollal rendelkező emberek – például a fiatal felnőttek és a gyerekek – jobban megtanulják az összefüggéseket a látszólag össze nem függő információk között, amelyekről azt mondták nekik, hogy ne vegyenek tudomást.

A Decker által vezetett új vizsgálatban 53 egyetemi hallgatóból álló csoportnak azt a feladatot adták, hogy kategorizálják a számítógép képernyőjén megjelenő betűket és számokat, amelyeket zavaró szimbólumok szegélyeztek, és amelyekről azt mondták nekik, ne vegyenek tudomást.

Az emberek figyelme a várakozásoknak megfelelően ingadozott, és váltakozott. A kutatók ezt egy olyan technikával figyelték meg, amely a figyelem ingadozását a személyes reakcióidő alapján érzékeli. A fókuszvesztés pillanataiban az emberek figyelme kitágult, lehetővé téve számukra, hogy befogadják azokat a szimbólumokat, amelyek valóban párhuzamba álltak egy betű vagy egy szám megjelenésével, lényegében egy extra jelzővel figyelmeztették az agyukat arra, hogy mi van a képernyőn.

Kiderült, hogy azok az emberek, akik gyakrabban vesztették el a fókuszt, valójában gyorsabb és pontosabb válaszokat adtak, ami a szimbólumok által kódolt minták jobb megtanulására utal.

„Azok az emberek, akik a legtöbbet tanultak a cél-flanker párosításokról, gyakrabban voltak csökkentett figyelmi állapotban, azaz „a zónán kívül”, mint azok, akik kevesebbet tanultak”

– írják a kutatók a közzétett tanulmányukban.

Ráadásul amikor a kutatók ráközelítettek az egyes résztvevőkre, láthatták, hogy a tanulás sokkal nyilvánvalóbb volt a figyelemkiesések során.

„Eredményeink azt sugallják, hogy néha jó dolog lehet, ha egy kicsit elveszítjük a fókuszt. De a koncentrált és kevésbé koncentrált időszakok közötti váltakozás összességében talán a legjobb”

–írta Decker.

Természetesen, ezek a laboratóriumi kísérletek csak a felszínét kapargatják annak, hogy agyunk hogyan regisztrálja vagy rangsorolja a perifériás információkat a való világban – egy számítógépes szobánál sokkal összetettebb környezetben.

Mégis, az eredmények illeszkednek a kutatások egyre növekvő köréhez, amelyek elhessegetik az elmék elkalandozása és az álmodozás körüli negatív hangulatkeltést. Korábbi tanulmányok megállapították, amit sokan tanúsíthatnak: ha egy tartós koncentrációs időszak után hagyjuk, hogy az elménk elkalandozzon, az segíthet a kreativitás beindításában. Fontosnak tűnik azonban megtalálni az agy kreatív hajlamainak megpiszkálásához szükséges pontot: ha túl sok az inger, az agyunknak nem marad elég figyelme az ötletelésre; ha nem elég az inger, a feladat unalmassá válik.

Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy agyunk másodpercenként négyszer változtatja a fókuszt, mintha a környezetét pásztázná más ingerek után, amelyeket esetleg regisztrálnia kellene. Ez hasznos képesség, hogy éberen figyeljünk a lehetséges veszélyekre, de egyben olyan tevékenységi minta is, amely könnyen eltéríthető a figyelemeltereléssel teli világban.

Talán a szándékunk számít: vajon hagyunk-e némi teret az agyunknak, hogy barangolhasson, hogy új kapcsolatokat vagy ötleteket találjon valószínűtlen helyeken – például a zuhany forró gőzében – vagy pedig a képernyők pörgésével tompa fáradtságba ringatjuk?

(ScienceAlert)

Nyitókép: Shutterstock