Dühös férfi kiabál, szájából különböző betűk jönnek ki

A verbális sértések pofonként hatnak

A sértéseket hallani olyan, mintha kisebb pofonokat kapnánk, függetlenül attól, hogy pontosan milyen kontextusban hangzik el a sértés, állapította meg egy, a Frontiers in Communication című szakfolyóiratban megjelent új tanulmány.

A kutatók elektroenkefalográfiás (EEG) és bőrvezetéses felvételeket használtak, hogy összehasonlítsák az ismételt szóbeli sértések rövid távú hatását az ismételt pozitív vagy semleges értékelésekével. Az eredmények egyedülálló lehetőséget biztosítanak számunkra az érzelmek és a nyelv metszéspontjának kutatására.

Az ember rendkívül szociális faj. Folyamatosan változó együttműködési dinamikára és interperszonális kapcsolatokra támaszkodunk a túlélés és a boldogulás érdekében. A szavaknak nagy szerepük van ezekben a kapcsolatokban, mivel az interperszonális viselkedés megértéséhez használt eszközök. Mint ilyenek, a szavak fájdalmat okozhatnak, de keveset tudunk arról, hogy a szavak hatása hogyan jön létre, amikor valaki feldolgozza a sértést.

„Még nem ismerjük pontosan, hogy a szavak miként tudják átadni sértő, érzelmileg negatív töltetüket abban a pillanatban, amikor ezeket a szavakat olvassák vagy hallják”

– mondta el Dr. Marijn Struiksma, az Utrechti Egyetem munkatársa és a tanulmány szerzője a Phys.org-nak.

Mivel a sértések fenyegetést jelentenek a hírnevünk és „énünk” ellen, egyedülálló lehetőséget nyújtanak a nyelv és az érzelmek közötti kapcsolódási pont kutatására.

„Annak megértése, hogy egy sértő kifejezés kibontakozása során mit és miért hat az emberekre, jelentős jelentőséggel bír a pszicholingvisztikusok számára, akiket az érdekel, hogy a nyelv hogyan mozgatja meg az embereket, de mások számára is, akik a társas viselkedés részleteit szeretnék megérteni”

– tette hozzá Struiksma.

Struiksma és munkatársai azt akarták megvizsgálni, hogy a verbális sértések feldolgozása kevésbé érzékeny-e az ismétlésre, mint a bókoké, és ha igen, mely kognitív szakaszok játszanak szerepet az alkalmazkodásban, és melyek nem.

„Feltételezzük, hogy a szóbeli sértések gyorsan egymás után következő vagy egymást átfedő feldolgozási hatások kaszkádját váltják ki, és hogy e kaszkád különböző részeire az ismétlés eltérő módon hathat, egyes részek gyorsan leépülnek, mások pedig hosszú ideig erősen érzékenyek maradnak”

– magyarázta Struiksma.

A kutatók EEG- és bőrvezetési elektródákat helyeztek el 79 női résztvevőn. Ezután egy sor ismétlődő kijelentést olvastak fel, amelyek három különböző beszédaktust valósítottak meg: sértéseket (például „Linda szörnyű”), bókokat (például „Linda lenyűgöző”) és semleges, tényszerűen helyes leíró kijelentéseket (például „Linda holland”).

Mini pofonok az arcra

Annak vizsgálatára, hogy a szavak hatása függ-e attól, hogy kiről szólt az állítás, a három állításkészlet felében a résztvevő saját nevét, a másik felében pedig valaki másét használták. A kísérletben nem volt valódi interakció a résztvevők és egy másik ember között. A résztvevőknek azt mondták, hogy a kijelentéseket három különböző férfi mondja.

A kutatók megállapították, hogy még természetellenes – laboratóriumi körülmények – között is, valódi emberi interakciók nélkül, és fiktív személyektől származó kijelentésekkel, a verbális sértések még mindig oda tudnak csapni, függetlenül attól, hogy kiről szól a sértés, és ezt még az ismétlés után is folytatják.

Pontosabban, az EEG a P2 amplitúdójában korai inzultushatást mutatott, amely az ismétlés során nagyon erős volt, és nem függött attól, hogy kiről szólt a sértés. A P2 az emberi fejbőrön mért eseményhez kapcsolódó potenciál (ERP) egyik hullámforma komponense.

A kísérlet beállításában a sértéseket mini pofonokként érzékelték, magyarázta Struiksma.

„Tanulmányunk azt mutatja, hogy a beszélők közötti valódi interakció nélküli pszicholingvisztikai laboratóriumi kísérletben a sértések lexikális „mini pofonokat” adnak, úgy, hogy az érintett erősen negatív értékelő szavak, amelyeket a résztvevő olvas, automatikusan megragadják a figyelmet a lexikális előhívás során, függetlenül attól, hogy milyen gyakran történik ez az előhívás”.

A tanulmány azonban csak mesterséges környezetben mutatja be a sértések hatását. A résztvevők a sértéseket mint ilyeneket felismerik, de dekontextualizált kijelentésekként a sértések tényleges érzelmi hatásai veszítenek erejükből. A sértések valós környezetben történő tanulmányozása etikai szempontból továbbra is kihívást jelent.

Ennek ellenére az eredmények azt mutatják, hogy agyunk fokozottan érzékeny a negatív szavakra a pozitív szavakhoz képest. Egy sértés azonnal megragadja agyunk figyelmét, mivel annak érzelmi jelentése a hosszú távú memóriából kerül elő. Mint kiderült, a bókok kevésbé erős P2-hatást váltottak ki, ami negatív előítéletet mutat a negatív és a pozitív interperszonális helyzetekre automatikusan fordított figyelem mennyiségében.

Nyitókép: Shutterstock