A királyi románcok különösen erősen megmozgatják a képzeletünket. Talán azért, mert ezek a kapcsolatok sosem pusztán magánügyek: dinasztiák, országok és hatalmi érdekek metszéspontjában születnek. Amikor egy uralkodó a szívére hallgat, annak gyakran történelmi következményei vannak. Mutatjuk a leghíresebb eseteket.

1936 decemberében VIII. Eduárd brit király rádióbeszédben jelentette be, hogy lemond a trónról, hogy feleségül vehesse az elvált amerikai Wallis Simpsont. A döntés alkotmányos válságot idézett elő, és világszerte sokkolta a közvéleményt. Eduárd úgy fogalmazott: nem tudja ellátni uralkodói feladatait „annak a nőnek a támogatása nélkül, akit szeret”. Döntése a 20. század egyik legnagyobb királyi botrányát okozta.

A 14. századi Portugáliában a trónörökös Péter beleszeretett Inês de Castróba, aki eredetileg a felesége udvarhölgye volt. Apja, IV. Alfonz király ellenezte a kapcsolatot, és 1355-ben meggyilkoltatta a nőt. Amikor Péter 1357-ben trónra lépett, kegyetlen bosszút állt a gyilkosokon, majd szerelmét királyi sírba helyeztette az alcobaçai kolostorban. A legenda szerint még királynővé is koronáztatta, bár ezt a történészek vitatják. 

VIII. Henrik angol király még Aragóniai Katalin férje volt, mikor beleszeretett Boleyn Annába. A házasság érvénytelenítésének ügye végül az anglikán egyház megszületéséhez vezetett, alapjaiban formálva át Anglia vallási és politikai berendezkedését. Anna királynéként sem talált biztonságot: három évvel később hazaárulás és boszorkányság vádjával kivégezték. A kapcsolat nemcsak udvari botrányt, de történelmi fordulópontot is jelentett.

XV. Lajos francia király utolsó szeretője, Jeanne Bécu – ismertebb nevén Madame du Barry – már kapcsolatuk idején heves támadások kereszttüzébe került. A közvélemény a király erkölcsi hanyatlásának jelképét látta benne, miközben a sajtó és a pamfletek kíméletlenül támadták. A francia forradalom idején végül guillotine alá került. A románc így a társadalmi elégedetlenség egyik szimbólumává vált.

Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, Rudolf főherceg és a 17 éves Mary Vetsera kapcsolata 1889-ben tragédiába torkollt, miután a Mayerling vadászkastélyban mindkettőjüket holtan találták. A tragédia hátterében személyes és politikai feszültségek álltak. Rudolf depresszióval, betegséggel és súlyos belső konfliktusokkal küzdött, miközben apjával, Ferenc József császárral is feszült volt a viszonya. A legtöbb történész szerint a Mayerlingben történtek egy végzetes öngyilkossági paktumhoz vagy kiterjesztett öngyilkossághoz köthetők: Rudolf előbb Maryt lőtte le, majd magával is végzett. Az eset megrázta Európát, és hosszú távon befolyásolta a Habsburg-dinasztia jövőjét.