Sugár Mici, avagy Miss Arizona, aki minden este elvesztette a szüzességét

A mai Terézváros területén hosszú ideig majorságok terpeszkedtek, dundira gömbölyödött szemű szőlőültetvényekkel, illatos gyümölcsösökkel az akkori város perifériáján egy idilli falusi élet képével. Aztán a századfordulóra felrajzolták szabásminta szerűen Budapest körútjait, utcáit, szélesebbre terpeszkedve épült-szépült a város, 1884-re pedig kibújt a földből az Operaház is. Ezzel egy időben a Nagymező utca afféle pesti Brodway-ként a környék nyüzsgő-pezsgő vigalmi negyedévé vált, ahol minden második lépcsőházban óriási társadalmi élet zajlott a gangon, bent pedig füstös szobákban dúltak a kártyapartik, dübörögtek a kávéházak, éttermek, a dajdajozástól hangos kocsmák és a legősibb mesterséget cégérükre tűző bordélyházak. A budoár hangulatú, kissé feslett, borgőzös budapesti éjszakai élet híre a tengerentúlig hallatszott, és amerikai lapok hasábjain hirdették a fényűző pesti műsorokat, na meg a magyarság egyik fő vonzerejét, a Nobel-díjasokat és Puskás Ferencet időben és fontosságban is megelőzve, a nőket.

A XX. századot csapra verve ezek a mulatók jó néhány, a szegénységből kiutat kereső lánynak szolgáltak munkalehetőségként, még akkor is, ha kényszerpályaként ez általában együtt járt a kihasználtság és a tárgyiasítás érzésével - na de hát innen is láthatjuk, hogy a #fiatalvoltaméskellettapénz nem egy új keletű alibi. A jó és a rossznyelvek szerint egyaránt a siker az, mikor a felkészült szorgalom, a fifika és a szerencse találkozik a korszak egyik üdvöskéjénél: Sugár Micinél ezen tulajdonságok és csillagállások pedig szépen összefutottak. Sugár Mici Sänger Máriaként látta meg a meglehetősen kilátástalan napvilágot 1896-ban egy nyomdászsegéd kilencedik gyermekeként, aki alighanem óriási focirajongóként két saját csapatra hajtott, ugyanis utána még újabb kilenc gyereke született. Mária, úgy is, mint Mici, a cserepadot már nem várta meg, hanem hallgatva a világot jelentő deszkák hívószavára, az Újpesti Színház Papír társulatának a tagja lett a Leányvásár című darabban debütálva. A zajos siker mondjuk elmaradt, így aztán sebesen a Jardin d’Hiver mulató tánckarában találta magát. A franciásan ejtett Télikert mulatóban alighanem tartottak néhány francia nyelvleckét kezdőknek és haladóknak, legalábbis a Wabitsch Lujza tulajdonlásával működtetett lokálban a görlök munkakörét ekképpen jellemezték: legyenek „fejelcsavarósan” szépek és ösztönözzék szapora rendelésre, költséges fogyasztásra a vendégeket. Mici különlegessége a szépen őrizgetett szüzességében rejlett. A garatra felöntött vendégeknek a pincérek megsúgták diszkréten, hogy a kiszemelt vörös táncosnő még szűz, ami eléggé valószínűtlen mondjuk vérbő és vörös táncosnők esetében, de az elázott és beindult férfiak sem az agysejtjeik számolgatásával vannak jellemzően elfoglalva. Így esett, hogy Sugár Mici elvesztette a szüzességét. Minden este. A vendégfülekbe suttogott csacsiságok már csak azért sem lehettek valósak, mert Mária első kiugrási kísérlete az volt, hogy 17 évesen hozzáment egy bácskai földbirtokoshoz, akitől született is egy gyermeke, Lajos. A bántalmazó és alkoholista férjtől védelmező és legalább grófi karokba menekült, de ez a románc sem lángolt sokáig. Az újabb l’amour már a Jardin d’Hiver-ben kopogtatott be az életébe, ahol megismerkedett Rozsnyai Sándor világszerte elismert artistával és muzsikussal, aki - hála a férfiak gyámolító és megmentésre szakosodott génjeinek - védelmező karjai alá vonta a szüzességébe napról napra visszaeső kis nőt. Na de hát tudjuk, hogy a pesszimista szerint minden nő romlott, az optimista pedig ugyanebben reménykedik.

Házasságkötésüket követően hamarjában felpakolták a vándorcirkuszt és az Arizona Trupp nevű társulatukkal külföldön próbáltak szerencsét. Fortuna alighanem rájuk is kacsintott, mert több éves portyázós világjárásukból meggazdagodva tértek vissza Budapestre, amit alátámasztandó hamarjában megvásárolták a Nagymező utca 20-as szám alatt álló épületet. Itt aztán ünnepélyesen megnyitotta kapuit az Arizona, Közép-Európa egyik legmenőbb mulatója, a szórakozóhelyek mennyországa. Miss Arizonáról ekkor már nemigen hitte volna el senki, ha a szüzességével kérkedik, de ő szívesen mutogatta még mindig esténként a színpadon kora őszi hervadásnak indult bájait. Hol fáraónőként tündökölt, hol fiatal lányokkal táncoltatta körbe magát, de városi legendák szerint ő mutatta be Budapestet és a rumbát is egymásnak, ám leggyakrabban szimplán csak madámként tevékenykedett. Kiút keresésükben az Arizonáig jutott lányokat tanítgatta férfiakkal való helyes, vagyis sokkal inkább helytelen viselkedésre, cicázós incselkedésre, ám ahogy betöltötték a 25. életévüket, túladott a flörtölésből doktorált lányokon, hogy frissebb húsok ropogjanak a helyükön. Hiába, nem DiCaprio volt az első, aki az alig negyedszázados lányokat egy útilapu kíséretében áttette a leértékelt árus polcra. Igazi multitasking nő volt, aki tervezte a jelmezeket, vitte a könyvelést, bájolgott a korabeli fontos emberekkel megfelelő ismeretségi hálót és brandet építve. Mindezt a pénztárgép szapora csilingeléssel hálálta meg és elképesztő vagyonra tettek szert a szorgalom és az erkölcsi feslettség oltárán áldozva.

Ekkor azonban beköszönt a második világháború és nem tűnt egy jókedvű átutazó vendégnek, hanem a fokozatosság elvét követve tartogatta a borzalmakat. Először elvették az italmérési- és táncengedélyüket, majd Mici fia, Pipi - aki a nevéből kiindulva alighanem LMBTQ-nagykövet lehetett -, megkapta a munkaszolgálatra szóló behívóját és öngyilkos lett. Ezt követően férjét elhurcolták és sok százezres váltságdíjat követeltek érte. Mici minden követ megmozgatott férjéért. Bevetette önmagát, a szerteágazó ismeretségi hálóját, fizetett, bújtatta, ám végül a németek elől mégsem volt menekvés. A dicstelen vég utolérte őket: Rozsnyait utoljára egy koncentrációs táborban látták, a kémnek hitt Miss Arizónát pedig a Dunába lőtték. Bár a happy end fájdalmasan elmaradt, de a Nagymező utcai ház előtt elhaladva - ahol később egymásnak adta a főbérlői kulcsot az irodalmi kabaré, a Thália Színház és a Mai Manó Ház - egy-egy percre elrévedezhetünk a múlt század tivornyáinak helyszínén, ahol űzték a fényt, unalmat és a gondot, rázták a rongyot és sodrófás feleségek várták haza a magukat ottfelejtett férjüket.

Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.

Nyitókép: Getty