Ezen a nyáron a bőröndöm alighanem ombudsmanhoz vagy egyenesen Strasbourghoz fordul jogorvoslatért a súlyos kizsákmányoltság okán, mert már megint azon kapta magát, hogy túlterhelten húzom-vonom magam után arccal egy újabb bakancslistás lokáció felé fordulva. Mykonos már jó ideje csalogat sokat ígérően flörtölgetve velem. Most végre megejtettük a légyottot, én pedig elégedetten nyalogatom a szám szélét, mert a magasra helyezett lécet nem, hogy megugrotta, de bőven túl is teljesítette. És nem csak a bulik miatt.
A Kükládok szigetcsoporthoz tartozó csöpp görögországi sziget régóta felkapott turistacélpont. Eleinte a kristálytiszta víz, a homokos tengerpart és az állandóan fújdogáló szél miatt csaptak le rá a szörfösök, majd a turistáknak a nyári nagy meleghullám is feltűnt, olyannyira, hogy egyre több portálra került ki a szivárvány színű zászló. Már a repülőgépen való utasmustra is úgy festett, mint a Bridget Jones papok és kurv@k bulijának újraértelmezett változata melegek és rüfkékre, de a szigetre megérkezve végképp remekül elkülönült és felismerhetővé vált a két célcsoport. Sebesen szögezzük le, hogy ezzel több szempontból sincs semmi gondom. Egyrészt egy olyan ország szülöttjeként furcsa is lenne homofóbnak lenni, aminek a himnuszát és alaptörvényét is meleg írta, másrészt kiváló ízlésük, pletykakész, feminin lelkük és party-arc létük miatt minden buli kötelező alappillérei. Az aranyásók pedig... Hát, nekik is meg kell élniük valamiből. Ronald Reagan mondta elnökké választását követően, hogy:
„A politika a második legrégebbi mesterség. És rájöttem, nagyon hasonlít is az elsőre.”
Egyszóval ebbe az illusztris kompániába cseppenve kezdtük meg tartózkodásunkat ezen az alig 9 ezer ember lakta sziklás szigeten, ahol a nyári népsűrűség jelentős részét a szüntelenül bulizni kívánó alkalmi lakosok alkotják.
Mykonos látnivalói
A kopár növényzetű szigetnek tüneményes bájt kölcsönöz az egységes, kükládi építkezési forma kék zsalugáterű, hófehér, kocka formájú házakkal, amiknek lekerekített szélei olvadófélben levő jégtömbökre hajaznak. Az utóbbi időben felerősödött a villaépítési láz. A tehetősebb turisták mind-mind saját objektum után áhítoznak magukkal cipelve a menő építészeik futurisztikus terveit, amit egymás után vert vissza a helyi bürokrácia szigorú pontokba szedve arról, hogy ragaszkodnak az itteni stíluselemek megtartásához. Rusztikus anyaghasználat és formák köszönnek vissza mindenhol fonott, horgolt, elképesztően jó ízlésű és dizájnú dolgokkal, amikbe tényleg kár lenne belekontárkodnunk.
Ha a lelkiismeretünket nem bírjuk lepisszegni, és mindenképp turistáskodni is szeretne a sziget fő tevékenysége-bulizáson kívül, akkor fogjuk kézen és vigyük el Mykonos városkába, ahol mediterrán hangulatú szűk utcákon kanyaroghatunk fehérre festett házak és macskakövek mentén csupa illusztrisan luxi cégér, galéria és bár között.
Aztán itt a Little Venice, ami egy szeletke Velence tengerre néző kis loggiáikkal már-már giccses látványt nyújtva a naplementében. A XVI. században itt meg-megforduló velencei kereskedők keze nyomát dicséri a Kato Mili, azaz a szigeten fellelhető összesen 16 tüneményes szélmalom, amiből 7 a kikötő közvetlen szomszédságában található, míg a többi a sziget belsőbb területein csalogatja vakítóan fehér falaival és kócos szalmatetejével az idelátogatókat.
A mendemonda szerint a Herkules által legyőzött óriások megkövesedett testéből kialakult sziget ma a turisták játszótere. Tengerjáró hajók tucatjai tüsszentik ki magukból a kíváncsi külföldieket, pazar szállodák kínálgatják magukat elképesztő kilátással az Égei-tengerre, de a szigeten való fő tevékenységünk persze cseppet sem az alvás lesz. Jól csengő nevű beach-ek várják a látogatókat, hogy naptól csókoltassuk a vásárra vitt bőrünket és az egész éves feszültséget elintegethessük vállat rántva, kezünkbe simult párás falú pohárral mulatva.
Jobb, ha tudjuk, hogy ha a Nammos, a Scorpios vagy az Alemagou strandok valamelyikén nem fotózkodtunk, akkor nekünk annyi, megmérettettünk és könnyűnek találtattunk, kivet minket az Instagram-népe és sóval hintik be még a helyünket is. Homo és hetero oldalon egyaránt felvonul a kereslet és a kínálat, a partvonalról kívülállóként szemlélve pedig rendkívül szórakoztató látni, hogy miként pezsdül meg az élet egy-egy újabb nagyobbacska ladik kikötésekor, hogy villannak a tekintetek egy újabb tucat Dom Perignon kirendelésekor és milyen vad sündörgésbe kezdenek a falatnyi bikinibe csomagolt szinte pőre testek.
Mykonos Saint Tropez és Ibiza szerelemgyereke csúcsra járatott sznobizmussal és professzionális kivitelű mulatka-feelinggel. Rázzák a rongyot és űzik a fényt szakadatlanul, mi pedig a társadalmi érzékenyítő programot átmenetileg kikapcsolva a fejünkben adjuk át magunkat a hullámnak, hogy jólesően vigyen, sodorjon minket a hátán parádés ritmusokra mozdulva. Egyik kezünk állandóan telefonunk Shazam alkalmazását faggatta, mert mindenhol, de tényleg a taxiktól (ami fehér holló ritkasággal bír a szigeten a maga 31 darabjával, mindezt 10 trillió csavarogni vágyó külföldire leosztva) a reggelizőkig, az éttermektől a szálloda mosdójáig táncra csábító szenzációs zene mondogatta a fejünkben lakó kisördögnek, hogy ugyan, ne törődj semmivel, ne gondolj a holnapra, add át a magad a mának és élvezd! Mi pedig szót fogadtunk. Gandhi szerint a testnek pihenésre, az elmének békére, a szívnek pedig örömre van szüksége. Úgyhogy most a boldog szívem hazacipeli a hullafáradt, kialvatlan elmémet és testemet élményekkel telten. Jócskán leslankult hitelkártyánk a megmondhatója, hogy miféle pénzégetés folyik arrafelé, de ez a pár nap bizonyosan megmarad a kis okos fejem örök élményekre fenntartott, aranyveretes sarkában.
Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.
Nyitókép: Shutterstock
