Pipás Pista, a 20. század női bérgyilkosa – avagy revans a macsó feudális társadalmon

Én speciel nem vagyok egy pszichológus kanapéját koptató, túlérzékeny mimóza alkat, aki mindenki gondját-baját a nyakába veszi, de úgy látszik, hogy a gyerekeimet ennek ellenére más szellemiségben neveltem, mert mindegyikük afféle mentőexpedícióként éli az életét fűt, fát, tücsköt és bogarat igyekezve visszanoszogatni a helyes útra.

A legidősebb konkrétan kékharisnyás szüfrazsett NANE-tag lett, eleinte csak csendes aktivistaként, egy ideje pedig már időnként az ő keze végződik a segélyvonalas készülékében, ahol nem ritkán egészen hajmeresztő életutakkal találkozik. Időnként a húgát és engem is eldelegál hatalmi szóval egy-egy gyűlésre, ahol arctalan bábuk emlékeztetnek egy névvel és egy életkorral rápingálva a családon belüli erőszak áldozataira. Egy egész bábuerdőn keresztül vezet az út az előadóteremig, ahol aztán a megmenekült nők mesélik el már megkeményedett vagy még el-elcsukló hangon a kálváriájukat, ami a teljes kiszolgáltatottságig és önmegvetésig tudta sodorni őket. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez csupán távoli, aprócska falvakban, iskolázatlan emberekkel történik, de nemrégiben alig két utcával odébb vertek agyon az otthonában egy nőt, itt, Buda tetején, ahol még a domb is rózsából van, pedig többször jelezte a rendőrség felé, hogy ami náluk történik, az véleménye szerint jócskán túlmutat az otthoni tányércsörgésen és torzsalkodáson. Minden ötödik nőt ért már élete során fizikai bántalmazás a partnere részéről, ami jelenleg Magyarországon több mint 760 ezer nőt jelent számszakilag, ami pedig még ennél is durvább, hogy több mint 226 ezer nő él fizikailag is bántalmazó kapcsolatban életvitelszerűen hazánkban.

Persze a probléma nem új keletű, hiszen már a feminizmus is egyebek mellett azért szökkent szárba, hogy a férfiak értésére adják azt a merőben újszerű és radikális gondolatmenetet, mely szerint a nő is ember.

Történetünk a Szeged környéki tanyavilágba repít minket vissza az 1900-as évek elejére, ahol a családon belüli erőszakot elszenvedő nők védelmére kelt egy titkos jótevő, egy helyi igazságosztó Zorró, Pipás Pista. A régióban máig közszájon forgó„elhívom a pipást” mondat is innen eredeztethető szomszédokat szórakoztató házastársi perpatvar esetén.

A történet külön pikantériája, hogy Pipás Pista Fődi Viktória néven született 1892. február 23-án egy Szeged melletti tanyán, a szépen csengő nevű Átokházán. A családfán kutakodva gyorsan kiderül, hogy alighanem apuka volt a gyökér, jelesül egy bántalmazó, alkoholista szenvedélybeteg, aki jócskán tartozása fejében lányát már 13 évesen elküldte pásztornak, de legalább egy olyan gazdához, aki verte és megerőszakolta a kislányt. A mendemonda szerint ő szoktatta rá a később védjegyévé váló pipázásra is.

Az írástudatlan, iskolázatlan lány 19 évesen, 1902. február 3-án hozzáment a tőle 27 évvel idősebb jómódú gazdához, Rieger Pálhoz, ezzel mintegy tovább folytatva útját a szépen kitaposott ösvényén, hiszen élete párja is egy iszákos, bántalmazó, goromba fráter volt, akitől öt gyereke is született, de csupán egy maradt életben. A simulékony modorú, roppant kedves ember (SE) egy kocsmai verekedés miatt aztán börtönbe került, ez pedig kiváló apropónak tűnt a béklyóból való szabaduláshoz: 1910-ben válást kérelmezett, amit sosem véglegesítettek, így Pipás Pista hivatalosan élete végéig a Rieger Pálné nevet viselte.

Számos pletyka kering arról, hogy vajon mikortól és miért kezdett férfiként élni a Pista nevet felvéve az örökké kezében levő Pipás ragadványnév mellé csapva, de a pusmogások esszenciáját ötvözve alighanem arról lehetett szó, hogy egyrészt így próbálta meg kamatoztatni a férfiakat is kenterbe verő fizikai adottságait, másrészt, ha ma élne, minden kétséget kizárólag hatalmas LMBTQ-aktivista lenne, hiszen nagy előszeretettel csapta a szelet a hozzá képest mindenképpen gyengébb nemnek. Férfiként öltözve, létezve, látva fizikai erejét és teherbírását előszeretettel alkalmazták napszámosként vagy fuvarosként, aminek során Szabadkáról Szegedre haladva csempészárukkal is ki tudta egészíteni a keresetét. Lássuk be, nem volt egy lányregényes, csillámpónikkal játszó, egymás haját fésülgető típus. A kocsmában külön asztalt tartottak fenn számára, hátha akkor megússzák a kötekedésből fakadó törést-zúzást, lesérülést, kiprovokált szkanderversenyből fakadó fogadásos legatyásodást.

Hogy a környékbeliek mennyire tartottak tőle, azt jól példázza egy helyi idős emberrel folytatott rövid interjúrészlet, amit Ember Judit készített egy dokumentumfilm során még a 80-as évek derekán:

– Úgy kellett szólítani, Pista bácsi, de kendő volt a fején.
– Miért féltek tőle?
– Hogy férfi.
– Más férfitől is féltek?
– Más férfi nem volt nő.

Pipás Pista gyilkosságai

Aztán egyszer csak a csempészkedés és szkanderezés mellé újabb mellékes jövedelem kacsintott rá: keresetkiegészítésként a - jegyzem meg okkal -, panaszkodó feleségek feltűnően agresszív és nyakra-főre eljáró kezű férjeit tette el láb alól öngyilkosságnak álcázva, amit a hálás özvegyek borral, ennivalóval vagy pénzzel jutalmaztak. A gyanakvást sikerült jó ideig elkerülnie, egyrészt mert senki nem feltételezte, hogy az előzőleg akkurátusan megfojtott delikvensek magatehetetlen testét bárki képes lenne elborult elméből és bivalyerőből felakasztani, másrészt mert akkoriban az első világháború poszttraumás stresszét jó néhányan nem tudták hazatérve feldolgozni, és bizony közülük akadt, aki az öngyilkosságba menekült.

A későbbi bírósági nyomozás szerinti első áldozata Börcsök István volt, akihez 1919 májusában szegődött dolgozni, így aztán napra nap tapasztalhatta, hogy miként udvarol, akár puskatussal, mint egy trubadúr a feleségének. Mit szépítsük, a kamrában lógva végezte, ahol másnap a többi napszámos talált rá.

A másik rábizonyított gyilkosság 1922 márciusában történt. Katonáskodó férje távollétében Dobák Antalné tanyáján szorgoskodott Pistánk, majd a hazatoppanó férj meglepve tapasztalta, hogy hites asszonykája és annak újdonsült segítője sikerrel elverték a vagyont a csőd szélére juttatva a gazdaságot. A hálátlan férjben felmerült a lehetőség, hogy esetleg mindkét nőt utcára penderíti, mely ötlet egyiknek sem tetszett, ezért aztán a jól bevált módszerhez folyamodtak: a vendégségből hazatérő férjet egy hurokkal megfojtották, majd egy gerendára felakasztották egy tivornyából hazatérő részeg ember öngyilkosságának állítva be a tragédiát, akire a „vigasztalhatatlan” felesége talált rá.

Így bukott le Pipás Pista

Feltehetőleg jóval több gyilkosság száradt Pipás Pista fregoli-szerű lelkén, ám alighanem büntetlenül megúszta volna az önkéntes rendőrködést, ha egy véletlen nem irányítja rá a reflektorfényt: 1932. június 7-én két csendőrt irányítottak egy zajos családi perpatvarhoz, ahol Vér József és élettársa, Németh Veron gyalázták egymást magas decibelszámmal. A feltűnően feldúlt nőt hazakísérték a rend éber őrei, akiket hálából azzal szórakoztatott, hogy előre megvallotta nekik, hogy majd ő is ráuszítja Pipás Pistát az élettársára. Nem, Veron nem volt okos. A helyzet az volt ugyanis, - és most kis figyelmet kérek, mert szapora egymásutánban fognak peregni a nevek -, hogy a harcias menyecske élettársának első felesége Dobák Antalné lánya, Tombácz Piroska volt, aki 5 évesen végig nézte apja meggyilkolását azon az ominózus márciusi éjjelen. Mivel így aztán számára ez volt egy családi tányércsörgés egészen természetes lezárása, ezért felmerülő konfliktus esetén időnként megfenyegette férjét, hogy simán az apja sorsára juthat. Utódja pedig folytatta a fenyegetőző szép hagyományt.

Nyomozás és kihallgatások sora vette kezdetét, a kibogozott szálak pedig bíróság elé juttatták a feltehetőleg több gyilkosságban, gyújtogatásban is vétkes Pipás Pistát, akit hálából 1933 január 13-án elsőfokon, majd áprilisban másodfokon is jogerősen halálra ítéltek. Védőbeszédében azzal érvelt, hogy puszta jó cselekedetből önbíráskodott, szemmel láthatólag agyon gyötört nők védelmében, az anyagi haszonról feledékenyen hallgatott. Kivégzésére várva jó cimboraságba került a szegedi Csillagbörtön egyik hittan tanárával, Thaly Idával, aki szerint Pista elképesztő lelki fejlődésen ment keresztül, bűnbánatot tanúsít és talán még Teréz anya is vehetne tőle leckéket. Buzgalmában személyesen írt levelet egyenesen Horthy Miklósnak a halálbüntetés alóli kegyelemért fohászkodva. Mondanám, hogy akár hisszük, akár nem - de mostanában könnyűszerrel elhisszük -, mindenki meglepetésére kegyelemben részesült.

Fődi-Pipás Viktória Pista 1940-ben szívelégtelenségben halt meg a Budapesti Gyűjtőfogházban véleményes, hogy Rózsa Sándor-szerű hősként vagy hidegvérű gyilkosként.

Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.

(Fun Zine)

Nyitókép: Pinterest