Az alig 2 négyzetkilométernyi, a Vatikán utáni második legkisebb városállam akkorka, hogy ha véletlenül rámorzsázunk a térképre, akkor már nem is látszik. A Monacói Hercegségben jártunk.
A homloktól sarokig luxi hercegségben naphosszat rázzák a rongyot és űzik a fényt, mi pedig néhány napra beleszimatolva a levegőbe igazán irigykedve gondolhatunk azokra, akiket egy ottani kórház szülészetén pottyantott el a gólya. Pedig nyilván az itt tengődők élete sem csupa mosolyalbum, hiszen a helyhiány miatt például nem túl könnyű megoldani, hogy az ember lánya hová is parkolja le azt a fránya Bentley-t. Még a szép számú autókereskedésekben is csak úgy vehetjük meg a betevő Aston Martint vagy McLarent, ha papírral tudjuk igazolni, hogy van hozzá garázsunk is.
A heNcegségben 1297 óta, még egyszer mondom: 1297 óta uralkodik a Grimaldi család, momentán az éppen regnáló II. Alberttel. Franciaországtól való függetlenségét azonban csupán 1861-ben ismerték el, amiért meglehetősen drága árat fizetve át kellett adnia területe 95%-át, azaz egész Nizzát és környékét, hogy fellélegezve végre a maga ura lehessen. A háborús megszállások sújtotta, ütött-kopott patinájú helynek III. Rainier herceg adta vissza mai tündöklését. Történelemtanulmányai során talán hallott valamit a „Te csak házasodj, boldog Ausztria” elméletről, mely tézist még alátámasztotta barátja, Aristotelész Onasszisz is, aki fennen hangoztatta, hogy egy amerikai sztár jelenléte jót tenne a törpeállam kissé megtépázott imázsának. Kapóra jött hát az Oscar-díjas tündöklő sztár, Grace Kelly Cannes-i filmfesztiválra érkező felbukkanása, akiről a Paris Match egyik filmkritikusa egyébként is szeretett volna egy közös képet kattintani Monacoban a nagyherceggel. III. Rainier a nyakába kapott egy rettentően nyűgös színésznőt, ugyanis a fotózás napján egy sztrájk miatt váratlanul elment az áram, így a frissen mosott hajú Grace Kelly ott állt egy kétségbeesett fodrásszal és egy öltöztetővel, akinek a keze egy működésképtelen vasalóban és egy gyűrött ruhában végződött. A toporzékolásnak egy másik, ámbár indokolatlanul elegáns ruha és egy friss virágokból alkotott gigantikus fejdísz vetett véget, ami elvonta a figyelmet az alatta viselt kócosságról. A továbbra is feldúlt színésznő durcásságát tovább fokozta a nagyherceg alig 2 órás késése, a megérkezése után azonban szabad szemmel is jól látható szikrázás és évődés vette kezdetét.
Clark Gable, Cary Grant és Bing Crosby exe talán picit benne maradt az utolsó előtti filmjében, a Hattyúban, ahol egy hercegnőt domborított, vagy megtetszett neki Monaco, ami mindig is egy monarchia hollywoodi verziója volt, mindenesetre a találkozást követően a korabeli postát jócskán leterhelő levelezésbe csaptak nem lévén még egyéb chat-lehetőség. Fél évvel később már el is hangzott minden férfi életének legfontosabb kérdése, ám hogy azt őszinte és szerelemittas érzelmek vagy a jéghideg céltudatosság okozta-e a gyűrűt tartó térdre borulást, az erősen véleményes. Tény, hogy a sudár és pazar szép színésznő addig nem vonulhatott oltárhoz, míg orvosi papírokkal nem támasztotta alá termékenységi képességeit és amíg a kasszához nem járult, hogy kicsengesse a kétmillió dollárnyi hozományát. De tényleg. Ennek felét saját zsebből állta, felét pedig a kissé felháborodott, ír bevándorlóból Amerikában önerőből milliomossá avanzsált édesapja fizetett ki megelőlegezett örökségként.
A házasságkötést követően a színésznő igyekezett alátámasztani az orvosi véleményt és az esküvő után 9 hónappal és 4 nappal megszülte Caroline hercegnőt, alig 1 évre rá a ma uralkodó Albert herceget, végül pedig a rebellis Stephanie hercegnőt, aki volt már modell, divattervező, énekesnő, ami már-már felért egy akusztikai környezetszennyezéssel, ámbár erre mondjuk én magam cáfolok rá, mert az Ouragan-t még ma is el tudom dudorászni. Hozzáment a saját testőréhez, 2 gyermekkel későbbi válását követően valakinek szült még egy gyereket, de az ő személye annyira durva lehetett, hogy még a születési anyakönyvi kivonatban sem volt hajlandó feltüntetni, majd - mint ki jól végezte dolgát, hozzáment egy cirkuszigazgatóhoz.
A tájfunszerű ön-és közveszélyességet hol a legkisebb gyerek figyelemfelkeltő törekvésével magyarázzák, hol pedig azzal az örök szóbeszéddel, hogy esetleg 17 évesen ő vezethette az autót édesanyja, Grace Kelly halálakor. A hivatalos álláspont szerint egy vezetés közben főszerephez jutott agyi vérrög okozta az 52 esztendős színésznő halálát, de a pusmogás a baleset körüli anomáliák miatt sosem szűnik, legfeljebb idővel halkabbá vált. Pedig a viharos sebességgel, kissé furcsán nekilódult házasság igazán meghitté, harmonikussá és láthatóan boldoggá cseperedett. A hercegné személye meghozta a szárnyaló turizmusú várt érdeklődést Monaco iránt, férje pedig óriási stratégaként remekül kormányozta a saját és a világ elitjének játszóterét. Szokatlanul hosszú uralkodása során a tengertől elzsákmányolva ötödével növelte a városállam területét, a frivol játékkaszinóiról és mondén szórakozóhelyeiről ismert Monacót 30 ezer embert foglalkoztató gazdasági és pénzügyi központtá tette. A nagyherceg tízre emelte Monaco nagykövetségeinek számát a világban, elérte, hogy a Vatikán püspökségről érseki rangra emelje egyházmegyéjét és kibrusztolta, hogy 183. tagállamként felvegyék országát az ENSZ-be. A mindössze 35 munkanélkülivel büszkélkedő hercegség adóparadicsomként funkcionál, szép számmal vonzva a pénzüket adóként elherdálni vonakodó vállalkozókat, színészeket, sportolókat. Meglehetősen lazák a pénzmosásra vonatkozó törvények és szabályok, beleértve a kaszinó szabályzatát is, sőt, az ilyen jellegű vizsgálódásokat Monaco kormánya dacos morcossággal akadályozza is kissé. 1950 óta rendeznek forma 1-es futamokat kikötő öbleiben kanyargó utcai pályán, hogy impozáns gigajachtok tatjáról figyelhesse a közönség a lóerőkkel folytatott viadalt. A valóságos földi paradicsom másik jelentős vonzereje a pazar, napsütéses időjárása, ami már április közepén csapra veri a szezont. Múlt hétvégén a grand slam-eket megelőző ATP tornák talán legrangosabbika került náluk befejezésre, amire én is kilátogattam, épp a legjobbkor, hiszen a görög félisten Stefanos Tsitsipas mosta fel a salakot a svéd Casper Ruuddal, de azért annyira megizzadt legalább, hogy egy pólóváltást indokoltnak találjon közszemlére téve kicsattintott izomzatát és bősz sóhajtozásra késztessen minket, gyanútlan nézőket.
Ha már ott jártunk, akkor természetesen mi is végiglátogattuk a hedonizmus-golgota főbb állomásait: a remek konyhájú, elképesztő atmoszférájú Coyát, ahol az azték és inka birodalomba való visszarepítést célozta meg a díszlettervező csapatmunka. A patinás Sass cafét, ahol a falat beborító fotók tanúsága szerint már mindenki megfordult a Föld című golyóbisról, aki csak letett valamit az asztalra államfőtől színészig, énekestől sportolóig. Aztán kétszer is levizitáltuk a dél-amerikai esőerdőt imitáló Amazónicót. Ittunk jó néhány kilépőt a Buddha bárban mulatva, mi is beálltunk az állandó és kötelező sorba, hogy helyet foglalhassunk a világ kiváltságosainak előadását szemügyre véve a nézőközönség pol pozíciójában, a Café de Paris-ban. Az előtte levő parkolóban szemügyre vehetjük az alkalmi autószalont, amit itt csak parkolóként szólongatnak. BTW azt azért tudnunk kell, hogy itt egy Ferrari nagyon kevés ahhoz, hogy valamelyest felhívjuk magunkra a figyelmet. De tényleg, még számolgatni is felesleges, mert az ágaskodó paripa itt gyakorlatilag tucatjárgány, olyannyira, hogy még a Nikki beachen dolgozó-mert persze ott is voltunk, majd’ elfelejtettem- pincérünk is azzal jár. Minimum egy Aston Martin Vantage, Bentley Bentayga, egy Rolls Royce Phantom vagy egy Bugatti szükséges ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését a sürgősen elkelni, azaz isten lábát megfogni szándékozó, zsenge kora ellenére malteres kanállal sminkelt lányszekciónak.
Még az egyébként bennem lakó, társadalmilag meglehetősen érzékeny énem is döbbenten hallgatott, és csak figyelte azt a végtelen és féktelen gazdagságot, ahogy itt az élet császárai és a világ kiváltságosai éldegélnek jókedvvel, bőséggel 3200 jurós Zimmermann estélyit használva strandruhának, 2014-es Cristal pezsgőt szürcsölgetve a reggelihez mosolygós kedélyességgel. Itt a pénz nem eszköz, nem cél, hanem rögeszme, én pedig rájöttem, hogy a kreativitás voltaképpen az, amikor az elegancia szórakozik. Megyek, átírom a lakcímkártyámat monakóira…
Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.
Nyitókép: Photo by Rishi Jhajharia on Unsplash
