A történelem során olyan hatalmas hegyláncok ékesítették a földet, melyeket mai fejjel nem lehet elképzelni. Ezek az évmilliók alatt — az időjárás viszontagságai és a kontinensek vándorlásai miatt — lecsiszolódtak. Kutatók egy csoportja szerint ezek a folyamatok befolyásoltak a ma ismert élővilág fejlődését. Hogyan lehetséges ez?
Az emberiség el sem tudna képzelni nagyobb hegységet, mint a Himalája, viszont a föld történelme során kettő, nála négyszer-ötször magasabb és hosszabb hegyvonulat is létezett. Az egyik a nagyjából 650-500 millió évvel ezelőtt tornyosuló magaslat, a transzgondwanai szuperhegység volt, amely 8 ezer kilométeren keresztül húzódott.
A másik évmilliókkal megelőzte társát, és szintén 8 ezer kilométeres hosszúságban terült el az akkori Nuna szuperkontinensen. Ezek a hegységek az éghajlatváltozás, a folyamatos kopás és a távolodó kontinensek áldozataivá váltak, így ma már nem találkozhatunk velük, és elképzelhető, hogy a ma ismert hegyláncok is a tengerek alatti törmelék részei lesznek a jövőben.
Kutatók egy csoportja azt kezdte kutatni, hogy a gondwanai szuperhegységek eróziója közben felszabaduló ásványok és az extra oxigén miként járult hozzá a — kambriumi robbanásként emlegetett — biológiai sokféleség kifejlődésének. Még rengeteg kutatás szükséges a hipotézis bizonyításához, viszont mindenképp érdekes, hogy a szuperhegységcsoport éppen akkor tűnt el a föld színéről, amikor a biológiailag összetett élet kialakulni kezdett.
Fotó: Unsplash/Mariya Tereshkova
Szakértők szerint a további időszakokban érdemes ezzel az összefüggéssel többet foglalkozni, hogy több kapcsolatot tudjanak megállapítani az utolsó hegyvidéki szakaszok elpusztulása és üledékké alakulása, az oxigénszint és más életépítő anyagok megjelenése, valamint az élet rohamos fejlődése között.
Nyitókép: Unsplash/Sava Bobov
Forrás: ScienceAlert
