Körülbelül 5 milliárd év múlva a Nap kialszik, ahogy az a legtöbb csillaggal történni szokott. Néhány égitest haldokolását a kutatók már figyelemmel kísérhették, ellenben egy mostani példány szokatlan, új metódusra hívta fel a csillagászok figyelmét.
Egy mostani tanulmány a V Hydrae nevű csillagot vizsgálja. Ez a vörös óriáscsillag körülbelül 1300 fényévre van a bolygónktól, tömege pedig nagyjából megegyezik a Napéval. Szakértők szerint hozzávetőlegesen hasonlóan nézhet majd ki a Nap néhány milliárd év múlva, így hasznos lehet kihunyásának a tanulmányozása.
Az égitest azonban néhány tulajdonságában eltér az eddig ismert csillagoktól, melyek meglepték a tudósokat. Egyrészről van mellette egy kísérőcsillag, mely olyan apró, hogy műszerekkel sem lehet megtalálni, viszont a V Hydrae mozgásából egyértelmű a létezése, valamint az is, hogy 8 és fél évente képes megkerülni nagy testvérét.
Fotó: ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)/S. Dagnello (NRAO/AUI/NSF)
Jelenlegi állapotában a csillag a változók kategóriájába tartozik, hiszen fényessége körülbelül 1-2 magnitúdóval változik 530 naponként. Ez jellemző tulajdonság a haldokló vörös óriásoka, mivel a magjukba nehezebb elemeket kezdenek fuzionálni a túlélés érdekében. Emellett a kutatók szokatlanul nagy számban találtak szén-részecskéket a körülötte lévő térben, ami azt jelenti, hogy egy szén alapú csillagról van szó.
Miközben az égitest az anyagokat a belső magjába tereli, addig elégnek a szénrészecskéi. Ez a nem mindennapi tulajdonság a V Hydraet AGB-csillaggá teszi. Ez a szakasz a csillagok életének utolsó része, amikor lassan a külső rétegjeiket levedlik magukról Ezt követően a megmaradt mag fehér törpévé omlik össze.
Ez az állítás azonban megdőlni látszik a mostani vizsgálatoknak köszönhetően, ugyanis, ha minden vörös óriás így szabadulna meg a rétegeitől, akkor körülöttük folyamatosan táguló ködöt kellene észlelniük az eszközöknek, melyekre találnak is példát. A V Hydrae ezzel ellentétben vastag, szénben gazdag gyűrűket vet ki magából, melyekből jelenleg hat kering körülötte.
A kutatók magyarázata szerint a csillag nagyjából száz évente szokatlanul aktív időszakon megy keresztül, ami nagyban eltér az általános AGB-modelltől. Ezek kifejezetten rövid intervallumú események a haldokolási szakaszban, így a csillagászok szerencsésnek mondhatják magukat, hogy lencsevégre tudtak kapni egy ekkora csodát.
Nyitókép: Unsplash/Guillermo Ferla
Forrás: ScienceAlert
