Alámerültünk Störr kapitány világában – így alakult ki A feleségem története látványvilága
Hosszú, nyolc hónapos előkészítés után négy országban forgatták A feleségem történetét. Láng Imola díszlettervezővel a film látványvilágának kialakításáról, valamint a helyszínek és kellékek megtalálásáról beszélgettünk.
Milyen volt a viszonyod a Füst Milán regénnyel? Volt, amit másképp képzeltél el, mint Enyedi Ildikó vagy Rév Marcell?
17 éves koromban olvastam A feleségem történetét, fiatal korom meghatározó regénye volt. A felkérés után újraolvastam, de alapvetően a forgatókönyvre hagyatkoztam. A munkafolyamat egy két hónapos kis csoportos előkészítéssel kezdődött, amely során Enyedi Ildikó rendező, Rév Marcell operatőr és én heti rendszerességgel találkoztunk. A találkozók Ildikó lakásán voltak, ami egy fantasztikus hangulatú hely. Ildikó beszélt a karakterekről, elképzelt jelenetekről, a film cselekményét mozgató érzelmi állapotokról. Rendkívül hasznos volt ez az időszak. Ezeket a beszélgetéseket idéztem fel a később az előkészítés során a döntéshelyzetekben. Mindannyian képekkel, referenciákkal készültünk ezekre az alkalmakra, és beszélgettünk róluk, inspirálódtunk.
Mi volt a következő lépés, miután kialakítottátok a látvány koncepcióját?
Fel kellett készülnöm az 1920-30-as évekből. Tanulmányoztam Párizs és Hamburg városszerkezetét, lakásait, a homlokzatokat, használati tárgyakat. Két hónap alatt rendkívül sok referenciaképet és filmet néztem meg. A rendező és az operatőr megosztotta velem, hogyan szeretnének különböző jeleneteket felvenni, milyen világítási koncepciót képzeltek el, hogy áll össze a jelenet. A díszletek színeit a szereplők színeihez igazítottuk. Igyekeztem minden részletet megtudni a korról. Mi volt a járókelők kezében, milyen utcabútorok, feliratok, utcatáblák voltak? Nagyon sokat segített B. Nagy Anikó, aki szakértőként vett részt a munkában. Ha nem tudtuk, volt-e akkoriban habfürdő, ő azt is tudta. Meg kellett ismernünk, akkoriban hogyan rendeztek be egy lakást: milyenek voltak a kilincsek, hogyan rakták le a parkettát, milyen kályhát vagy kandallót használtak. Markáns különbség van a két ország lakberendezése között anyaghasználatában, színeiben és karakterében is. Matyák Fanni és Pető Beatrix alkották a látványcsapat két pillérét.
A külföldi koprodukciós partnerek hogyan segítették a munkádat?
Máltán és Hamburgban helyi stábtagok segítették a munkámat. Három országban fogattunk: Máltán kezdődik a film, majd a kapitány és Lizzy Párizsban rendezkedett be, ahonnan Hamburgba költöznek át, és Párizsban ér véget a film. 2019-ben kétszer-háromszor elutaztunk néhány napra Hamburgba és Máltára, hogy az ottani produkciót segítő munkatársakkal kiválasszuk a helyszíneket. A műteremben felépített lakások homlokzatai, bejáratai valós helyszínek voltak. Előfordult, hogy egy hosszabb jelenet két országban, három helyszínen forgott.
Többnyire stúdióban építettétek fel a belső tereket?
A film fő gerincét két lakás adja, Störr és Lizzy párizsi és hamburgi otthona, amiket stúdióban építettük fel. A forgatókönyv szerint mind a kettő bérelt lakás, az egyiket Lizzy rendezi be, míg a kapitány a tengeren van, a másikat berendezetten veszik ki. Miután ezek a jelenetek leforogtak, a két lakást újrahasznosítottuk. A meglévő falakat, szobákat alakítottuk át Kovács Péter és Sárközi Zoli vezetésével. Azokat az apró helyszíneket, amiknek nem találtuk meg a valós helyszíneit, beköltöztettük a valahai díszletbe: a párizsi lakás egyik szobájából rendőrőrs, a másikból hotelszoba lett, a hamburgi lakásból pedig a magánnyomozó irodáját csináltuk meg, valamint egy kis kocsmát.
A stúdiófelvételek mellett sokszor forgattatok szabadtéren. Hamburgban például sok életkép van a csatornákon, gőzös hajókkal.
Nagyon jó volt a hamburgi csapat, Vicky von Minckwitz art directorral az élén. Ők vezettek be a kikötői élet rejtelmeibe, amiről korábban keveset tudtam. Például a csatornákon közlekedő hajóknak funkciójuk szerint eltérő színei vannak, hogy speciális csáklyákkal lökdösték előre a hajókat a csatornán. Abban is segítettek eligazodni, hogy minden korhűen jelenhessen meg a filmben. Szerencsére a hamburgiak nagyon büszkék a hajóikra, korhű állapotban tartják, folyamatosan felújítják, karbantartják őket, frissítik a festéket, a tulajdonosok még a korabeli szabású ruhákat viselik. A kisebb valahai gőzhajókra vissza kellett építeni a kéményeket, hiszen már nem gőzzel hajtják őket a városi turistakörök során.
Milyen volt a viszonyod a Füst Milán regénnyel? Volt olyan, amit másképp képzeltél el, mint Enyedi Ildikó vagy Rév Marcell?
17 éves koromban olvastam A feleségem történetét, fiatal korom meghatározó regénye volt. A felkérés után újraolvastam, de alapvetően a forgatókönyvre hagyatkoztam. A munkafolyamat egy két hónapos kis csoportos előkészítéssel kezdődött, amely során Enyedi Ildikó rendező, Rév Marcell operatőr és én heti rendszerességgel találkoztunk. A találkozók Ildikó lakásán voltak, ami egy fantasztikus hangulatú hely. Ildikó beszélt a karakterekről, elképzelt jelenetekről, a film cselekményét mozgató érzelmi állapotokról. Rendkívül hasznos volt ez az időszak. Ezeket a beszélgetéseket idéztem fel a később az előkészítés során a döntéshelyzetekben. Mindannyian képekkel, referenciákkal készültünk ezekre az alkalmakra, és beszélgettünk róluk, inspirálódtunk.
Mi volt a következő lépés, miután kialakítottátok a látvány koncepcióját?
Fel kellett készülnöm az 1920-30-as évekből. Tanulmányoztam Párizs és Hamburg városszerkezetét, lakásait, a homlokzatokat, használati tárgyakat. Két hónap alatt rendkívül sok referenciaképet és filmet néztem meg. A rendező és az operatőr megosztotta velem, hogyan szeretnének különböző jeleneteket felvenni, milyen világítási koncepciót képzeltek el, hogy áll össze a jelenet. A díszletek színeit a szereplők színeihez igazítottuk. Igyekeztem minden részletet megtudni a korról. Mi volt a járókelők kezében, milyen utcabútorok, feliratok, utcatáblák voltak? Nagyon sokat segített B. Nagy Anikó, aki szakértőként vett részt a munkában. Ha nem tudtuk, volt-e akkoriban habfürdő, ő azt is tudta. Meg kellett ismernünk, akkoriban hogyan rendeztek be egy lakást: milyenek voltak a kilincsek, hogyan rakták le a parkettát, milyen kályhát vagy kandallót használtak. Markáns különbség van a két ország lakberendezése között anyaghasználatában, színeiben és karakterében is. Matyák Fanni és Pető Beatrix alkották a látványcsapat két pillérét.
A külföldi koprodukciós partnerek hogyan segítették a munkádat?
Máltán és Hamburgban helyi stábtagok segítették a munkámat. Három országban fogattunk: Máltán kezdődik a film, majd a kapitány és Lizzy Párizsban rendezkedett be, ahonnan Hamburgba költöznek át, és Párizsban ér véget a film. 2019-ben kétszer-háromszor elutaztunk néhány napra Hamburgba és Máltára, hogy az ottani produkciót segítő munkatársakkal kiválasszuk a helyszíneket. A műteremben felépített lakások homlokzatai, bejáratai valós helyszínek voltak. Előfordult, hogy egy hosszabb jelenet két országban, három helyszínen forgott.
Többnyire stúdióban építettétek fel a belső tereket?
A film fő gerincét két lakás adja, Störr és Lizzy párizsi és hamburgi otthona, amiket stúdióban építettük fel. A forgatókönyv szerint mind a kettő bérelt lakás, az egyiket Lizzy rendezi be, míg a kapitány a tengeren van, a másikat berendezetten veszik ki. Miután ezek a jelenetek leforogtak, a két lakást újrahasznosítottuk. A meglévő falakat, szobákat alakítottuk át Kovács Péter és Sárközi Zoli vezetésével. Azokat az apró helyszíneket, amiknek nem találtuk meg a valós helyszíneit, beköltöztettük a valahai díszletbe: a párizsi lakás egyik szobájából rendőrőrs, a másikból hotelszoba lett, a hamburgi lakásból pedig a magánnyomozó irodáját csináltuk meg, valamint egy kis kocsmát.A kosztümös filmek esetében hosszabb előkészítésre van szükség. Mivel a helyszínek három országban voltak szétszórva, pontosan meg kellett határozni előre, hogy hol, mikor, milyen díszletben fogunk forgatni. Előfordult, hogy a forgatás kezdetén rögzítettük a jelenet végét egy országban, és ötven nap elteltével a jelenet elejét egy másik országban. Például a sztori szerint Störr kapitány Hamburgban belép a háza ajtaján, aminek a lépcsőháza a Bartók Béla úton volt, maga a lakás pedig a stúdióban. Fontos volt korán kiválasztani, hol lesz a kapitány lakása, mert a ház ablakainak az osztását másoltuk a műteremben, hogy össze lehessen fényképezni a kettőt. Van olyan hajós jelenet Máltán, amit Németországban kezdtünk forgatni: a kapitány inasa elindul annak ebédjével Hamburgban, szalad egy kicsit egy máltai hajón, majd benyit a kapitány kabinjába, ami szintén Máltán, de stúdióban épült fel. Stresszes volt mindent fejben tartani. Csodálatos munkát végzett a berendező csapat, Tápai Mihály vezetésével.
A karakterek tárgyainak keresésében is részt vettél.
Kovács Balázs prop masterrel nagy gonddal válogattuk össze a kapitány és Lizzy főbb kellékeit, és mutattuk meg őket Ildikónak. A kapitánynak van egy órája, amit mindig néz, amikor várja, hogy teljen az idő, míg a cigarettáját a film grafikusai tervezték: Réczey Zoli és Kiss Benjámin. Az utazóbőröndjét, egy szép korabeli bőrtáskát is több ajánlat közül választottuk ki úgy, hogy stimmeljen a főszereplő testmagasságához, de a hajózási szerszámait és műszereit is mind meg kellett találnunk egyesével. Most, hogy láttam a filmet, nem tolakodnak ezek a tárgyak, de mindegyik hozzájárul, hogy a karakterek pontosak legyenek.
Egy-egy improvizáció alkalmával azért néha elvesztettük a magabiztosságunkat. Egy jelenet forgatása közben Ildikó úgy döntött, hogy Störr kapitány veszekedés közben vágja falhoz a gramofont is, amiből csak egy darabunk volt. Alapelv, hogyha a forgatókönyv szerint valamit összetörnek a szereplők, azt minimum duplikálni szoktuk, de inkább három-négy darabot szerzünk belőle. A kellékesek, Stadler Tamás és Blazsej Béla a földre feküdtek egy takaróval a kezükben, hogy elkaphassák az indulatból eldobott gramofont, hogy az ne sérüljön meg, és a kamera se lássa őket. Szerencsére az akció sikerült.
Szöveg: Tóbiás Lilla
