Táskák egy üzletben

​Luxus táska vagy okos befektetés? Mi nők titokban mindig is tudtuk a választ

Tudtuk mi mindig, hogy a Chanel táska nem csak egy divatos kiegészítő, hanem egy időtálló befektetés is – most pedig a bankok is alátámasztják ezt a sejtésünket.

Mi nők mindenféle csacskaság mantrázására képesek vagyunk, ha önmagunk megnyugtatása, vagy leginkább megvezetése a cél. Mint például, hogy az 50 az új 30, meg hogy úgy öregszünk, akár a jó bor vagy némelyik műtárgy, és folyamatosan emelkedik az értékünk, miközben a vak is látja, hogy egyre többet kell költenünk állagvédelemre. Erre most alighanem valamelyik nőtársunk lefizette a svájci Credit Suisse befektetési bankot és pénzügyi szolgáltatót, ami nem volt rest 76 oldalon keresztül elemezni a gyűjtői piac állapotát és folyamatait ezekben az inflációban térdig járó időkben, hogy nekünk tetsző, az egónkat boldogra simogató végeredményre jusson.

A Financial Times által is kidoboltatott Collectibles című Credit Suisse jelentés ugyan nem arról számol be, hogy a negyvenes, ötvenes nők mennyivel menőbbek a húszas, harmincas társaiknál, de azért mégis elégedetten dorombolunk azt olvasván, ugyanis diagramjaik és táblázataik arra jutottak, hogy válság idején a Rolex karórák vagy a Chanel luxustáskák értékállóbban teljesítenek, mint akár a kortárs művészet, amiből egy lóugrással máris egyértelműen következik, hogy mi lehetünk férjeink legjobb befektetései. Mondjuk mindig is sejtettük, hogy le-és befektetés terén mi visszük a prímet, de most, hogy tudálékos hangú okfejtések bizonygatják a Rolex órák 33 százalékos áremelkedését a 2021-es aukciós árakhoz képest, és konkrét példákat hoznak a Lagerfeld dizájndarabok és Chanel táskák 24,5 százalékos ár gyarapodása mellett, akkor mi is könnyebben érvelünk a karácsonyi kívánságlistánkat lobogtatva.

Régi faktum, hogy a nőkhöz képest minden rabló amatőr, hiszen azok pénzt vagy életet követelnek, a nők azonban dobják az eldöntendő kérdést és mindkettőre rátennék a kezüket az oltár előtt álló pillanattól, de mégiscsak egyszerűbb mindezt hivatalosan alátámasztott érvek mentén haladva véghez vinni. Az értekezés szerint ugyan a gyűjtői piac meglehetősen szeszélyes, de bármelyik bekezdésen akad meg életünk párjának tekintete, mi garantáltan jól járunk, hiszen a jelentés szerint 2020-ban még a Hermès Birkin táskák bitorolták a csúcsot 30 százalékos ár növekedést produkálva, 2019-ben pedig a modern, azaz az 1945 és 2000 között gyártott ékszerek tűntek a legjobb befektetésnek 20 százalék körül prosperálva.

Az értekezés volatilitás szempontjából három csoportra osztja a vásárlós portyán gyűjthető darabokat: nevezetesen alacsony, közepes és magas változékonyságú kategóriákra. Az elmúlt három év tapasztalatai alapján a legnagyobb változékonysággal időtálló portékák közé tartoznak a II. világháború utáni és a kortárs, a brit, a kínai művészet alkotásai, miként az arany és a globális részvények is.

Közepes kategóriába sorolódnak az impresszionista művek, a klasszikus autóritkaságok és borok, valamint a hedge fundok, azaz a kevéssé szabályozott befektetési alapok.

És akkor következzen a dobpergés és fanfárok, na meg minden, ami csak a figyelemfelkeltéshez szükséges, ugyanis alacsony volatilitással bíró, tehát legbiztosabb befektetésnek tekinthetők a már megidézett órák, ékszerek és Chanel táskák, amik kiemelkedően jól teljesítenek kirívó mértékű infláció esetén is rezzenéstelen kősziklaként állva a szimbolikus világégésben. Ráadásul menekülős nyúlcipő húzása közben könnyedebben mozgósítható a csuklónkra kattintva vagy a vállunkra kanyarítva, mint egy benga nagy kínai váza vagy egy hónunk alá csapott Monet.

A Financial Times undok szemleírója ugyan igyekszik kicsit alacsonyabb lángra csavarni a mértéktelen lelkesedésünket azt pedzegetve, hogy a fent nevezett órák, ékszerek, táskák piacra penderítése sem egyszerű, és bitang súllyal esik a latba az adott kincs állapota és előélete, előző tulajdonosa. De szerintem unokánknak mondjuk éppen eléggé pedigrés lesz a mi nevünk megemlítése, mint előző tulajdonos, legalábbis én jobban örültem volna, ha dédnagymamámtól nem csupán a tejfölös-krumplis derelye receptje és a visszérre való hajlam marad rám örökségül.

Szóval szerintem mindenki sebesen töltse le férje mobiljára a Vestiaire Collective appot, ami a használt darabok legnagyobb börzéje, és ahol a napnál is világosabban kiderül, hogy életük eddigi legjobb döntése után - nevezetesen hogy minket választottak párjukul (mondjuk ezt a döntést is mi hoztuk meg, de ezzel a hírrel már tényleg ne sokkoljuk tovább szegény párákat) - a következő leghelyesebb választás és befektetés egy nekünk vásárolt Chanel vagy Hermès táska lesz, amivel leánygyermekeink mélységesen egyet fognak érteni.

Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.

Nyitókép: Shutterstock