A súlyos COVID kognitív hatása 20 évnyi öregedéssel egyenértékű
Mára már közismert tény, hogy a COVID-19 tartós fáradtsághoz és agyi ködhöz vezethet. A súlyos fertőzés hosszú távú kognitív hatásainak eddigi egyik legszigorúbb vizsgálata azonban most meglehetősen nyugtalanító eredményeket hozott.
Egy tanulmányban, amelyben 46 súlyos COVID-19 beteget hasonlítottak össze 460 megfelelő kontrollszeméllyel, a kutatók megállapították, hogy a súlyos COVID-19 hat hónappal későbbi mentális hatásai 20 év öregedéssel – 50 évről 70 évre – vagy 10 IQ-pont elvesztésével egyenértékűek lehetnek.
A specifikus mentális változások is különböztek a korai demencia vagy az általános öregedés során tapasztaltaktól, írja a ScienceAlert.
„A kognitív károsodás számos neurológiai rendellenesség, köztük a demencia, sőt még a rutinszerű öregedés is jellemző, de az általunk észlelt minták – a COVID-19 kognitív „ujjlenyomata" – mindezektől különbözött”
– mondja David Menon idegtudós, a brit Cambridge-i Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.
Az új tanulmány azt vizsgálja közelebbről, hogy a fertőzés súlyos eseteit követően milyen komoly kognitív változások következnek be, hogy elkezdhessük megérteni, hogyan lehet ezeket enyhíteni.
„Csak Angliában több tízezer ember került intenzív osztályra a COVID-19 miatt, és még sokkal többen lesznek nagyon betegek, de nem kerülnek kórházba”
– mondja a kutatás vezetője, Adam Hampshire, a londoni Imperial College kognitív tudósa.
„Ez azt jelenti, hogy sokan vannak olyanok, akiknek még hónapokkal később is gondjaik vannak az észleléssel. Sürgősen meg kell vizsgálnunk, hogy mit lehet tenni ezeknek az embereknek a megsegítésére.”
A kísérletben 46 olyan ember vett részt, akik 2020 márciusa és júliusa között koronavírus miatt került a cambridge-i Addenbrooke's kórházba. Közülük tizenhatan gépi lélegeztetést kapott az ott tartózkodása alatt.
Átlagosan hat hónappal a fertőzésük után a kutatók egy Cognitron nevű tesztelő eszközzel felügyelték őket, hogy lássák, hogyan teljesítenek olyan területeken, mint a memória, a figyelem, a gondolkodás, valamint a szorongás, a depresszió és a poszttraumás stressz zavar.
A kutatóknak nem álltak rendelkezésükre olyan teszteredmények, amelyekkel össze lehetett volna hasonlítani azelőttről származó eredményeket, hogy ezek az egyének megbetegedtek volna a COVID-ban. Így összehasonlították eredményeiket egy 460 fős, megfelelő kontrollcsoporttal.
Ezeket az eredményeket azután feltérképezték, hogy megnézzék, mennyire tértek el az életkorukra és a demográfiai adatokra vonatkozó elvárt pontszámoktól a lakosság 66 008 tagja alapján. Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik túléltek egy súlyos COVID-ot, kevésbé voltak pontosak és lassabbak a reakcióidejükben, mint a kontrollcsoport tagjai.
A kognitív veszteség mértéke hasonló volt az 50 és 70 év közötti öregedés hatásaihoz, és 10 IQ-pont elvesztésével volt egyenértékű. Leginkább a verbális analógiás feladatok pontossága volt érintett – ahol az embereket arra kérik, hogy találjanak hasonlóságot a szavak között. Ez olyan anekdotikus jelentéseket tükröz, amelyek azt sugallják, hogy a fertőzés után az emberek nehezen találják meg a megfelelő szót, és úgy érzik, hogy az agyuk lassított
Érdekes módon, bár a betegek különböző mértékű fáradtságról és depresszióról számoltak be, a csapat megállapította, hogy a kognitív eredményt a legjobban a kezdeti fertőzés súlyossága, nem pedig a túlélő jelenlegi mentális egészsége jelzi előre.
Ezek az eredmények azt jelzik, hogy bár mind a fáradtság, mind a mentális egészség a COVID-19 kiemelkedő krónikus [következményei], súlyosságuk valószínűleg némileg független a megfigyelt kognitív hiányosságoktól”
– írják a kutatók tanulmányukban.
A némileg jó hír, hogy a nyomon követéskor a gyógyulás jelei mutatkoztak, de ez legfeljebb fokozatos volt.
„Néhány beteget még tíz hónappal az akut fertőzés után is nyomon követtünk, így nagyon lassú javulást láthattunk. Bár ez statisztikailag nem volt szignifikáns, de legalább a jó irányba mutat, de nagyon valószínű, hogy ezek közül az egyének közül néhányan soha nem fognak teljesen felépülni”
– tette hozzá Menon.
Ez a tanulmány csak a kórházi betegek szélsőségesebb végét vizsgálta, de rengeteg más tanulmány is mutatja, hogy még az „enyhe” esetek is okozhatnak hasonló kognitív hatásokat. Ami még mindig nem teljesen tisztázott, hogy a SARS-CoV-2 vírus miért és hogyan okozza ezt a kognitív hanyatlást.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy súlyos COVID során az agy csökkenti a glükózfogyasztást a frontoparietális hálózatban, amely a figyelemben, a problémamegoldásban és a munkamemóriában vesz részt. Az is ismert, hogy a vírus közvetlenül is hatással lehet az agyra.
A kutatók szerint azonban a valószínű bűnös nem a közvetlen fertőzés, hanem a tényezők kombinációja: többek között az agy csökkent oxigén- vagy vérellátásaa z erek alvadása és a mikroszkopikus vérzések.
Egyre több bizonyíték van arra is, hogy a szervezet saját immun- és gyulladásos válasza is jelentős hatással lehet az agyra.
„A jövőbeni munka arra fog összpontosítani, hogy ezeket a kognitív hiányosságokat feltérképezzük a mögöttes neurális patológiákhoz és gyulladásos biomarkerekhez, és hogy longitudinálisan nyomon kövessük a gyógyulást a krónikus fázisban”
– írják a kutatók.
Nyitókép: Shutterstock/ ker_vii
