Ezért nem kap minden élethosszig tartó dohányos tüdőrákot
Sőt, ami azt illeti, a dohányosok túlnyomó többsége nem lesz tüdőrákos. A tudósok régóta töprengenek azon, hogy miért, és egy új tanulmány megerősíti azt az elképzelést, hogy ebben a genetika is szerepet játszik.
Azok között, akik dohányoznak, de soha nem alakul ki tüdőrák, a kutatók találtak egy veleszületett előnyt. Úgy tűnik, hogy a tüdőjüket borító sejtek kisebb valószínűséggel mutálódnak az idő múlásával.
Az eredmények arra utalnak, hogy egyeseknél a DNS-javító gének aktívabbak, ami megvédhet a rák kialakulásától, még akkor is, ha rendszeresen cigarettáznak, írja a ScienceAlert.
A tanulmány 14 soha nem dohányzó, valamint 19 könnyű, közepes és erős dohányos hörgőjéből vett genetikai profilokat használt fel. A résztvevők tüdejéből gyűjtött felszíni sejteket egyenként szekvenálták, hogy megmérjék a genomjukban lévő mutációkat.
„Ezek a tüdősejtek éveket, sőt évtizedeket élnek túl, és így a kor és a dohányzás hatására egyaránt felhalmozódhatnak a mutációk. A tüdő összes sejttípusa közül ezek a legnagyobb valószínűséggel válnak rákossá”
– magyarázza Simon Spivack epidemiológus és tüdőgyógyász az Albert Einstein Orvosi Főiskoláról.
A szerzők szerint az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy az emberi tüdőben a mutációk a természetes életkor előrehaladtával növekednek, a dohányosok körében pedig a DNS-károsodás még jelentősebb. A dohányfüstöt már régóta összefüggésbe hozzák a tüdő DNS-károsodásának kiváltásával, de az új tanulmány szerint nem minden dohányos van ugyanabban a helyzetben.
Míg a mennyiség, amelyet valaki elszívott, összefüggésbe hozható volt a sejtmutációs arány növekedésével, addig a napi egy doboz cigarettával egyenértékű, körülbelül 23 év eltöltött dohányzás után ez a kockázat tetőzik.
„A legsúlyosabb dohányosoknak nem volt a legnagyobb mutációs terhe. Adataink arra utalnak, hogy ezek az egyének azért maradhattak életben ilyen sokáig az erős dohányzás ellenére, mert sikerült elnyomniuk a további mutáció-felhalmozódást. A mutációk ilyen mértékű kiegyenlítődése abból eredhet, hogy ezeknek az embereknek nagyon jól működő rendszereik vannak a DNS-károsodások javítására vagy a cigarettafüst méregtelenítésére”
– mondja Spivack.
Az eredmények segíthetnek megmagyarázni, hogy az élethosszig dohányzók 80-90 százalékánál miért nem alakul ki soha tüdőrák. Azt is megmagyarázhatják, hogy miért alakul ki daganat azoknál az embereknél, akik egyáltalán nem dohányoznak.
Bár úgy tűnik, hogy a mérgező dohányfüst extra sejtmutációkat vált ki a tüdőben, az, hogy ezek a mutációk daganattá alakulnak-e, attól függ, hogy a szervezet mennyire képes a DNS javítására vagy a DNS-károsodás csökkentésére. A DNS-javítással foglalkozó gének lehetnek öröklöttek vagy szerzettek, és a javító gének elnémulása korábbi kutatások szerint összefüggésbe hozható a tumorok kialakulásával.
Nem a gének az egyedüli tényezők, amelyek befolyásolják egy személy rákkockázatát. Az olyan környezeti tényezők, mint az étrend, szintén befolyásolhatják a szervezetben lévő tápanyagokat, amelyek hatással vannak a daganatok kialakulására.
Hogy mitől lesz az egyén szervezete jobb a DNS javításában, az még vita tárgyát képezi, és valószínűleg bonyolult, de az új eredmények arra utalnak, hogy ez a folyamat szorosan összefügg a tüdőrák kialakulásával.
„Most olyan új vizsgálatokat szeretnénk kifejleszteni, amelyekkel mérni tudjuk valakinek a DNS-javító vagy méregtelenítő képességét, ami új módot kínálhat a tüdőrák kockázatának felmérésére”
– fogalmazott Jan Vijg genetikus.
Nyitókép: Shutterstock
