Két kezét a fejént tartó fiatal nő fejfájásban szenevd, kék háttér előtt

A népesség több mint felét évente érinti ez az egészségügyi rendellenesség

Egyesek számára a fejfájás nem több egy kis kellemetlenségnél, melyet legrosszabb esetben is helyretesz egy fájdalomcsillapító. Sokakat érint azonban a tartósabb és súlyosabb fejfájás; egy új tanulmány most megbecsülte ennek a betegségnek a mértékét világszerte, és az adatok megdöbbentőek.

A Norwegian University of Science and Technology epidemiológusai által vezetett csoport 1961-től 2020 végéig tartó epidemiológiai fejfájás-vizsgálatokat foglalt össze; az adatok az általános fejfájásra, a migrénre és a feszültség típusú fejfájásra terjedtek ki, és kiderült, hogy évente 52 százalékunk szenved valamilyen fejfájás-zavarban.

Az áttekintett 357 publikáció többnyire magas jövedelmű országokból származott. A kutatócsoport olyan tanulmányokat is bevont, amelyekben a résztvevők mintája nemcsak klinikai vizsgálatokból, hanem a legkülönbözőbb környezetekből származott, beleértve a vállalati alkalmazottakat, egyetemi hallgatókat és kórházi személyzetet, írja a ScienceAlert.

Összességében a szerzők becslése szerint a migrén globális előfordulási gyakorisága 14 százalék, a feszültségtípusú fejfájásé pedig 26 százalék.

„Naponta a világ népességének 15,8 százaléka szenvedett fejfájást”

– mutatnak rá komoran a szerzők.

A kutatók azt is megállapították, hogy a fejfájás minden típusa gyakoribb volt a nőknél, mint a férfiaknál, a legnagyobb különbséget a migrén mutatta (17 százalék a nőknél és 8,6 százalék a férfiaknál). A nők nagyobb valószínűséggel számoltak be arról is, hogy a fejfájásuk folyamatos egészségügyi problémaként jelentkezett: a nők 6 százaléka számolt be arról, hogy havonta 15 vagy több napon fájt a feje, míg a férfiaknál ez az arány 2,9 százalék volt.

Az elemzett tanulmányok közül sokan készítettek saját becsléseket a fejfájás globális gyakoriságára vonatkozóan, de ezek nagymértékben eltértek egymástól.

A modellezés azt mutatta, hogy a migrénre vonatkozó becslések eltéréseinek 6 százalékát a tanulmányok különböző években történő publikálásával lehetett magyarázni, és a prevalencia (előfordulási gyakoriság) becslései az újabb publikációkkal nőttek. Nem volt azonban összefüggés a publikáció dátuma és más fejfájástípusok között.

Bár úgy tűnik, hogy a migrén növekszik a népességen belül, a kutatócsoport megjegyzi, hogy nem ez az egyetlen lehetséges magyarázat.

„A migrén prevalenciájának idővel történő látszólagos növekedése valós lehet, talán a környezeti, fizikai, viselkedési vagy pszichológiai változásokkal függ össze, de valószínűbb, hogy az évek során bekövetkezett módszertani fejlődéshez van köze, ami a jobb hozzáférési és bevonási technikákhoz és a jobb diagnosztikai eszközökhöz vezetett”

– mondják a szerzők.

Amikor a szerzők figyelembe vették az olyan módszertani tényezőket, mint a szűrőkérdések, a minta mérete, a publikáció éve és a diagnosztikai kritériumok alkalmazásának módja, a migrénre vonatkozó becslések eltérésének 29,9 százalékát tudták megmagyarázni, más fejfájás-kategóriák esetében pedig kevesebbet.

Mivel az áttekintett tanulmányok többsége jó egészségügyi rendszerrel rendelkező, magas jövedelmű országokból származik, a szerzők óva intenek attól, hogy ezeket az eredményeket minden országra általánosítani lehessen. Ha több adatot lehetne gyűjteni a közepes és alacsony jövedelmű országokból, pontosabb globális becslést kaphatnánk.

Bár a fejfájás előfordulási gyakoriságának pontos számadatait illetően továbbra is fennáll némi bizonytalanság, az áttekintés más kutatásokkal együtt következetesen azt mutatja, hogy a fejfájás világszerte hatalmas terhet jelent.

A Global Burden of Disease tanulmány 2019-es ismétlése megállapította, hogy a migrén önmagában a második leggyakoribb rokkantsági ok, és az első az 50 év alatti nők körében, ami rávilágít arra, hogy a fejfájás rendellenességei világszerte jelentős közegészségügyi problémát jelentenek.

„Megállapítottuk, hogy a fejfájás-rendellenességek előfordulási gyakorisága továbbra is magas világszerte, és a különböző típusok terhei sokakat érinthetnek. Arra kell törekednünk, hogy megelőzéssel és jobb kezeléssel csökkentsük ezt a terhet. Ahhoz, hogy az ilyen erőfeszítések hatását mérni tudjuk, képesnek kell lennünk arra, hogy a társadalmakban nyomon kövessük a prevalenciát és a terhet. Tanulmányunk segít megérteni, hogyan javíthatjuk módszereinket”

– fogalmazott Lars Jacob Stovner neurológus, a Norwegian University of Science and Technology munkatársa.

Nyitókép: Shutterstock / Krakenimages.com