A vércsoportunk befolyásolja a korai sztrók kockázatát
A vércsoportok a vörösvértestek felszínén megjelenő vegyi anyagok gazdag változatosságát írják le. A legismertebbek közé tartoznak az A és B nevűek, amelyek együttesen AB-ként, külön-külön A vagy B-ként, vagy egyáltalán nem, O-ként lehetnek jelen.
Még ezeken a főbb vércsoportokon belül is léteznek finom eltérések, amelyek a felelős gének mutációiból erednek.
Egy tavaly közzétett tanulmányban a genomikai kutatók egyértelmű összefüggést tártak fel az A1 alcsoport génje és a korai sztrók között, olvasható a ScienceAlert cikkében.
A kutatók 48 genetikai vizsgálat adatait állították össze, amelyekben nagyjából 17 000 sztrókon átesett ember és közel 600 000 sztrókon kívüli kontrollszemély vett részt. Minden résztvevő 18 és 59 év közötti volt.
Az egész genomra kiterjedő keresés során két olyan helyet tártak fel, melyek erősen összefüggnek a sztrók korábbi kockázatával. Az egyik egybeesett azzal a ponttal, ahol a vércsoport génjei ülnek. Egy második, a vércsoportgének meghatározott típusainak elemzése ezután azt találta, hogy azoknál az embereknél, akiknek a genomja az A csoport valamelyik variációját kódolta, 16 százalékkal nagyobb volt az esélye a 60 éves kor előtti sztróknak, mint a más vércsoportú populációnál.
Az O1 csoport génjével rendelkezők esetében a kockázat 12 százalékkal volt alacsonyabb. A kutatók ugyanakkor megjegyezték, hogy az A vércsoportúaknál a sztrók további kockázata csekély, így ebben a csoportban nincs szükség extra éberségre vagy szűrésre.
„Még mindig nem tudjuk, hogy az A vércsoport miért jár magasabb kockázattal. De valószínűleg valami köze van a véralvadási faktorokhoz, például a vérlemezkékhez és az ereket bélelő sejtekhez, valamint más keringő fehérjékhez, amelyek mind szerepet játszanak a vérrögök kialakulásában”
– mondta el Steven Kittner, vezető szerző, a Marylandi Egyetem érsebész-neurológusa.
A vizsgálatba bevont emberek Észak-Amerikában, Európában, Japánban, Pakisztánban és Ausztráliában éltek, a nem európai felmenőkkel rendelkezők csak a résztvevők 35 százalékát tették ki. A jövőbeni, változatosabb mintával végzett vizsgálatok segíthetnek tisztázni az eredmények jelentőségét, tette hozzá Kittner.
A tanulmány másik fontos megállapítása abból származik, hogy összehasonlították azokat az embereket, akik 60 éves koruk előtt szenvedtek agyvérzést, azokkal, akik 60 éves koruk után szenvedtek agyvérzést. Ehhez a kutatók egy körülbelül 9300 60 év feletti, sztrókot elszenvedett emberből és mintegy 25 000 60 év feletti kontrollszemélyből álló adathalmazt használtak fel, akiknek nem volt sztrókjuk.
Megállapították, hogy az A vércsoportúak megnövekedett sztrók-kockázata a késői sztrók-csoportban jelentéktelenné vált. Ez azt jelenti, hogy a korai életkorban bekövetkező sztrókoknak más mechanizmusa lehet, mint a későbbiekben bekövetkezőknek.
A szerzők szerint a fiatalabb embereknél a sztrókot kisebb valószínűséggel okozza az artériákban felhalmozódó zsírlerakódás (az úgynevezett érelmeszesedés), és nagyobb valószínűséggel okozzák a vérrögképződéssel kapcsolatos tényezők.
Emellett az is kiderült, hogy a B vércsoportú embereknél életkortól függetlenül mintegy 11 százalékkal nagyobb a sztrók valószínűsége az azt nem szenvedő kontrollcsoporthoz képest.
Korábbi tanulmányok szerint a genomnak a vércsoportot kódoló része, az úgynevezett ABO-lókusz összefüggésbe hozható a véráramlást korlátozó koszorúér-meszesedéssel és a szívinfarktussal.
Az A és B vércsoport genetikai szekvenciáját a vénákban kialakuló vérrögök, az úgynevezett vénás trombózis kissé magasabb kockázatával is összefüggésbe hozták.
Nyitókép: Shutterstock
