A rákos nőknél sokkal nagyobb a szexuális problémák kockázata
Az Acta Oncologica című szakfolyóiratban közzétett kutatásból, amely az eddigi egyik legnagyobb ilyen jellegű tanulmány, arra is utal, hogy a rák típusa és a kezelés intenzitása befolyásolja a betegek szexuális életének minőségét.
Az eredmények közel 700 olyan nőn alapulnak, akiket 40 éves koruk előtt diagnosztizáltak mellrákkal és más rákos megbetegedésekkel. Ezek azt mutatják, hogy a nők szexuálisan ugyanolyan aktívak, mint azok, akik nem szenvednek ilyen betegségben, de lényegesen nagyobb arányban tapasztalnak intimitási nehézségeket, számol be róla a Medical Xpress.
A rákos betegek a szex iránti érdeklődés hiánya (45%) volt az első számú probléma, amelyről beszámoltak, ezt követték az orgazmus elérésével kapcsolatos problémák (34%) és a szexuális élettel való elégedettség (22%). Ezek az aggodalmak az általános népességben élő, rákdiagnózis nélküli nők körében is gyakoriak voltak, de kisebb mértékben (32%, 28%, illetve 19%).
Most, egy többek között a svédországi Uppsala Egyetem és a Karolinska Institutet munkatársaiból álló kutatócsoport arra ösztönzi az orvosokat, hogy adott esetben nyújtsanak támogatást a szexuális jólléthez. Az általuk javasolt stratégiák között szerepel a hormonpótló terápia (HRT), a hüvelyi hidratálók és a pszichoszexuális tanácsadás, többek között az egyedülálló nők számára.
„Ez az egyik legnagyobb populáción alapuló vizsgálat, amelyet valaha is végeztek a szexuális funkcióról fiatal nők körében a rákbetegség után. Eredményeink azt mutatják, hogy három nőből kettőnél szexuális diszfunkciót tapasztaltak, és a problémák összefüggnek a rákkezeléssel és az érzelmi distresszel. Ezek az eredmények aláhúzzák annak szükségességét, hogy a klinikai ellátás és a nyomon követés során rutinszerűen értékeljék a szexuális egészséget. Javasoljuk a nőknek szóló specifikus beavatkozások kidolgozását a tanácsadás és egyéb segédeszközök nyújtása mellett”
– mondja Lena Wettergren, az Uppsalai Egyetem ápolástudományi professzora, a kutatás vezető szerzője és kutatója.
Világszerte évente több mint félmillió fiatal felnőtt korú nőnél diagnosztizálnak rákot. A hormonális változások és a testkép-problémák olyan biológiai és pszichológiai tényezők közé tartoznak, amelyek alááshatják az intimitásban való részvételüket vagy annak élvezetét. Mégis, a rák és a szexuális diszfunkció közötti kapcsolat teljes mértéke ismeretlen.
Egyes tanulmányok szerint a fiatal nők mintegy fele számol be szexuális problémákról a diagnózist követő első években. A kutatásban azonban a mellrák dominál, és kevés tanulmány hasonlította össze a betegeket az általános lakossággal.
A tanulmány szerzői meg akarták határozni a fiatal női rákbetegek problémáinak mértékét és okát. Az adatok 694, 18 és 39 év közötti nőn alapultak, akiket 2016 januárja és 2017 augusztusa között diagnosztizáltak, és akiket a hivatalos nemzeti egészségügyi nyilvántartásokon keresztül azonosítottak.
A betegek felének mellrákja, a többieknek nőgyógyászati rákja, agydaganata vagy limfómája volt. Összesen 53%-uk esett át „nagyon” vagy „legnagyobb” besorolású kezelésen az intenzitása vagy annak mértéke alapján.
Mindannyiukat másfél évvel a diagnózis felállítása után kérdezték meg a szexuális életükről az elmúlt egy hónapban. A kérdések nyolc, a szexuális aktivitással kapcsolatos témakörre vonatkoztak, mint például a szexuális élettel való elégedettség, a szexuális aktivitás iránti érdeklődés, a szexuális aktivitás során jelentkező kellemetlenségek és fájdalom, valamint az orgazmusra való képesség. Ezenkívül a betegeket megkérték, indokolják meg, miért nem szexeltek partnerükkel, és a testképpel kapcsolatban is kérdeztek, például arról, hogy nehezükre esik-e meztelenül nézni magukat.
A páciensek saját érzelmi distresszüket is értékelték.
Az eredményeket 493, 19 és 40 év közötti, rákdiagnózis nélküli nő véletlenszerű mintájával hasonlították össze. Az eredmények azt mutatták, hogy a rákos és a nem rákos nők többsége (83%, illetve 87%) élt szexuális életet az elmúlt 30 napban, akár partnerrel, akár önkielégítéssel.
Háromból két rákos beteg (63%) azonban legalább egy szexuális problémára, például szeméremtesti panaszra panaszkodott. A felmérésben résztvevők összességében nagyobb valószínűséggel számoltak be bármilyen típusú szexuális tevékenységgel kapcsolatos problémákról.
Az idősebb nőknél és a mell- vagy nőgyógyászati rákos betegeknél nagyobb volt a szexuális jellegű problémák kockázata., és ugyanez volt a helyzet az intenzívebb kezelésen, például nagy dózisú sugár- és kemoterápián átesett betegek esetében is. Az érzelmi szorongás és a testük torzult megítélése a rákkezelést követően összefüggésbe hozható volt a nagyobb szexuális diszfunkcióval.
A hüvelyszárazság vagy fájdalom, valamint a nem vonzónak érzés voltak a legfontosabb tényezők, amelyek a partnerrel való szexuális aktivitás hiányához kapcsolódtak. Ez a rákbetegek körében történt, és a szerzők kiemelik, hogy ezek mindegyike potenciálisan összefügghet a rákkezeléssel.
A vizsgálat korlátai közé tartozik, hogy azok a résztvevők, akik beleegyeztek a részvételbe, szexuálisan aktívabbak lehettek, és kevesebb szexuális problémájuk volt, vagy fordítva. Ez tehát olyan eredményeket hozhatott volna létre, amelyek túl- vagy alulbecsülték a megállapításokat; de a felmérés kitöltésére felkért emberek többsége (72%) megtette ezt.
Nyitókép: Shutterstock
