Aranyos macska alszik puha takaróban, gazdája karjaiban

Sok gazdi nem jól szereti a macskáját

Egy új tanulmányból szerint a magukat hozzáértő és tapasztalt macskaszülőknek tartó emberek valójában túl sok szeretetet adnak macskáiknak – vagy legalábbis nem a legjobb módon közvetítik azt.

Korábbi kutatások segítettek megállapítani, hogyan kell bánni a macskákkal, hogy megnyugtassák őket, vagy legalábbis kevésbé ellenségesek és talán egy kicsit szeretetteljesebbek legyenek. Ez magában foglalja azokat a testrészeket, ahol az állatok szeretik, ha simogatják őket, valamint azt, hogy hogyan és mikor szeretik, ha felemelik őket.

Az új kutatás eredményei alapján a magukat „macskás embernek” valló emberek hajlamosak olyan testrészeiken simogatni az állatokat, amelyek nem annyira kellemesek számukra, és kevésbé hagyják a macskaféléknek a választás lehetőségét, hogy hogyan bánjanak velük, derül ki a ScienceAlert cikkéből.

„Természetesen minden macska egyéniség, és sok macskának sajátos preferenciái vannak arra vonatkozóan, hogyan szeretik, ha velük érintkeznek. Van azonban néhány jó általános alapelv is, amelyet érdemes követni annak érdekében, hogy minden macska a lehető legkényelmesebben érezze magát, és hogy a sajátos igényeiknek eleget tegyünk”

– mondta Lauren Finka, az angliai Nottingham Trent Egyetem állatviselkedés és állatjólét kutatója.

A vizsgálatban nagyjából 120 önkéntes vett részt, akik a Battersea Dogs and Cats Home nevű menhelyen egyenként öt percet tölthettek három számukra ismeretlen macskával. Minden önkéntesnek előzetesen ki kellett töltenie egy kérdőívet, amely felmérte a személyiségüket és a macskákkal kapcsolatos tapasztalataikat.

Amellett, hogy arra kérték őket, hagyják, hogy a macskák közeledjenek feléjük, és ne kövessék az állatokat, a kísérletben résztvevőket arra bátorították, hogy úgy lépjenek kapcsolatba a macskákkal, ahogyan azt általában az otthonukban élő cicákkal tennék.

A kutatók megállapították, hogy azok az emberek, akik tapasztaltabbnak és a macskákkal kapcsolatban jártasabbnak minősítették magukat, nagyobb valószínűséggel érintették meg az állatokat a farok tövénél, a lábaknál, a háton és a hasnál – olyan területeken, ahol a macskák jellemzően nem szeretik, ha simogatják őket (általában a füleket, az arcot és az áll alatt szeretik).

Mi több, azok a résztvevők, akik arról számoltak be, hogy több macskájuk van otthon, és akiknek már régebb óta van macskájuk, kevésbé valószínű, hogy a macskáknak annyi kontrollt és szabadságot adtak az interakciók során, amennyit valójában kellett volna.

„Eredményeink azt sugallják, hogy bizonyos jellemzők, amelyekről feltételezhetjük, hogy valakit jóvá tesznek a macskákkal való interakcióban – mennyire tájékozottnak mondják magukat, milyen macskatartási tapasztalataik vannak, és hogy idősebbek – nem mindig tekinthetők megbízható mutatóinak annak, hogy valaki alkalmas-e bizonyos macskák örökbefogadására, különösen azokéra, amelyeknek különleges kezelési vagy viselkedési igényeik vannak”

– mondja Finka.

Ami az emberek életkorát és személyiségtípusát illeti, az idősebbek és a neurotikusság tekintetében magasabbra rangsoroltak voltak azok az önkéntesek, akik nagyobb valószínűséggel fogták vissza a macskákat, míg az extrovertáltak hajlamosak voltak gyakrabban kezdeményezni a kapcsolatot és simogatni a macskák kevésbé kedvelt testrészeit.

Másrészt azok az emberek, akik magasabbra értékelték az elfogadhatóságot, kevésbé valószínű, hogy megérintették a macskák érzékenyebb területeit. Továbbá azok, akik arról számoltak be, hogy hivatalos tapasztalattal rendelkeznek a macskákkal való munkában, „macska barátabbnak” bizonyultak az állatok kívánságaira való érzékenység szempontjából.

A tanulmány mögött álló gondolatmenet nem az, hogy bárkit is megszégyenítsen a macskákkal való bánásmódja miatt, hanem hogy a macskák számára előnyös interakciókat ösztönözze a tapasztalt és az új macskatulajdonosok részéről egyaránt.

Tehát, a macskákkal való barátkozásban még új emberek is megtanulhatnak ugyanolyan jó gondozók lenni, mint azok, akiknek már többéves tapasztalatuk van.

„Fontos, hogy a menhelyeken belül is kerüljük a macskatartási tapasztalattal nem rendelkező potenciális örökbefogadók hátrányos megkülönböztetését, mert a megfelelő támogatással fantasztikus macskagondozók lehetnek”

– mondja Finka.

Nyitókép: Shutterstock