Nő fogja a hasát egy kanapén ülve

Miért görcsöl a hasunk az első randi előtt?

Érthető, ha randira készülve kicsit idegesek vagyunk. A gyomrunk kavarog és görcsöl, folyamatosan a vécére rohangálunk, miközben azon tűnődünk, miért reagál így a testünk.

Az, hogy idegességünkben hasfájást érzünk, normális dolog. A tágabb értelemben vett diszpepszia a felső hasüregben jelentkező bármilyen kellemetlen érzésre vagy hasi fájdalomra utal, és nagyon gyakori, amikor szorongunk és stresszelünk. Egy több tanulmány adatait összegyűjtő szisztematikus áttekintés szerint az emberek körülbelül egynegyedének van diszpepsziája.

Amikor idegesek vagyunk, számos olyan folyamat játszódik le az agyban, amely átkerül a gyomorba, és befolyásolja az emésztési folyamatot. Ez a vadászó-gyűjtögető korszakunkból maradt ránk, és az úgynevezett „üss vagy fuss” reakció része – egy fiziológiai reakció egy vélt káros eseményre, támadásra vagy a túlélést fenyegető veszélyre.

Amikor nyugodt állapotban vagyunk, több energia áll rendelkezésre az emésztéshez. Gyomrunk és vékonybelünk (bélrendszerünk) gyorsabb mozgása elősegíti a tápanyagok jobb felszívódását. Stressz esetén azonban az emésztés és a gyomrunk és vékonybelünk mozgása lelassul, míg a vastagbél mozgása fokozódik, és gyakran rohangálunk a mosdóba.

Két, nagyon ritka balesetet szenvedett betegnek köszönhetjük, hogy már korán megértettük, mi történik a gyomorral, amikor szorongunk és stresszelünk.

1822-ben a 19 éves Alexis St Martin pisztolylövést kapott a gyomrába. Túlélte, de a gyomrában egy maradandó lyuk keletkezett, amely nem volt hajlandó begyógyulni. Ez a lyuk a hasa külső bőrére is kiterjedt.

William Beaumont katonaorvos egyedülálló lehetőséget látott a történtekben. Beaumont a lyukat ablakként használta fel az emésztési folyamatra, és kísérleteket végzett a bélrendszer belső működésének jobb megértése érdekében, amelyek közé tartozott Alexis érzelmi reakciójának hatása a gyomorra. Amikor Alexis például dühös lett, Beaumont észrevette, hogy az emésztése károsodott.

A szintén orvos Stewart Wolf további megfigyeléseket végzett egy másik beteg, Tom Little esetében. Tom 1894-ben, kilencéves korában ivott valamit, ami súlyosan károsította a nyelőcsövét, és a gyomrában egy lyukat kellett készíteni a táplálkozáshoz. Alexishez hasonlóan Wolf is megfigyelte Tom gyomrát érzelmi stressz időszakaiban, és úgy találta, hogy a félelemtől Tom gyomra kifehéredett, a depressziós időszak pedig gyakorlatilag leállította az emésztést.

A 20. század elején Walter Cannon tudós alkotta meg az „üss vagy fuss válasz” kifejezést, miután megfigyelte az állatok stresszes eseményekre adott reakcióit. Azt látta, hogy amikor a macskák akut stresszhelyzetben voltak, a felső bélrendszerükben, beleértve a gyomrot és a vékonybelet is, jelentősen csökkent a mozgás.

Ez a folyamat idegrendszerünk két részét érintette, az úgynevezett szimpatikus és paraszimpatikus részt. A szimpatikus idegrendszer stressz idején aktiválódik, és a szervezetet hadiállapotba helyezi. A paraszimpatikus idegrendszer ezzel szemben fékként működik, elősegíti a „pihenés és emésztés” választ, amely a stressz elmúltával megnyugtatja a szervezetet, és segít az energia megőrzésében.

Amikor stresszesnek érezzük magunkat, az agy hipotalamusz nevű régiója (amely segít az érzelmek szabályozásában) a kortikotropin felszabadító hormont (CRH) termeli, a kulcshormont, amely aktiválja a szimpatikus rendszert.

A CRH serkentheti egy másik hormon, az adrenokortikotrop (ACTH) felszabadulását, amely aztán kortizolt szabadít fel a mellékveséből. A kortizol az üss vagy fuss válasz fontos hormonja, segít felkészülni a harcra vagy a veszély elől való menekülésre, és a gyomrunk mozgásának lelassulásához vezethet. Ezt evolúciós mechanizmusnak tartják, mivel a vért a gyomorból és a vékonybélből a vázizmok és a tüdő felé tereli, felkészítve a szervezetet a védekezésre. A gyomor és a vékonybél mozgása, valamint az emésztés ismét felgyorsul, amint a paraszimpatikus rendszer aktiválódik.

Ez általában nem vezet több mosdóba rohangáláshoz vagy hasmenéshez az akut stressz során, mivel a székletürítés összetettebb és összehangoltabb funkciókat igényel. Bizonyos stresszhelyzetekben azonban a medenceideg aktiválódhat, és közvetlenül stimulálja a végbél falában lévő neuronokat, amely aztán fokozott rektális aktivitást és székletürítést vált ki.

A vastagbélben azonban más a helyzet. Stresszes és szorongásos időszakokban a vastagbélben valóban fokozódik a mozgás, bár ezt nem a szimpatikus idegrendszer okozza. Valójában ugyanezek a paraszimpatikus rendszer rostjai azok, amelyek a pihenés és emésztés választ hordozzák, és amelyekről úgy gondolják, hogy a vastagbélbe juttatják a jeleket. A CRH ezeken a rostokon keresztül közvetlenül a vastagbél falához továbbítható, ahol a folyadéktermelésre serkenti a receptorokat, és fokozza a vastagbélmozgásokat.

Most már van módunk arra, hogy kiderítsük, az agy mely területei válnak aktívvá, amikor a gyomor stressznek van kitéve. Az idegrendszeri képalkotó technikák képesek mérni az agyi véráramlás változásait, és ezeket a változásokat (vagy aktivációkat) összefüggésbe hozni az agyi aktivitással.

Amikor a gyomorban felfújnak egy lufit, ami egészséges embereknél megnyújtja a gyomorfalat, hogy teszteljék annak érzékenységét, az agy egyes területei, például az amygdala és az insula, amelyek az érzelmek feldolgozásában vesznek részt, nagyon aktívvá válnak. A funkcionális diszpepsziában szenvedő embereknél – olyan állapot, amelynek tünetei, mint a has felső részére lokalizált fájdalom vagy kellemetlen érzés fizikai ok nélkül – ezek az agyterületek nem képesek deaktiválódni.

A funkcionális diszpepsziás betegek körében végzett kutatások azt találták, hogy a negatív érzelmi emlékezet befolyásolhatja az agyi aktivitásukat.

Ha a tünetek kórosan súlyossá és krónikussá válnak, érdemes lehet orvoshoz fordulni, hogy megfontolja, szükség van-e további vizsgálatokra és kezelésre. Ha az olyan vizsgálatok, mint például az endoszkópia, nem mutatnak semmilyen rendellenességet, akkor a funkcionális diszpepszia lehetséges diagnózis. Ezek a betegek azok, akiknél a stressz és a szorongás által kiváltott felső hasi panaszok a legvalószínűbbek.

Emellett a negatív érzelmek és gondolatok kezelését segítő, személyre szabott stratégiák, például a kognitív viselkedésterápia hasznos lehet.

(Lifehacker)

Nyitókép: Shutterstock