Így segít a halk zene a fájdalom csökkentésében
Egy nemrégiben egereken végzett vizsgálat a zene fájdalomcsillapító hatásáért felelős idegi mechanizmusokat kereste.
Egy ideje már ismert, hogy a zenehallgatás csökkentheti a fájdalmat, amit az emberek éreznek, amikor fájó élményen mennek keresztül. Amióta 1960-ban fogorvosok egy csoportja megállapította, hogy a fogászati beavatkozások során a pácienseiknek játszott zene csökkentette a páciensek érzékelt fájdalomszintjét, számos tanulmány megerősítette, hogy a zenehallgatás fájdalomcsillapító hatású lehet, de a hatás mögött álló idegi mechanizmusok nagyrészt rejtély jelentettek továbbra is.
Egy nemzetközi tudóscsoport nemrégiben egerekkel végzett vizsgálatot, hogy megpróbálja megoldani ezt a rejtélyt, számol be róla a Psychology Today.
A kutatók az egerek mancsába gyulladást okozó oldatot fecskendeztek, majd miközben zenét, valamint fehér zajforrást halgattattak velük, vékony szálakkal bökték meg a mancsukat, és megfigyelték a fájdalmas ingerre adott reakcióikat (pl. nyalogatás, összerezzenés). A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a zenei expozíció csökkentette az egerek fájdalomérzékenységét.
A kutatók vírusos nyomkövetés, mikroendoszkópos kalcium-képalkotás és multielektródos felvételek segítségével az agyi régiók közötti kapcsolatok nyomon követésére azonosítottak egy, a hallókéregből a talamuszba vezető útvonalat (a hallókéreg a hanginformációkat fogadja és dolgozza fel, a talamusz pedig a testből érkező érzékszervi jeleket, köztük a fájdalmat is továbbítja). A zene jelenlétében csökkent a neuronális aktivitás ennek az útvonalnak a fogadó végén, ami a fájdalom feldolgozásának csökkenésére utal a talamuszban.
A hangerő teszi a különbséget
A zene fájdalomcsillapító hatásában szerepet játszó neurális mechanizmus azonosítása mellett a vizsgálat egy váratlan felfedezést is tett, amely a zene lejátszásának hangerejével kapcsolatos. A zene, amelynek az egerek ki voltak téve, kétféle volt, kellemes és kellemetlen (egy kellemes klasszikus zenei darab és ugyanannak a darabnak egy kellemetlen átdolgozása), különböző hangerővel. A zene mellett az egereket fehér zajnak is kitették, szintén különböző hangerősségen.
Meglepő módon, az egerek reakciójában nem volt különbség abban, hogy milyen típusú zenét hallgattak, ahogyan abban sem, hogy a zenét fehér zajjal helyettesítették. Az egerek fájdalomingerre adott válasza mindhárom hangtípus jelenlétében azonos volt.
A zene és a fehér zaj lejátszásának intenzitása azonban különbséget jelentett az egerek fájdalomingerre adott válaszában. Akár kellemes vagy kellemetlen zenét, akár csak fehér zajt hallgattak az egerek, csak a kisebb hangerővel – a háttérzaj szintje fölött alig valamivel – lejátszott hangok váltották ki a fájdalomcsillapító hatást.
Amikor a zenét és a fehér zajt nagyobb hangerőn játszották le, az egerek válasza a fájdalmas ingerre nem különbözött attól, mintha egyáltalán nem hallgattak volna zenét.
Bár az emberek és az egerek nyilvánvalóan nagyon különbözőek, ez az egereken végzett vizsgálat néhány érdekes lehetőséget sugall az emberi egészségügy számára, különösen a fájdalomcsillapítás területén. Ha kiderül, hogy az eredmények átvihetők az emberekre, akkor segíthetnek a kutatóknak biztonságosabb alternatívákat kifejleszteni az opioidok helyett a fájdalom kezelésére.
Nyitókép: Unsplash
