Sírva nevető emoji egy mobiltelefon képernyőjén

Mikor válik a humor károssá?

A tanulmányok azt mutatják, hogy ami megnevettet, az néha egyáltalán nem is vicces.

Magától értetődő, hogy a jó humorérzék kívánatos tulajdonság. A humor egyúttal ablakként is szolgálhat az egyén valódi személyiségére.

Alberto Dionigi pszichológus szerint az ember humorérzéke többdimenziós konstrukció, amely a személyiség számos aspektusát, például viselkedési szokásokat, képességeket és kompetenciákat, megküzdési stratégiákat és jellemerősségeket ötvözi. Ide tartoznak a humor sötétebb formái is, amelyeket manipulálásra, nevetségessé tételre vagy az egó védelmére használhatunk.

Több új tanulmány is bepillantást enged a humor sötét bugyraiba, és abba, hogyan hathat ránk és szeretteinkre. Gondolkodtunk már azon, hogy a mi vagy más környezetében különösen egészségtelen a humorérzékünk? Íme három, a legújabb tanulmányok által javasolt mutató, amelyek segíthetnek kideríteni.

1. Alacsony önbecsülés az önleértékelés következtében

A mai „mémkultúrában” élők közül senkinek sem idegen, hogy mennyire vicces lehet egy jól időzített önironikus vicc. De az önmagát lejárató viccek, az önmarcangolás, a saját gyengeségeinek kifigurázása és önmagunk kigúnyolása a társadalmi elfogadás érdekében sokkal többről árulkodik.

Chloe Lau, a kanadai Western University pszichológusa elmondása szerint a rendkívül önpusztító humorstílus maladaptív lehet.

„A maladaptív humorstílusok pozitívan kapcsolódnak a negatív pszichológiai eredményekhez, beleértve a rosszindulatot, a magányosságot, a szubklinikai pszichopátiát és a machiavellizmust, valamint a szülői elutasítást”

– magyarázza.

Szerinte a megküzdéssel összefüggésben az önsorsrontó humor tagadást és menekülést biztosíthat a mögöttes negatív érzések elől. A végén azonban egyszerűen csak rosszul érzi magát az ember.

2. A sötét humor sötét személyiségre utalhat

Egy nemrégiben készült tanulmány a sötét személyiségek humorpreferenciáit vizsgálta. A kutatás nyolcféle humortípusra összpontosított, amelyek két kategóriára bonthatók:

  • Könnyedebb humorstílusok, pl. móka, tréfa, humor, ostobaság és szellemesség
  • Sötétebb humorstílusok, pl. irónia, szatíra, szarkazmus és cinizmus

A tanulmány megállapította, hogy a machiavellizmusban és pszichopátiában magasan fejlett emberek a humor sötétebb formái, például az irónia és a gúny felé vonzódtak, míg a nárcizmusban magasan fejlett emberek könnyedebb stílusokat használtak, de öncélú módon (pl. saját fontosságuk felnagyítására).

Bár a tanulmány korrelációs jellegű, Alberto Dionigi pszichológus úgy véli, hogy a sötét személyiségjegyekkel rendelkező emberek a humorérzéküket a következő módokon használhatják:

A machiavellisták, mivel gátlástalanok és megfélemlítőek, a humort mások manipulálásának eszközeként használhatják, a pszichopaták az érzelmileg tapintatlan humort mások státuszának csökkentésére használhatják, mivel az érzelmi működésben és az antiszociális viselkedésben mutatkozó hiányosságok jellemzik őket. A nárcisztikusok hajlamosak pozitívabb humort használni, hogy másokkal való interakcióik során javítsák saját hírnevüket.

3. Az erőszak viccesnek találása erkölcsi elvonatkoztatást mutat

Az erőszakos műsorok és játékok a médiában mindenütt jelen vannak, és sokan élvezik őket. De mi van akkor, ha valaki különösen viccesnek találja az indokolatlan vérontást?

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint náluk magas fokú erkölcsi elvonatkoztatás és érzéketlenség (valamint számos más sötét vonás mellett) állhat fenn. Ez azt jelentheti, hogy képesek kikapcsolni az erkölcsi normáikat, hogy elkerüljék saját erkölcstelen viselkedésük következményeit, például a bűntudatot vagy a szégyent.

Érdekes módon, a szélsőséges erőszakot tartalmazó műsorokról és játékokról a szuperhős témákra való áttérés nem feltétlenül oldja meg ezt a problémát. Ugyanis ezek az állítólagosan proszociális témák, amelyekben a hős elpusztítja az ellenséget, valójában károsak, legalábbis annyiban, hogy azt tanítják, hogy a fizikai erőszak megfelelő válasz egy személyközi konfliktusra.

Hogy elkerüljük az erőszakkal szembeni ilyen érzéketlen szemlélet kialakulását, Craig Anderson, az Iowai Egyetem pszichológusa a következőket javasolja:

  • Az 5 és 21 év közötti gyermekek szüleinek aggódniuk kell, ha a gyermekeik a médiában látott erőszakot – beleértve a valós erőszakról szóló híradásokat is – viccesnek és nem szorongatónak találják.
  • Ha ez a helyzet, az annak a jele, hogy a család médiaszokásait meg kell változtatni, és a családnak jobb munkát kell végeznie a gyermekek proszociális családi értékek tanításában. Érdekes módon a szuperhősök által elkövetett erőszak a gyermekek megfelelő társadalmi értékek, viselkedés és jólétérzésének kialakulására is káros.