Csókolom, répatorta van? Így húsvétolnak 9 országban
A simogatóan napsugaras, könnyed szellővel a nyitott kabátunk alá benyargalászó, illatosan záporos tavasz fogalma egybefonódik a tulipános, nárciszos, színkavalkádos húsvéttal. Már hetekkel előtte ádáz harcot vívunk a lelkiismeretünkkel, ami cseppet sem pártolja, hogy engedjünk a könyörgőre fogott gyermeki hangoknak, és mi is beálljunk a sorba, és élő, bársonyorrú négylábú játékot vigyünk haza a gyereknek, ami után majd naná, hogy mi fogunk takarítani. Már előre magunkon érezzük a krásznájá moszkva lerobbanthatatlanul pacsuli illatát, amit apukánk direkt a velünk való kiszúrásból őrizget a fürdőszobaszekrénye egy eldugott sarkában. És még így is szerencsésebbnek érezhetjük magunkat, mint a vidéki régiókban egy-két-há’ évtizeddel ezelőtt, ahol simán egy vödör hidegvíz vagy egy szódásszifon volt a reggeli ébresztő. Itt jegyezném meg, hogy ennek kapcsán ismét beszédünk lenne a minket szállítmányozó gólyánkkal a minapról, hogy milyen logisztikai félreértésnek köszönhetően sikerült azon három ország egyikébe (Csehország, Szlovákia és pátriánk) katapultálni minket, ahol a vízzel nyakon loccsintó szokásrend él, mikor pedig van temérdek komfortosabb és szórakoztatóbb is a palettán
Finnországban például picit háziasítják az amerikai Halloweent és sötét ruhában, feketére kormozott arccal mennek az utcára nagypénteken és húsvét vasárnap harci seprűvel felfegyverkezve, hogy elüldözzék a boszorkányokat. Jó, hát elnézve a Finnországban egy főre jutó éves vodkafogyasztást, teljesen természetes, hogy lépten-nyomon boszorkányokat látnak.
Hispániában nagycsütörtökön fekete alapon csontvázruhában táncolnak az utcán éjféltől hajnali 3-ig.
Lengyel testvéreink húsvéti kenyeret sütnek, mely tevékenységben tevékenyen részt vesz a családfő is bősz ellendrukkerként, ugyanis a hiedelem szerint ha a család férfi tagjának bajusza a liszttől fehér lesz, akkor a kenyér nem kel meg, és a férfitagozat mentesül arra az évre a háztartás körüli teendőkbe való besegítés fáradalmai alól. Rózsatermő türelemmel elszámoltam 42 millióig, és inkább nem kommentálnám ezt a lengyel asszonyokat palira vevő szokásrendet.
Franciaországban, Haux városában fittyet hánynak a koleszterin szintre, és 4500 tojásból készítenek rántottát a városka főterén húsvéti hagyományként, míg Svájcban a szökőkutakat öltöztetik csiricsárén színes krepp papír ruhába a vizet ünnepelve ezen a sajátságos módon, azért fohászkodva, hogy az Alpok szárazabb területei is bőséges vízellátásban részesüljenek abban az évben.
Németországban a leszerepelt, utcára penderített karácsonyfatorzókból raknak tüzet, ami a szépség, a napfény és a hideg elűzésének a szimbóluma. Mi pedig csokinyuszikat rejtegetünk lakásszerte, amik színesre festett tojásokat tojnak egy szimpla félrefordítás miatt, ugyanis egyes német területeken már a XVI. században gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Hasel, a nyúl németül pedig Hase. Egy aprócska betű ekkora galibát tud okozni, de hát mindig is tudtuk, hogy távolról sem mindegy, hogy osztogatnak vagy fosztogatnak.
Mondjuk az ausztrálok annyira viszolyognak a szerintük elvetemülten kártékony nyulaktól, hogy fittyet hányva a slendrián fordításnak dobták a nyulat, és egy náluk őshonos erszényes rágcsálót, a bilbyt nevezték ki húsvét-felelős állatkának. Náluk ő hozza a csokitojást, ajándékot, miegymást és punktum.
Nálunk pedig mi nők csinosítgatjuk a lakást, itt egy kis barka, amott egy kis aranyeső (a szép kis házra, aranyeső a családomra…), egy halom itt a tojás, piros tojás, azt pedig azért a szóóóósöl média óta mind tudjuk, hogy nem is vagyunk emberek, ha nem posztoltunk egy képet a mennyei étkek alatt dúsan roskadozó húsvét hétfői asztalunkról, ami durván állva hagyja mindkét szomszédasszony produktumát, és még anyósunkat is egy elismerő szájbiggyesztésre ösztönzi, ami másutt akár egy zengő tapsviharral is felér. Simán!
Nyitókép: Sharon Chen/Unsplash
