Nyissuk meg a bruschetta-bárt! 6 recept, amiket imádni fogsz!

Kitört az önfeledt, gondtalan, lassú folyóként szélesen hömpölygő nyár, mikor is az ember elégedetten látja, hogy telis-tele a táncrendje és itt egy munkahétből kicsippentett, hétvégéhez hozzácsapott városnézős kerékoldás, ott egy családi vakáció, amott egy kis barátokkal lelépős, alibiből pecázásnak keresztelt sörözés, emitt pedig egy-két jóféle fesztivál. (Egyébként azon már gondolkodtunk, hogy vajon a fesztivál és a szeszt igyál szavak merő véletlenségből rímelnek-e? Csak mert szerintem aligha…) Egyszóval folyamatosan szökésben vagyunk azzal a folytatólagosan elkövetett aggódással sodorva tömeges öngyilkosságba az értékes neuronjainkat, hogy #jajcsaknehogylemaradjunkvalamiről.

Egymást érik a zenés, táncos összejövetelek, márpedig azt már régóta tudjuk, hogy egy jóféle mulatkának az az elsődleges és legfontosabb alappillére, hogy ne mi legyünk a házigazdák, hiszen utoljára 1990-ben hittük el Szinetár Dórának, hogy #deszépbuliutánatakarítás. Ha azonban sehogy sem sikerült kimozognunk a házigazda-szerepkört, és kénytelenek vagyunk szélesre tárni az ajtónkat és a szívünket a barátaink előtt, akkor se essünk pánikba, csak hűtsünk be jócskán alkoholt, faggassuk ki a hűtő tartalmát, fogjuk kézen a leleményünket és gyártsunk bruschettát!

A világszerte népszerű bruschetta családfája a római birodalom idejéig vezethető vissza, de hogy pontosan ki és mikor tálalta fel a kezdetben kevés olívaolajjal meglocsolt pane bruscatóból, azaz pirított kenyérből álló ételt, ugyanúgy nem ismert, mint a szegények konyhájából származó számos közismert fogás születése. Az bizonyosra vehető, hogy a pizzához hasonlóan a bruschettát is a szerény körülmények kényszere hívta életre. Évszázadok alatt aztán részben az életkörülmények javulásával, részben pedig a leleményes itáliai szakácsok és háziasszonyok ügyességének, fantáziájának és a rendelkezésre álló alapanyagok végtelen számú variációjának köszönhetően elfoglalta helyét a társadalom szinte minden rétegének asztalán, sőt a menőbb éttermek konyhájának kínálatában is. Bruschetta esetében mindössze annyi a követendő okítás, hogy legyen otthon finom kenyerünk és bízzuk magunkat a szabadon szárnyaló fantáziánkra.

Bruschetta classica: 

A bruschetták mindegyike a következő szentháromsággal kezdődik: a felszeletelt kenyeret kevéske, ámde minőségi olívaolajjal meglocsoljuk, bedörzsöljük ördögűzésre is alkalmas mennyiségű fokhagymával, majd a 200 fokosra hevített sütőbe penderítjük 5-10 percre. Míg a kenyérszeletek bent azon töprengenek, hogy rendben van, hogy van, aki forrón szereti, de vajon ők is…?, addig mi a zöldségeket, jelesül a paradicsomot, a lilahagymát és a fokhagymát apróra kockázzuk és némi sóval, borssal, illatos bazsalikommal tesszük tökéletessé az ízeket. A sütőből kipecázott kenyérszeletekkel először pedánsan megégetjük az ujjainkat, majd nem haragtartóak lévén bőkezűen megkenjük ricottával, ezzel az olaszos lelkületű félig sajt-félig túróval, és erre porciózzuk rá a felszeletelt paradicsomot. É perfetto!

Bruschetta prosciutto e bufala: 

A kenyérrel természetesen ugyanúgy bánunk el, miként a klasszikus bruschettánál és ezúttal is ricottával ágyazunk meg a kellően lágy és bársonyos összhatás végett. Ízlésesen elhelyezünk rajta némi napfényes Itália-ízű frissen tépkedett bazsalikomlevelet, aztán azon filozofálgatunk, hogy az önző csak magára gondol, az irigy viszont másokra is, így aztán egy jócskán szelt bufala mozzarellát kanyarítunk önzően a ricotta krémre. Ezt követően néhány szelet prosciuttót, azaz levegőn szárított füstölt sonkát hajtogatunk rá csinosra, végül pedig egy-két szelet paradicsomot egyensúlyozunk rá statikailag ügyesen megkomponálva. É magnifico!

Bruschetta melone:

Minden társaságban lesz valaki, aki egy tábornok határozottságával a hangjában közli, hogy ő a Szent Diéta oltárán áldozódik, és afféle eretnekséget, mint szénhidrát semmiképp nem vesz a szájába, sőt, már az istenkáromlásnak is beillő kenyér szótól bőséggel veti magára a kereszteket. Őket csapjuk be csúful és készítsünk nekik gyümölcsös fitnesz bruschettát annyi földi jóval megpakolva, hogy a kenyeret meg se lássák: kecskesajt képezze a bázist, erre kerüljön körte, mézédes sárgadinnye, rukkola és paradicsom, amivel szintén alá tudjuk támasztani a fogás fogyókúrás mivoltát.

Persze roppant fontos, hogy közben meggyőző arccal bólogassunk és semmiképp se nevessük el magunkat!

Bruschetta melanzane con trota affumicata: 

Lehetne ez mondjuk fogas, mint egy kérdés, esetleg egy Széchenyi-kedvence tőke, netán pont egy ponty, ám ezúttal Schubert pisztráng ötöséből ugrott fel néhány a bruschettánkra füstölt formában bazsalikomos, majonézes, fokhagymás padlizsánt használva vánkosul. Fantastico!

Bruschetta gamberetti e crema pomodoro: 

A bruschetta mindig is sejtette, hogy ha eléggé jól viselkedik, akkor előbb-utóbb a paradicsomban végzi, márpedig ezúttal ricotta krém és paradicsom lép fúzióra, hogy a hamisítatlan nyáríz és a bársonyosan krémes állag összeházasodhasson. Erre huppan le puhán a fokhagymás olajon megfuttatott garnéla, az összhatástól pedig az ember máris mélán elaléla.

Bruschetta anatra affumicata:

Lágy krémsajt igyekszik a pirított kenyér bárdolatlan smirgli-modorán finomítani kissé, erre kerülnek a szépen megkomponált füstölt kacsamell szeletek, a paradicsom és a ruccola pedig tovább igyekszik tökéletesre fésülni az ízeket. Mondjuk sikerrel.

Ezek azonban csak kedvcsináló ötletek és ne engedjük, hogy ízlésünket, szélesvásznú, szabadon szárnyaló fantáziánkat bármi is gúzsba kösse! Bátran gyártsunk sörös-krémsajtos, epres-nutellás, pezsgőhabos-narancsos vagy éppen kapros-ribizlilekváros bruschettát! Lényeg, hogy nyissuk meg a bruschetta bárt! Bár, habár, nemdebár, ugyebár...

Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.

Nyitókép: Shutterstock